cspv logo
cspv szám: 51 / 03 tartalom
keresés

cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím A kulisszák mögött cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 16 00311
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2003-06-05

Becsületkódex

Mentale, La 2002.

A külvárosi keményfiúk
Mivel általában ritkán készülnek gengszterfilmek, azokon belül is franciák, az ember érthető módon rögtön rámozdul egy olyan filmre, amiben Samy Naceri, a Taxi-sorozat főszereplője, és Samuel Le Bihan, a franciák egyik legtöbbet foglalkoztatott színésze együtt játszanak gengsztersrácokat. A sokat sejtető cím mögött viszont egy váratlanul kegyetlen világot találunk.

Az alaphelyzet még nagyon ismerős: egy fiatal bűnöző, Dris (Samuel La Bihan) frissen szabadul a börtönből, és új életet akar kezdeni. Hasonló kiugrásra készül, mint a leszokott drogosok, akik miután "leálltak", hónapok múlva is büszkén vallják, hogy "ők már tiszták". Ez a tisztaság esetünkben azt jelentené, hogy Dris végleg el tud távolodni a gyerekkori barátaitól, legfőképp Yanistól (Samy Naceri), és soha többé nem vállalna be egyetlen egy balhét sem. (Tudjuk, hogy a filmekben az utolsó rablásokból szokott mindig a legnagyobb baj lenni, de ezúttal a visszaesés a fő veszély). Dris egy klasszikus filmes helyzetből indul, miután megtapasztalta a könnyű élet előnyeit és hátrányát is, el kell döntenie, merre tovább: családot alapít a mellette kitartó barátnőjével, és keményen dolgozik a polgári életben, vagy visszahúzza a fekete csuklyát a fejére, és rabol, sőt, ha kell, öl is. A film erről a dilemmáról szól, és bár már az elején eldőlni látszik a kérdés, azért ez a jó és rossz oldal közti lavírozás fogja kitölteni filmidőnk nagy részét.

A film ötlete és a forgatókönyv Bibi Naceritől, Samy Naceri öccsétől ered, aki jól ismerte a külvárosi fiúk világát, és az ő bűnözői létformájukat akarta filmre vinni. A végeredményen érezhető a személyes indíttatás, de sajnos ez még nem elég ahhoz, hogy feledtetni tudja velünk a film alap-bizonytalanságát.

Nehéz eldönteni, hogy a forgatókönyv hibája ez, vagy a rendezésé, mindenesetre több olyan jelenet is akad a filmben, ami elnyújtott, unalmas, és nem igazán érthető.

A történet kulcsfigurája Yanis, aki Dris bandájának a vezére, és egyben ő az egyszemélyes rosszra csábító. Ő az, aki Drist folyamatosan vissza akarja téríteni a gengsztervilágba, a balhék, a tolvaj szeretők, egyszóval "az éjszaka" világába. Dris, vagyis La Bihan minderre a csábításra általában egy elég bamba arckifejezéssel válaszol, és bár igyekszik ragaszkodni a "normális élethez", nyilvánvaló, hogy egy szerencsésen megtért bűnöző sztorija nem kívánkozna feltétlenül filmre. A jó út kevésbé lenne izgi, ezért hát lassan, de biztosan keveredik vissza hősünk a helyi gengszter-harcokba, és miközben számunkra kiszámíthatónak tűnik a cselekmény, Dris bágyadt képpel sodródik egyik zűrből a másikba.

És elég nagy baj: nem elég, hogy a forgatókönyv nem remekel (nincs benne igazi lendület és ív), még a színészek is lazítanak, és itt főképp Samuel La Bihanra gondolunk. A 38 éves színészt eddig szinte még csak csúcsformájában láttuk, úgy mint a Vénusz Szépség-ben, a Háromszoros Visszavágó-ban, vagy a Szeretni Bolondulásig-ban. Ezek közül mindegyikben jól játszott, árnyalt és megfogható karakterek kerültek ki a keze alól. Nem úgy, mint most: Dris szerepében leginkább csak bambult, egy lelassult figurát alakított, aki döntésképtelen, és tulajdonképpen nincs is jelen. Persze az is lehet, hogy ez tudatos volt, és azért találták ki ezt a rendezővel közösen, hogy így jobban kidomborodhasson Yanis karaktere, aki pedig Dris-szel ellentétben egy túl gyors figura.

Naceri-nek jót tett, hogy családi filmben játszhatott, látszott rajta, hogy felszabadult, és otthonosan mozog a filmben, bár az ő karaktere és motivációi sem kidolgozottak a történetben. Előbukkan egy erős sejtetés vele kapcsolatban, miszerint Yanis meleg, és amiatt is van annyira oda gyerekkori haverjáért, Dris-ért, de ezt a felvetést nem zárja le a film, azt pedig, hogy mindig túlreagálja Yanis az erre való utalást, simán beszámíthatjuk a filmet átható erőszak egyik kifejeződésének.

És ezzel máris elérkeztünk a film másik negatív gócpontjához: az őrült sok erőszakhoz. Nemcsak a véres jelenetekre gondolunk, hanem főként arra, hogy a film teljes ideje alatt nagy esélye van bárkinek, bármelyik mellék-, vagy főszereplőnek arra, hogy valaki "kinyírja", senki sincs biztonságban, legfőképp a gyanútlan néző nem. Nem akarunk ennyire sok levegőben lógó, és természetesnek beállított erőszakot, mert szerintünk nem erről szól még egy gengszterfilm sem.

Ráadásul még a címben jelzett gengszter-erkölcsiségnek sincs kifutása a filmben, mert azt a mesterkélten beállított jelenetet nem neveznénk annak, amiben Yanis elmeséli Drisnek, miért is jogos kinyírniuk valakit, aki áruló, vagy valami hasonló.

Láthatóan nem működik jól ez a Becsületkódex, a túl sok erőszak és a kiszámítható, nem igazán fordulatos cselekmény nem szült egy jó filmet. Bár számunkra a film végéig nem állt össze teljesen a kép azzal kapcsolatban, mit is akart ez a film bemutatni, mi arra tippelnénk, a külvárosban élő, főként francia-arab fiatalok kilátástalan jövőjéről készült egy "felvilágosítófilm", a szónak egy nem hagyományos értelmében. Bibi Nacerit valószínűleg érzékenyen érintette ez a probléma (ő is szerepel a filmben), és miután sikerült producert és rendezőt találnia a filmtervéhez, rögtön hívta a befutott színész bátyját is, és együtt próbáltak egy családi produkciót összehozni. Kár, hogy túl keményre és üresre sikerült a végeredmény, azért Samy Nacerit ezek után is szeretni fogjuk.

-ming li-
2003-06-05
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17