Hogyan Veszítsünk El Egy Pasit 10 Nap Alatt?

A szőke nős filmek nagyon jók, bár abszolút ellenzünk mindenféle ezzel kapcsolatos sztereotípiát, legutóbb a Doktor Szöszi lépett hatékonyan erre a terepre. Korábban ott volt Melanie Griffith pár filmje, a Dugipénz, a Most Jövök A Falvédőről, és nagyon jó volt még a Spinédzserek c. film, Alicia Silverstone-nal, de jegyezzük meg, a műfaj alapját Goldie Hawn fektette le. A Benjamin Közlegény, a Vasmacska Kölykei, A Protokoll, de persze, ha belegondolunk, gyakorlatilag az összes filmje a "nőies nő" karakterén alapul, kezdve az Óvakodj A Törpétől.

A "nőies nő" arról szól, hogy egy saját, teljesen más világban él, mint körülötte mindenki. Olyan részletekben van elszállva, amik mások számára érthetetlen, esetleg teljességében ismeretlen csacskaságok. Például Judy Benjamin egész életében egy gardróbról álmodott, meg arról, hogy legyen egy férje, jó sok cipője, és sokáig alhasson. Őrült beszéd, senki sem fogja fel így az életet, ennyire egyszerűen. Mégis, ha vesszük magunknak a bátorságot, és egy pillanat erejéig belehelyezkedünk Judy Benjamin nézőpontjába, félelmetes, de felejthetetlen kaland lesz, és rájövünk, hogy nagyon is van benne rendszer.

A Protokollban Sunny Davis anélkül, hogy átgondolná, felháborodik egy pisztolyos ember látványán, és addig dulakodik vele, amíg a fegyver elsül, ő lövést kap a popsijába, megmentve ezzel egy afrikai trónörökös életét. A film további 90 percét is hasonló eredeti naivitással és egyszerű természetességgel viszi végig, ezzel prédaként szolgáltatva magát csúnya átverésekhez. Ismét egy karakter, aki egy más világban él, más dimenzióban utazik, mint a többiek, ezért lehet őt "butának", csacskának is nevezni, pedig csak az van, hogy nem dörzsölt, és az életét nem arra alapítja, hogy másokon átgázoljon, hanem arra, hogy komolyan véve a játékszabályokat, mindenki örömére tisztességesen éljen. Mindezek után egy viszonylag meglepő felfedezést tehetünk, vegyük észre, hogy ez a fajta nőies nő szolgáltatta az alapját a még soha előtte nem látott Forrest Gump karakternek is.

A Makrancos Hölgy-karakter az előzőkhöz képest más, hiszen "makrancos", azaz lépten-nyomon keresztbe tesz partnerének, harcol, küzd, ellenkezik, foggal, körömmel. De ezt a makrancosságot csakis egy nőies nő karakterre lehet ráönteni, mint valami csokimázt. A Makrancos Hölgy-sztorik átnevelési programról, szocializációról szólnak, mely során a vadmacskából szeretettel előhívják a kedves nőies nőt. A legjobb e téren is egy Goldie Hawn-film, a Vasmacska Kölykei, ahol egy mísz milliomos nőt "nevel át" Kurt Russell egy ennivalóan kedves nővé.

A Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt egy vázlatos film. Látszik, hogy a körvonalak felvázolásával kezdődött az alkotói folyamat, amit csak később követtek a részletek, meg a kiszínezés. Magával a folyamattal még nem volna gond, de fontos, hogy a végén a cucc összeálljon, mintha egy darab folyamatos történetként csúszna ki pl. Forrest Gump száján. Ez szerintünk nem teljesül. Van olyan, hogy bizonyos elemek egy filmben csak jelzés-szerűen vannak jelen, s a hézagokat a nézőnek a saját fantázia-zsebből kell kiegészítenie. És van olyan is, hogy bizonyos dolgok nem igazán klappolnak, de ez csak akkor derül ki, ha esetleg másodszor is megnézi valaki, vagy ha túl sokat gondolkodik rajta (ezek az 1x használatos filmek), és a "HGYV1P10N" ez utóbbi kategóriába tűnik beleesni.

A film trailerje nagyon rossz, határozottan zagyva benyomást tesz, átlátszóan erőltetett fogadás, erőltetett jelenetekkel, előreláthatóan fárasztó románccal, stb. Ehhez képest a film meglepően jól kezdődik. Egész szépen vezetik be a lány, Andie Anderson karakterét (akit ugye nem más alakít, mint Kate Hudson, Goldie Hawn kislánya, de nem Kurt Russell-től). Andie Anderson egy női magazinnál dolgozik, Composure a neve, és "hogyan" cikkeket gyárt, mindenféle hogyannal kezdődő kérdésekre keres választ. Az egyik barátnője aztán csúnyán kirúgatja magát a pasijától, mire Andie, a profi csaj azzal vigasztalja őt, hogy ne izgulj, ha ilyen súlyos hibákat követ el valaki, még ha a legcsinosabb lány is a világon, két perc alatt őt is kirúgja bárki. Percekkel később a szerkesztőségi megbeszélésen talán épp emiatt találja ki ezt az ötletet, felszed egy pasit, elköveti a tipikus hibákat, hogy a pasi végül kirúgja őt. A dolog lényege az, hogy jó tanácsot adjanak a női olvasóknak, hogy mit ne tegyenek. Ez, idáig tök rendben van.

A másik fogadás, az ellenfogadás már kevésbé sikerült jól. A srácnak, Ben Barry-nek Matthew McConaughey ("mekkanahi") alakításában egy a Mi Kell A Nőnek-re kísértetiesen hasonlító helyzetet kell spontán felvezetnie. Reklám-kreatívként meg kell győznie a főnökét, hogy igenis mindent tud a nőkről, és arra veszi rá őket, amire csak akarja, amiből az következik, hogy rá lehet bízni egy nőknek szóló kampányt.

A fogadás felvetése, hogy 10 nap alatt magába szerelmesít egy lányt, már nagyon erőltetett. De ami még ennél is rosszabb, hogy alapvetően nem lenne rossz az ötlet, azaz nyilván meg lehetett volna rendesebben is írni, rendezni, meg minden. Valószínűleg azért "ment át" ez a verzió, mert ha rákérdez a néző, teljesen logikus és érthető, amiről szó van, és ez mindennél fontosabb. Egyébként mindegy, a helyzetet hamar elfogadjuk, hiszen eleve ezért a fogadásért ültünk be a filmre, és egyáltalán nem akartunk fennakadni rajta.

A probléma, az igazi problémánk a filmmel ezután kezdődik. Világos, hogy főhőseinknek pont egymáson kell teljesíteniük, amit fogadásból vállaltak. A megismerkedés még meglehetősen jól indul, van köztük kémiai reakció, meg minden, sőt, éppenséggel napjaink megismerkedés-kultúráját is egy új, működő verzióval gazdagítják, amit intellekt-rapidó névvel lehetne illetni. Jól indul, de aztán beindul a gépezet, és a sablonok egyre másra ugranak elő. Miután a pár összejön, a film átmegy egy programfilmbe, a lány minden napra kieszel valamit, amitől bármelyik srác bármelyik pillanatban hátast dobna. Alapvetően az történik, hogy a lány nem hagyja a srácot, hogy végigélvezzen egy kosármeccset (ez a szemétkedések fővonala), égeti őt a barátai előtt, átrendezi a lakását, meg minden, amit csak el lehet képzelni. A film programszerűen sorolja ezeket a csínytevéseket, a baj csak az, hogy megfeledkezik a kiindulásról, a lány és a fiú eredeti állapotáról.

A lány eredetileg nagyon szép, kedves és jófej, és csak csinálja, hogy szemét, és hogy a pasija agyán zongorázik. A srác elvileg jófej, és csak a fogadás miatt hajt rá a csajra, és manipulálja őt. Mármost ehhez képest a kiindulási lányból semmi sem marad. Elkezd borzasztó stílusban nyomulni, és nem azt látjuk, hogy egy jófej csaj csinálja ezt, hanem azt, hogy valaki egyszerűen ilyen, és kész.

A srác, aki elvileg magába kellene, hogy bolondítsa a lányt, átmegy abba, hogy egyszerűen mindent elvisel, és semmin sem akad ki. Ez meglehetősen passzív szerep, ami két okból is rossz. Egyrészt nem arra szerződött, hogy türelmes lesz, hanem arra, hogy elcsábítja a lányt, hogy magába bolondítja, hogy manipulálja, és mi mindebből semmit sem látunk. Másrészt, ez a türelem dolog teljesen holtvágányra dobja a cselekményt, mert pont azt látjuk, mintha valakinek kellene a pénz, és ezért elviselné a legsúlyosabb megaláztatásokat is. És az a legdurvább, hogy ez rá is illik a történetre. Vagyis, ahelyett, hogy azt látnánk, ahogy a srác egyre jobban beleszerelmesedik a lányba, azt látjuk, hogy a pénzért cserébe némán tűr, és nyilván alig várja a napot, amikor majd megszabadulhat tőle, és ez nem hangzik valami túl jól.

A film aztán szépít, mert behoz némi romantikát, ami éppenséggel a legjobb időben érkezik, de aztán az egészet agyoncsapja egy olyan jelenettel, amihez foghatót ritkán láttunk. A végső nagy jelenet, a fogadás utáni igazság pillanatában egy hatalmas estélyen a srác és a lány a színpadra lépnek és mikrofonba énekelve veszekszik ki magukat. Ez borzasztó jelenet, különösen magyarra szinkronizálva.

A legnagyobb hibája talán az a filmnek, hogy a lányról végig elhisszük, hogy ilyen súlyos, és nem csak csinálja, hogy az, ezenkívül a srác totál passzív és megalkuvó, ami tulajdonképpen kimeríti a nulla feszültség kategóriáját. Végülis hamar felejthető a film, de azért még (sőt, annál inkább) meg lehet nézni.