Bölcsőd Lesz A Koporsód
Andrzej Bartkowiak egy lengyel származású operatőr, aki azután, hogy jobbnál jobb filmeket fotografált le (Ikrek, Halálos Fegyver 4, Féktelenül, 13 Nap), fogta magát, és rendezésre adta a fejét. 2000-ben az Öld Meg Rómeó-val debütált, ami leginkább Aaliyah miatt volt nézhető, 
és bár nem volt egy emlékezetes akciófilm, egyszeri fogyasztásra (sőt, talán kétszerire is) alkalmas volt. Ha önjelölt rendezőnk itt megállt volna, most kedvezőbb lenne a képünk róla, de nem, ehelyett inkább 2001-ben megcsinálta a Sebhelyek-et (Exit Wounds), ami stílusában szinte semmiben sem különbözött a Rómeótól, és amellett, hogy több szereplőt is áthozott az előző filmből (DMX, Anthony Anderson, "a dagi ostoba srác", és Isaiah Washington, "a helyes feka gyerek"), talán még több akció és verekedés jellemezte. Jet Li helyére DMX lépett főszereplőként, a nagyon meghízott Steven Seagal oldalán. Miután a film rendesen behozta az árát, Bartkowiak megállíthatatlan lett, nem telt el két év, és tessék, már itt is van a harmadik filmje.
A Bölcsőd Lesz a Koporsód az eddig már bevált Bartkowiak-recept szerint készült, csak még kevesebb odafigyeléssel. A rutin megöl mindent, és még rosszabb a helyzet, ha már az alapok sem 100-asok. Ismét előtérbe kerül a bőrszín szerinti keveredés, a kínai Jet Li és a fekete DMX viszik a prímet, míg az egyetlen "fehér" főbb szereplő, Tom Arnold (Archie) csak az idétlen vicces mellékszereplő kategóriát tudta megcsípni, amire többször tesz is utalást a filmben.
Jet Li és DMX tehát ebben a filmben talál egymásra, folytatva a kínai és a fekete harci stílus azon együttesét, ami már a Rómeóban elindult. Persze a 
"fekete/fehér/sárga" szereplők egymáshoz rendelése már bármelyik párosításban régi hagyománynak számít, és mivel ez konkrétan Bartkowiaknak is bejött már kétszer, nem csoda, ha erőlteti. A történet a már említett könnyedség jegyében teljesen semmitmondó, nincs benne semmi újszerű vagy rejtélyes, egy sima gyémántrablásról van szó, s bár a gyémántok fura célokra használhatóak, ettől még nem tűnik úgy, mintha valaki sok időt töltött volna a forgatókönyv megírásával. Miután az Öld Meg Rómeó-ban Jet Li egy nagyon szép kínai (vagy kínai-fehér keverék) szereplő ellen harcolt, most is egy hasonló karaktert kapunk főellenségnek, egy helyes és persze gonosz figurát, akit Mark Dacascos, Hawaii-i születésű színész játszik (Farkasok Szövetsége, Törvényen Túl).
A film "kitaposott ösvény"-szerű szerkesztése szinte minden egyes apróságban megnyilvánul, de a rendező rutinmegoldásait a néző persze rutinszerűen hamar átlátja. Ilyen jelenet például Jet Li és Archie "bekeveredése" egy pankrátor-helyre, ami annyira erőltetett, hogy már az első perctől kezdve csak mosolyogni tudunk rajta. A párost csak úgy engedik be a helyre (ahol egy pecsétgyűrűt viselő férfit kell megtalálniuk- ez leírva még rosszabbul hangzik, mint a filmen látva), hogy ha Jet Li kap egy verekedős ID-kártyát, és bár Archie megígéri neki, nem kell majd verekednie, mi már sejtjük, hogy ez nem így lesz. Ha már adott a filmben egy kínai harcművész, aki puszta kézzel is tönkretesz bárkit, akkor butaság lenne kihagyni egy ilyen pankrátor-jelenetet, hiszen a legrosszabb Van Damme-filmek is kb. ilyen megoldások miatt buktak meg. Hasonló hatást kelt a 
"végső leszámolások" idején (vagyis a film utolsó perceiben) az, ahogy DMX barátnőjének Daria-nak (Gabrielle Union) a gonosz nővel (Kelly Hu) kell megküzdenie, mialatt DMX és Jet Li is a saját leszámolásra váró ellenségével néz farkasszemet. Ezek az azonos fajsúlyú, jó-rossz párok már rég kimentek a divatból, hát még a párosított végső leszámolások, úgyhogy ennél azért többet várnánk egy 2003-ban készült filmtől.
Amúgy DMX-nek vannak jó pillanatai, a rap-sztár eddig mindhárom Bartkowiak-filmben ügyesen játszott, és kifejezetten jól áll neki az "érzékeny, de keményen élő" feka srác karaktere, amit már a Rómeóban is felvillantott, és a Sebhelyekben is játszott. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a lógós forgatókönyvíró talán az ő filmbeli karakterének, Fait-nek szentelt a legtöbb figyelmet, hozzákapcsolva egy elrabolt kislányt (a 11 éves Paige Hurd aranyos alakításában), akiért 
DMX tényleg rendesen tudott aggódni. Jet Li az Egyetlen vagy a Sárkány Csókja óta sem lett jobb színész, ezúttal azzal tölti a legtöbb időt, hogy jelentőségteljesen néz, és néha némán lever valakit.
Végeredményben nem kell féltenünk a kimondhatatlan című filmünket, mivel anyagilag például teljesen rendben van, a 25 milliós költségvetésből 34 és fél millió dolláros bevételt csinált, csak az USA-ban. Ez többek között azt is jelentheti, hogy már most kezdhetünk el felkészülni a következő Bartkowiak/Joel Silver produkcióra, vagyis Jet Li-re, DMX-re, enyhe akciókra, egyszerű történetre, dögös fekete szereplőkre és idétlen fehér vígjátéki mellékszereplőkre. A szokás hatalma.
