információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
URSULA MEIER A FILMRŐL
Emlék
"Jóval a Nővér forgatókönyvének elkezdése előtt beugrott egy rég elfeledett emlékem. A Jura-hegység szomszédságában nőttem fel, ahol egyáltalán nem volt szokatlan, sőt inkább mindennapos a síelők számára létrehozott téli "nyaralók"-ba felmenni. Az egyik ilyenben volt egy fiú, aki sűrűn járt síelni, egyedül, miközben mi, de mindenki más is csoportokban mászkált. Nagyon ügyetlenül síelt, mégis teljes erejéből siklott le a pályán, mintha a kockázat hajtaná, és ez adna neki adrenalint. Úgy tűnt, mintha boldog lenne attól, hogy "fent" lehet. Érdekelt a fiú, és egy nap megtudtam, hogy kitiltották a helyi éttermekből, mert azzal gyanúsították, hogy lopott a vendégektől. Akik ott dolgoztak, mind azt tanácsolták, hogy nagyon vigyázzunk az értékeinkre, és tartsuk távol magunkat tőle. Ennek ellenére ez a kis tolvaj továbbra is megmozgatta a fantáziámat, talán azért, mert nem illett a síelők közé, egy sokkal alacsonyabb társadalmi osztályból származott, nem volt pénze rendes sífelszerelésre és a felvonót sem tudta megfizetni. A figyelmeztetés ellenére azonban továbbra is lopott, ezért már nem csak az éttermekből, hanem a pályákról is végleg kitiltották. Még a felvonóra sem szállhatott fel utána. Amikor ez történt, még alig tizenkét éves voltam - annyi idős, mint a filmben Simon -, és a mai napig tisztán emlékszem rá."
Vertikális film
"Az Otthon az úton horizontális film volt: gyorsforgalmi út szélén játszódik egy családi házban. Másodjára szerettem volna vertikális filmet készíteni, ami a "lent"-re és a "fent"-re oszlik ketté - jelen esetben egy ipari síkságra és egy síparadicsomra. Az összekötő kapocs e két világ között a felvonó, ami átsiklik a kettő közötti ürességen, felkapaszkodik a világossághoz, majd megint visszaesik a felhők alá. A fenti életben a világ különböző tájairól érkező gazdag turisták vannak többségben, akik szórakozni jöttek a havas csodaországba. Lent, a kisvárosban viszont az árnyék örök, itt már elolvadt a hó, a kémények lassan nem pöfékelnek tovább, megáll az idő. Mint az Otthon az úton, a Nővér története is elválaszthatatlan helyszínétől, nem csak egy díszlet, hanem segíti az elbeszélés előrehaladását. Kulcsfontosságú volt számomra a film készítésének korai fázisaiban, hogy megtaláljam annak formáját és energiáját. Ami az ütemét, lüktetését és a történet magját adja."
Lent és fent között
"A Nővér egy olyan gyerek története, aki feljebb akar jutni a világban, a szó minden jelentésében: fizikai, társadalmi és pénzügyi szempontból is el szeretne szakadni jelenlegi helyzetétől.
Míg a lenti világ csak sivárságból, sárból és ködből áll - mind szó szerinti és átvitt értelemben is -, addig a felső világ az élvezetek kertje. Napsütés, makulátlan hó, pénz, csillogás. Simon fontosnak érzi ott magát, miközben ismeretlen marad a lopott síszemüveg mögött. Olyan, mintha egy színpadon lenne: szerepet játszik, kialakít magának egy világot gazdag szülőkkel, reflektorfénnyel. Tulajdonképpen jelmezt visel. Lent Simonnak apró szerep jut, amit panaszkodás nélkül elfogad. Tisztában van vele, hogy ha Louise (Léa Seydoux) mellett van, az is sokkal jobb, mintha egyedül lenne. A film során Simon e két világ között vándorol, keresi az igazi helyét. Felvonós utazásai adják a film lüktetését.
Míg Simon fel akar emelkedni és sikerre vágyik, addig Louise beletörődik lenti életébe. Kiábrándult, mérges mind a férfiakra, mind a munkájára, az élet nem sok jót adott eddig neki. Ahelyett, hogy harcolna és küzdene, csak napról napra él. Nem akarja rendbe tenni az életét, inkább menekül - horizontálisan, a hegy oldalában futó autópálya mentén haladva. Ez az az út, melyen hosszú távollét után majd újra visszatér. A találkozási pont fent és lent között, a felvonó és az autópálya között van."
A színfalak mögött
"A film a karácsonytól húsvétig tartó síszezonban játszódik, és feltárja, mi van a színfalak mögött ebben a turista-világban. Az időszakos munkások életét mutatja be Simon szemén keresztül, így megismerjük az érme másik oldalát is. Ebben az értelemben a Nővér egyedülálló bepillantást nyújt a síparadicsomok világába, hiszen ez a környezet általában hófödte hegycsúcsokról készült gyönyörű tájképek formájában, a snowboardosok és síelők bátorságának helyszíneként jelenik meg. Abban a világban Simon olyan, mint egy hangya; lopás, bájolgás, szállítás, küzdelem a hóval, a sífelszerelések elrejtése, amiket a szánkójára kötve aztán levisz a völgybe. A szánkót nem játékra, hanem munkára használja, mint a felnőttek a saját munkaeszközeiket. A maga módján ő is idénymunkássá válik."
Pénz
"A pénz a legfőbb csereeszköz a szereplők között. Bankjegyek és érmék kézről-kézre járnak, a gyerekektől a völgyben és a szezonális munkásoktól Simonhoz, Simontól Louise-hoz, majd Louise-tól Simonhoz. Annak ellenére, hogy a film elején Simon és Louise nagyon rossz anyagi helyzetben vannak, a Nővér nem társadalmi dráma. Simon az a fiú, akit mindig üldöz az a tény, hogy valami hiányzik az életéből, és aki ezt a feszültséget őrjöngő viselkedéssel "oldja meg". Üzérkedése a lopott holmikkal egyfajta hírnevet szerez neki, a pénzt pedig védekezésre használja, mert segít elmenekülnie szegény lenti környezetéből, és fent az illúziót veszi meg belőle magának. Annak ellenére, hogy a pénz biztonságot ad számára, arrogánssá és megvetővé változtatja. Felhasználja Louise ellen is, akit irányítani akar vele, miközben azt hitte, hogy a pénz közelebb hozza majd őket egymáshoz, nem emiatt fognak eltávolodni."
Képzeletbeli térkép
"A kortárs mesébe illő Otthon az úton után a Nővér realista film, valódi helyszínekkel. Mégsem akartam, hogy a néző a síparadicsomot és az alatta elterülő völgyet felismerje, ezért a filmben megjelenő hely végül több helyszínből lett összerakva, képzeletbeli térképen helyezkednek el. Esztétikai szempontból közelítettük meg, ami a turisták által kitaposott utakból áll össze, és mindig mozgásban van. Ez kontrasztot képez a völgybeli jelöletlen utakkal, amikről Simon dönti el, merre haladnak. Az ipari város egyetlen dologban inspirálja Simont: hogy felnézzen a hegyekre, és egyre magasabbra és magasabbra másszon..."
"time is not money"
