információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
AZ ALKOTÓK ÉLETRAJZA
Rendezõ - JACQUES AUDIARD
1952. Április 30., Párizs
A rendezõ és dialóg-író Michel Audiard fia. Eleinte tanárnak készül, de kérészéletû tanulmányaival felhagyva a filmvilágba megy vágónak. A ’80-as évek elején forgatókönyvírással próbálkozik - sikerrel.
A ’94-es évben a rendezésre adja a fejét, és Mathieu Kassovitz, Jean-Louis Trintignant fõszereplésével megcsinálja a Regarde les hommes tomber (Nézd a zuhanó férfiakat) c. munkáját. A legjobb elsõ filmnek járó César-t nyeri el, és megítélik számára a Georges-Sadoul-díjat is. Két évvel késõbb szintén Mathieu Kassovitz-cal dolgozik második egész estés moziján, az azonos címû regénybõl írt Un héros très discret-n (Egy nagyon szerény hõs).
A magát a mozi kézmûvesének mondó rendezõ öt évet kell várjon következõ nagyjátékfilmjére: A számat figyeld (Sur mes lèvres). A bûnügyi szállal átszõtt szerelmi történet címszereplõje Emmanuelle Devos és Vincent Cassel. Harmadik, eddigi utolsó filmjét kilenc César-díjra jelölik, többek között a legjobb rendezõ, legjobb film, legjobb színész (Vincent Cassel), legjobb színésznõ (Emmanuelle Devos) kategóriákban.
VINCENT CASSEL (PAUL)
1966. November 23. Párizs
Vincent, Jean-Pierre Cassel fia, cirkusziskolai képzése után a new york-i Actor's Institute-ban tanul, majd Jean-Louis Barrault párizsi társulatának tagja lesz. A mozi világával Philippe de Broca Les Clés du paradis (A Paradicsom kulcsai) c. 1991-es filmszerepével ismerkedik meg.
Pályájának meghatározó fordulatát a Mathieu Kassovitz-cal való találkozása hozza meg. Három filmjében is szerepre kéri fel: Metisse (Mesztic, 1993), Gyûlölet (La Haine, 1995), és Bíbor folyók (Les Rivières Pourpres, 2000). Robbanékony, szerepeit szívvel-lélekkel átélõ és megformáló színész hírében áll. Az agresszív (Jan Kounen: Dobermann, Luc Besson: Jeanne d'Arc, 1999), és a félénk, befele forduló szerepeket is kitûnõen alakítja L' Appartement (A lakás). Valódi kaméleon, olyan természetességgel alakul át egy jó család joviális házitanítójának személyébe (Olivier Schatzky: L'élève [A tanítvány]), mint börtönbõl frissen szabadult munkakeresõbe (Jacques Audiard: A számat figyeld [Sur mes lèvres]).
Monica Belluccival kötött házasságát követõen többször játszottak együtt, Christophe Gans Farkasok szövetsége (Le Pacte des loups), vagy a L'Appartement (A lakás) c. filmekben.
EMMANUELLE DEVOS (CARLA)
1964.
1990-es La Vie des morts (A holtak élete) c. filmjében Arnaud Desplechin bukkan rá tehetségére, majd ’92-ben felkéri a La Sentinelle (Az õrszem) egyik szerepére. 1996 hozza meg számára a legjobb elsõfilmes színésznõnek járó César-jelölést a Comment je me suis disputé... (ma vie sexuelle)-ben (Veszekedéseim története... [az én szexuális életem] alcímmel) nyújtott alakításáért. Sokféle szerepben volt látható, játszott zárkózott fiatal nõt, femme fatale-t, gyakran olyan nõi rendezõk irányításával, mint Noémie Lvovsky (Dis-moi oui, dis-moi non [Mondj nekem igen-t, vagy nemet], 1990; Oublie-moi [Felejts el], 1994), Camille de Casabianca (Vive nous! [Miénk az élet!], 1999), vagy Nicole Garcia (L' Adversaire [A vetélytárs], 2001).
Ám a szerzõi filmek iránti elkötelezettsége, szerepválasztásainak igényessége távol tartotta a szélesebb körû ismertségtõl (egyetlen "elhajlása" talán Cédric Klapisch filmje).
Jacques Audiard A számat figyeld (Sur mes lèvres) címû munkájában Carla szerepéért 2002-ben a legjobb színésznõnek járó César-ral ismerték el. A történetben Carla, magányos, hallássérült titkárnõ, aki szerelemes az általa manipulált nemrég szabadult gengszterbe.
Azóta nagyobb ismertségre tett szert, és játszott a Pascal Bonitzer rendezte keserédes Petites coupures (Kis szakítások), és Valeria Bruni-Tedeschi elsõ filmjében, a Le Paradis sur Terre (Paradicsom a földön) c. filmekben.
"time is not money"
