cspv logo
cspv szám: 51 / 03 tartalom
keresés

cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím A kulisszák mögött cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 13 00298
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2003-05-13

Egy Veszedelmes Elme Vallomásai

Confessions of a Dangerous Mind 2003.

Azok a fura 70-es évek
George Clooney rendez: ez amúgy jó hír lenne, mivel szerintünk egy ennyire jó színész, mint ő, aki ráadásul mindenkinél jobban tud alulról felfelé megnyerően nézni, csakis jó filmet adhat ki a keze közül. Az már más kérdés, hogy még Clooney is beleszaladhat egy rossz forgatókönyvbe.

A film magyar címe nem véletlenül hasonlít a többszörös Oscar-díjas Egy Csodálatos Elme (A Beautiful Mind) címére, mivel akár hisszük, akár nem, itt is egy titkosügynökös sztoriról van szó, főszerepben ezúttal egy hétköznapi emberrel, aki másodállásban a CIA-nak bérgyilkol.

Hősünket Chuck Barris-nek hívják (Sam Rockwell), akit ahhoz képest, hogy az ő élete ihlette a megfilmesítést, az utolsó percekig nem sikerült megkedvelnünk. Barris a '70-es években mindenféle TV-show-k kitalálásával és producelésével tette ismertté magát, többek közt az ő nevéhez fűződik az a "The Dating Game" c. játék is, ami még 1997-ben is népszerű show-műsorként futott az MTV-n, Singled Out címmel. Miközben Barris egy média-agytrösztként ontotta magából az újabb spontán és szabadszájú show-ötleteket, egy másodállása is adódott: a CIA felkérte rá, legyen az ő bérgyilkosuk, és később, ha már úgyis utazgat a show-ival szerte a világban, tegye hasznossá magát, és öljön meg néhány embert az amerikai kormány megbízásából. Körülbelül ennyi a történet, és még külön hálásak is lehetünk, hogy ezúttal nemcsak az elmékben játszódnak le az ügynöki megbízások (mint az általunk nem kedvelt A Beautiful Mind-ban), hanem valóságosak, vagyis megtörténtek. Persze ettől még nem szórakozunk jobban, mert bármennyire is elfogultak vagyunk George Clooney minden megnyilvánulásával szemben, ez a film nem sikerült jól, sőt, az első kifejezés, ami eszünkbe jut róla, az a "fárasztó".

Kezdjük a történettel: a forgatókönyv Charlie Kaufman munkája, azé a Kaufman-é, aki a "Being John Malkovich", illetve a "Libidó" (Human Nature) c. filmeket is írta, és aki legutóbb a saját életéből (illetve fikcionizált bátyjáéból) készített forgatókönyvet, Adaptation címmel (a film már kapott egy Oscar-díjat idén, a főszereplője Nicholas Cage). Kaufman könyvei általában nem könnyűek, de ha már itt tartunk, szerintünk nem is túlságosan működőképesek. A John Malkovich-menetből épp, hogy nem lett kultfilm, vagyis egy jól behatárolható körnek nagyon tetszett mind az USA-ban, mind Európában, mégis, ha visszagondolunk rá, az is egy fárasztó film volt. (Az is igaz, hogy a jobbik fajtából). A Libidó viszont már csak távolból integetett a nézhetőségnek, az egy simán "elszállt" történet, és egy értelmezhetetlen, rossz film lett. Kaufman tehát egy karakteres forgatókönyvíró, de ez az egyedisége leginkább a művészfilmes káosz felé hajtja az általa írt történeteket. Most sem lett másként: filmünk esetében többször majdnem végzetesen elveszítjük a fonalat a cselekmény követésénél, sok motívumot, tettet és párbeszédet alapjáraton nem értünk benne, és akkor még nem szóltunk a történet lassúságáról, ami olyan hatást tesz ránk, mintha harapófogóval kellene minden szót kihúzni valakiből. Mindezt a '70-es évekbe helyezve képzeljük el (a film több évtizedet felölel, de a '70-es évek a leghangsúlyosabb benne), borzasztó ruhákkal és viselkedésekkel megküldve, a középpontban egy tökéletesen antipatikus főszereplővel.

Ezek tehát az adottságaink, és ezekből próbált George Clooney kihozni valami életrajzi film-szerűt, ami stílusában leginkább az Ember a Holdon c. Milos Forman/Jim Carrey-filmre emlékeztetne minket (és nem azért, mert ott a főszereplőt hívták Kaufman-nak), ha nem lennének benne bérgyilkosságok. Barris személyiségét annyira sokrétűnek állítja be a film, hogy az utolsó percekben sem tudjuk, milyen is volt ez az ember, élvezte-e végül, hogy ismeretlen embereket tett el láb alól, jó volt-e neki, hogy kettős életet élt, és például miért nem volt szerelmes az egyetlen hozzá közelálló nőbe, Penny-be (Drew Barrymore)? Ezekre a kérdésekre nem kapunk választ, helyette inkább elég görcsös és merev színészi játékokat láthatunk, kezdve a főszereplő Sam Rockwell-lel, aki nem volt képes egy összeállt képet adni a karakteréről, és hiába szerettük az eddigi szerepeiben (Széftörők, Galaxy Quest, Charlie Angyalai), most egyáltalán nem voltunk elégedettek vele. Mint ahogy Julia Roberts-szel sem, aki bár Clooney ős-havernőjeként hihetetlenül olcsón (250 ezer dollárért) vállalta el az ügynöknő Patricia szerepét, sajnos hiába volt ennyire jófej, ezúttal is csak egy Ocean's 11-szerű közepes szintű beugrást láthattunk tőle.

Ezek fényében nem csodálkozhatunk azon, hogy a film még szülőföldjén sem hozta be az árát (a 29 millió dolláros alkotás úgy a 16 milliós bevételnél stagnál), és nemcsak közönség-, de szakmai sikert sem könyvelhetett el. Azt gondoljuk, hogy ezért legfőképp maga a történet, azontúl pedig maga a forgatókönyvíró a felelős, mivel egy ennyire elröppent sztoriból kevesen tudtak volna átélhetőbb filmet kihozni. A mérleg szerint Clooney első rendezése nem sikerült, a majdnem két órás film a moziszékből felállva sokkal többnek tűnik, és az ezidő alatt szerzett élményekkel sincs minden rendben. A nehezen követhető cselekményt és a mesterkélt művészies beállításokat nem tudja feledtetni Clooney színészi játéka sem, ami pedig furamód az egyetlen értékelhető színészi teljesítmény a filmben. A rendező játssza el a Barrist beszervező CIA-ügynököt, Jim Byrd-öt, aki bár nagyon profi, célratörő és tömör, nem tudja kiszúrni a köreikbe beférkőzött kettős ügynököt.

Ez alapján a film alapján Clooney még mindig sokkal jobb színész, mint rendező, bár szerintünk korai lenne még leírni őt a rendezői fronton. Ha legközelebb egy jobb történetet választ, és esetleg 2 másodpercnél tovább is megjelenteti Brad Pitt és Matt Damon nevű haverjait (akik most kb. ennyi időt töltöttek a filmvásznon, cameo-ként), és persze magát sem hagyja ki a szereposztásból, akkor ismét vevők leszünk a filmjére.

-lidoc-
2003-05-13
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17