A Számat Figyeld

A Számat Figyeld egy figyelemreméltó film, olyan, ami nem múlik el nyomtalanul az emberben, hanem még később is sokszor eszébe jutnak belőle képek, jelenetek, hangulatok. Ott kezdődik, hogy két nagyon remek színész játssza a főszerepeket (az egyikük az örökös kedvencünk, Vincent Cassel), ráadásul eléggé szerteágazó a történet is, amiben részt vesznek.

Carla-t, a majdnem teljesen süket titkárnőt egy általunk eddig nem ismert színésznő, Emmanuelle Devos alakítja, nagyon remekül. A film kaphatta volna a "Carla Világa" címet is, vagy valami ehhez hasonlót, mivel nem telik el sok idő, és már a főhősnőnk szemével látjuk a történéseket, a többi szereplőt, és főként Pault, alias Vincent Casselt. Carla egy fiatal nő, aki a fogyatékossága miatt magábahúzódó lett, és kissé bizalmatlanul néz mindenkire a környezetében. Mivel a munkahelyén senki nem tudja, hogy nem hall jól, elrejti a hallókészülékét a haja mögé, és titkolja a fogyatékosságát. Nagyon izgalmas, ahogy ő tud az emberek szájáról olvasni, míg ők erről nem tudnak, és így nagy távolságokból is képes fontos információkat megtudni a kollégái beszélgetéséből, amivel még inkább növeli a karakterének a titokzatosságát. A film utólag úgy tűnik, mintha három különböző filmdarabból állna, amelyek csak lazán kapcsolódnak egymáshoz, és a történetük is különböző.

Az első Carla helyzetéről szól a vállalatán belül, a kis napi megaláztatásokról, amik a jelentéktelennek beállított külseje és visszafogott viselkedése miatt érik. Hősnőnk tűr, hallgat, és nem tesz semmit, míg az egyik nap el nem ájul munka közben, és ezért felajánlanak neki egy asszisztenst. Ő választhatja ki, hogy férfit, vagy nőt szeretne leendő munkatársának és segítségének, és ő természetesen férfit akar. Így megérkezik Vincent Cassel, aki egy sittről szabadult egyszerű fickó, tetkókkal és sok cigivel, ahogy kell. Cassel a tőle megszokott formáját nyújtja, egyszerűen fantasztikus, ahogyan játszik, és az, amilyen könnyedén tudja érzékeltetni a karakterének a "suttyóságát" és az esendőségét is. Paul nem érti, miért olyan kedves vele Carla, miért simítja el az ő munkabeli botlásait, késéseit, vagyis mindazt, amik miatt Paul egyáltalán nem tud illeszkedni a multicég életébe.

Ez egy nagyon sokat ígérő vonala lehetne a filmnek, ez a "volt sittes a komoly cég alkalmazottjaként"-vonal, legalábbis számunkra sokat sejtető volt, de sajnos ez hamar átmegy a második filmrészbe, aminek "a tréning" címet adhatnánk. Carla elkezdi kiképezni Pault, aki egyre otthonosabban mozog a cégen belül, és már lakása is akad, mialatt ők ketten kezdenek átmenni egy csodás párosba, akik a legjobb módon egészítik ki egymást, már legalábbis a munka frontján.

Carla egyengeti Paul életét, Paul segít neki a zűrösebb ügyekben: egy idő után senki sem állíthatja meg őket. Ekkor kezdődik a harmadik rész, a krimi vonal, ami Carláék pénzszerző akciójáról szól. Ez a rész kicsit talán véresebbre sikerült, mint kellett volna, de ezzel együtt legalább izgalmas és eseménydús, és ami a legjobb, van kifutása is a történetének.

A szerteágazó történet közben nagyon hatásos jelenetek szólnak Carla hallásáról/nem hallásáról, különleges (a rendező szerint teljesen egyszerű) hangeffektek érzékeltetik számunkra, milyen érzés lehet egy majdnem teljesen csendes világban élni, ahonnan csak egy hallóeszköz segítségével szűrődnek ki néha hangok. Ezek nagyon hatásos effektek, és ezektől lesz többek közt jó a film.

Nehéz eldöntenünk, hogy vajon ki játszott jobban, Emmanuelle Devos vagy Vincent Cassel, mert mindketten nagyon kifejezőek voltak, és Devosnak még jól is jött, hogy kevesebb színészi rutinnal rendelkezik, mint a már befutott Cassel. Kicsit hiányzott nekünk, hogy a két karakter között nem volt igazi szexuális feszültség, de ez nem a színészek hibája, hanem a forgatókönyv akarata miatt volt így.

A Számat Figyeld egy sokféle hangulatból és több történetszálból álló film, ami miatt úgy érezhetjük, mintha egyszerre több, különböző műfajú filmet láttunk volna egy film ideje alatt, és bár nincs így, azért nem panaszkodunk, mert amit kapunk, az így is, úgy is egy jó film, ami ráadásul új értelmezését adja a nagyvállalatok mindennapjainak.