információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Egyik éjjel, a metrón utazó orvostanhallgató, Michael Corvin, két titokzatos "banda" heves tûzharcának kellõs közepében találja magát. A fiúra felfigyel egy feltûnõ és kifinomult nõ, a vámpír harcos, Selene.
Kate Beckinsale olyan filmekben, mint a Laurel Canyon, Serendipity (Szerelem a Végzeten), Pearl Harbor (Pearl Harbor - Égi Háború), a legkülönbözõbb alakításokkal vívott már ki elismerést. Most egy kifinomult Vámpírt alakít, aki a Halálhozó Harcosok rendjének, a Vámpírok elit osztályának magas rangú tagja. Az a megbízatása, hogy Lycanokat addig üldözze, amíg a faj teljesen ki nem hal. Selene kegyetlen vadsága személyes természetû, mondja Beckinsale. "Selene, személyisége nagy mértékben a háborúban gyökerezik." - mondja Beckinsale. "A motivációja rendkívüli mértékben érzelmeken alapul, mert elvesztette az egész családját, akiket a Lycanok öltek meg. A munkája során az egyetlen percre sem szûnõ bosszúvágy fûti."
Az emberek számára egyik faj sem bizonyult soha valamire is használhatónak, mivel mindig inkább elkerülték az emberekkel való közeli kapcsolat veszélyeit. Amikor érzékeli a veszélyt, Selene tájékoztatja az arrogáns Vámpír vezért a növekvõ veszélyrõl, de Kraven (Shane Brolly) elhessegeti a gondolatot, mondván, hogy a Lycanok közönséges utcai banditák, és nem képviselnek valós fenyegetést.
Megszegve a parancsot, hogy hagyja az egészet annyiban, Selene kiszökik Krevin birtokáról, hogy kövesse Michaelt. Annak ellenére, hogy az évszázadok óta tartó katonai kiképzés megedzette Selene testét s lelkét, a lány azon kapja magát, hogy - furcsa módon - nagyon érdeklõdik Michael iránt, akinek - akárcsak a többi embernek -, a leghalványabb sejtelme sincs arról, hogy Vámpírok vagy Lycanok egyáltalán léteznek. "A Michaellel való találkozása aláássa, szétzilálja Selene személyes bosszúhadjáratát." - mondja Beckinsale. "Nagyon érdekes olyan figurát alakítani, akit a dolgok kicsit mintha levennének a lábáról, akinek hirtelen másképp kell gondolkoznia a dolgokról."
Scott Speedman, aki a hosszú ideig mûsoron lévõ Felicity címû TV-dráma után a közelmúltban a Dark Blue címû filmben játszott, most Michael Corvint alakítja. Speedman magányos emberként jellemzi a figurát, aki újonnan érkezett a városba. "Michael nagy tragédia érte." - mondja Speedman. "A barátnõje balesetben meghalt. Eltökélte, hogy elmegy egy másik világba, ahol senki sem ismeri."
Amikor a Lycanok újra támadnak, Selene a legjobb harcosokat mozgósítja, de még így sem tudja megakadályozni, hogy Michaelt megharapja a könyörtelen Lycan vezér, Lucian (Michael Sheen). Sheen megjegyzi, hogy Lucian egy õsi lény, akit nem szabad alábecsülni. "Lucian többszáz éves." - mondja a színész. "Hosszú az élettörténete, és valóságos mítosz övezi a Vámpírokkal való kapcsolatát, még abból az idõbõl, amikor sok-sok évszázaddal ezelõtt a farkasemberek a Vámpírok rabszolgái voltak. Lucian különösen égõ gyûlölettel viseltetik a Vámpírok legfõbb ura, Viktor iránt."
Selene úgy gondolja, hogy Lucian hadsereget szervez a farkasemberekbõl, hogy bosszút álljon az arrogáns Vámpíroktól elszenvedett üldöztetésért. Elszántan arra, hogy szövetségest szerez a harchoz, Selene felébreszti ötszáz éves álmából Viktort, a Vámpír vezért. "Egy évszázaddal elõbb ébresztették fel, mint kellett volna, és ennek nem nagyon örül." - mondja Bill Nighy. "Azt hitte, hogy a farkasemberek okozta problémákat már évszázadokkal azelõtt megoldották azzal, hogy mindenkit megöltek. De valójában nem ez történt, és a farkasemberek most újra egy csapatba verõdtek össze és fenyegetik a vámpírok világát."
Nighy úgy jellemzi Viktort, mint aki "mindenkinél nagyobb, jobb, erõsebb, gyorsabb, fürgébb, hatalmasabb, úgyhogy az egész dolog ’gyerekjáték kell, hogy legyen. Selene azért ébreszti fel, mert meggyõzõdése, hogy Viktor nemcsak mindenható hatalmú, de õ az, aki a jó oldalán harcol, aki a jót képviseli ebben a történetben."
De a harcoló felek egyike sincs felkészülve arra, amire ezt követõen derül fény: Michael nem puszta véletlenségbõl botlott bele a törzsek véres háborújába. Titkos kapcsolat fûzi õt mind a Lycanokoz, mind a Vámpírokhoz.
Az Underworld címû film gondolata elõször egy beszélgetés során kezdett formálódni, amikor Len Wiseman rendezõ és barátja, Kevin Grevioux - aki késõbb a forgatókönyv társszerzõje lett és Raze szerepét játssza a filmben -, a farkasemberekrõl szóló filmek kérdését boncolgatták. "Ha ez a millennium új farkasember-filmje, akkor az legyen valami egészen újszerû, és más, mint az eddigiek." - mondja Wiseman.
Grevioux egy "Romeo és Júlia" típusú sztorit javasolt, ahol Montague-k és Capulet-ek helyett farkasemberek és vámpírok viszályáról lenne szó. Emellett pedig Grevioux génsebészettel kapcsolatos ismeretei bizonyultak elsõrendû fontosságúnak abban, hogy a film alkotói egy teljesen új szempontból közelítsenek ezekhez az õsi legendákhoz. "A miszticizmus helyett inkább a tudományra akartuk alapozni az egészet, ezért egy olyan vírust találtam ki, ami tulajdonképpen az okozója volt annak, hogy a vámpírok és a farkasemberek azzá alakultak, amivé."
Wiseman hozzáteszi, hogy szándékosan kerülték a vámpírok meg a fokhagyma és a kereszt közötti misztikus kapcsolatra vonatkozó, klasszikusnak számító feltételezést. "Azt hiszem, hogyha az egészet visszavezetjük a genetikára, akkor tényleg meg lehet magyarázni a dolgokat." - mondja. "Ha egy genetikai anomáliáról van szó, ami ezeket a fajokat létrehozza, vagy ha egy vércsoportról beszélünk, ami az évek során valahogy képes volt ezeket a fajokat kifejleszteni, akkor az elpusztításához is meg lehet találni a módot. Kikutathatjuk, hogy az ezüst miért van hatással erre a vércsoportra. A mi vámpírjaink és farkasembereink kicsit megalapozottabbak, mint az eddigiek."
A film alkotói ezután bevonták a munkába mûfajt hozzájuk hasonlóan nagyon kedvelõ forgatókönyvíró Danny McBride-ot, hogy az ötleteiket gyúrja össze egyetlen, kerek egész történetté. "Danny tényleg életet lehelt a folyamatba, az ötleteinket pedig elfogadta, úgy ahogy voltak." - mondja Grevioux.
Elsõ perctõl kezdve eltökélt szándékuk volt, hogy a központi figura egy kemény és bátor nõ legyen, akinek a szerepe valamilyen belsõ konfliktus köré épül. "Danny-nek és nekem üdítõ újdonság volt végre nem férfit, hanem egy nõt látni ebben a szerepben." - mondja Wiseman.
A javaslat a Lakeshore céghez került, és a projekt nagyon gyorsan összeállt. Ahogy Gary Lucchesi producer rámutat: "Legtöbbször kettõtõl három évig eltart, mire egy film összeáll, ennél a filmnél ez két-három hónap volt."
Wiseman azon képessége, hogy halál pontosan ki tudta fejezni, meg tudta határozni, hogy hogyan akarja a filmet elkészíteni, mindenkire mély benyomást tett a Lakeshore Entertainment cégnél. Lucchesi így beszél errõl: "Len nagyon ékesszólóan tudja kifejezni magát. Len a látványtervezés területérõl jön, amit meglehetõsen érdekesnek találok. Roland Emmerich mellett inaskodott, és dolgozott az ILM-nél. Nagyon határozott elképzelése volt a film atmoszférájáról, és ahhoz nagyon ragaszkodott. Úgy érezte, hogy egy olyan filmben, mint az Underworld, az atmoszféra megteremtése az elsõ számú prioritás ahhoz, hogy elérje, amit a filmvásznon látni akar. Richard Wright producer hozzáteszi: "Len mindig nagyon összpontosított figyelemmel, és keményen dolgozik. Rendezõként van benne valami csodálatos, újfajta érzékenység."
Mivel a Lakeshore cégnél hagyomány, hogy elsõ-filmes rendezõkkel dolgozzanak, az Underworld címû filmhez is minden szükséges támogatás a filmalkotók rendelkezésére állt. Ahogy ezt Tom Rosenberg producer ki is fejti: ""Az egyik dolog, amire a Lakeshore-nál a legbüszkébbek vagyunk, hogy számos elsõ-játékfilmes rendezõnek adtunk lehetõséget a munkára. Rendkívül sikeres munkakapcsolatunk volt Mark Pellington-nal (The Mothman Prophecies=Megszólít az Éjszaka), és végül három filmet készítettünk vele; a közelmúltban Paul McGuigan Obsession címû filmje készült nálunk, úgyhogy Len tökéletesen beillett a sorba." A következõ lépés a szereposztás volt, olyan színészeket kellett találni, akik képesek életet lehelni a filmalkotók által elképzelt figurákba.
Kate Beckinsale már nevet szerzett magának színházban és filmen egyaránt, de ebben a mûfajban még nem játszott. "Az Underworld címû film elõtt Kate nem olyasvalaki volt, akit az ember felfegyverkezve, vámpírfogakkal tudott volna elképzelni." - mondja Wright producer.
"Kate pillantást sem akart vetni a forgatókönyvre, annál az egyszerû oknál fogva, hogy egy farkasember-filmrõl volt szó, és közölte velünk, hogy nem érdekli az ügy." - mondja Wiseman. "De az ügynöke mégis elküldte neki a forgatókönyvet, a rajzaimmal együtt."
"Len tényleg fantasztikus rajzokat készített Selene-rõl és a farkasemberekrõl." - emlékszik vissza Beckinsale. "Olyan izgalmasak és érdekesek voltak ezek a rajzok, és egyáltalán nem afféle régimódi, gótikus stílusról volt szó. Tényleg valami frissesség áradt belõlük, és akkor azt gondoltam, ’Ejha! Ez tényleg érdekes!’, és elolvastam a forgatókönyvet. Ez nem olyan, mint egy képeskönyv, vagy karikatúra, ahol a hõsnõ cigánykereket hány és nem valódi figura. Selene igazi, hús-vér nõ."
A tény, hogy Beckinsale vállalta a szerepet, nagy segítséget jelentett abban, hogy egy sokszínû, szakmailag kiváló szereplõgárdát állítsanak össze. "Kate Beckinsale egyszerûen fantasztikus. Nagyon szerencsések voltunk, hogy elvállalta a szerepet a filmben." - mondja Lucchesi. Wright is egyetért: "Kate részvétele valóban legitimálta a filmet, és valahogy magasabb szintre emelte a státusát. Nagyon tehetséges színészekbõl álló, fenomenális szereplõgárdánk van, és azt hiszem ezt nagyrészt annak köszönhetjük, hogy Kate volt az elsõ, akit felkértünk és igent is mondott."
A filmalkotók nagyon örültek a Kate-tel való együttmûködésnek, különösen Selene figurája szempontjából. "Rendkívül nagy szenvedéllyel vetette bele magát a munkába." - mondja Wiseman. "Minden ötlete valahogy illeszkedett a mi elgondolásainkhoz, kerek egésszé állt össze, gyakran még jobb is lett az egész. Mindannyian a lehetõ legjobb filmet akartuk létrehozni, függetlenül a mûfajtól." McBride hozzáfûzi: "Kate borotvaéles ebben a filmben, és azt hiszem, hogy frenetikus hatással lesz a nézõkre. A színészi játéka oly bámulatos, fantasztikusan néz ki és sok mutatványt saját maga csinált meg. Annyira más ez a szerep, mint amilyen típusokba eddig mintegy beskatulyázták. Életet lehelt Selene figurájába, mintha csak megelevenedett volna a papírra vetett elképzelés - úgy játszott az anyaggal, mint gyerek a gyurmával, vagy a szobrász az agyaggal, és végül egy ügyes, ravasz, izgalmas, rendkívül bonyolult figurát teremtett."
Wright tovább ecseteli, milyen fáradságos, nehéz feladat állt a színészek elõtt. "Ezt a filmet nem volt könnyû forgatni, és Kate-nek volt a legkevésbé könnyû dolga." - jegyzi meg Wright. "Mindenféle szörnyû dolgot mûveltünk vele. Csuromvizesen kellett játszania, fagyos hidegben a szabad ég alatt játszódott a jelenet, vagy egy nyolc emeletes épület tetején volt a helyszín. De - szerepéhez híven - igazán katonásan végigcsinált mindent."
Beckinsale csak az elismerés hangján tud szólni az Underworld címû film forgatásával kapcsolatos élményeirõl. "Hihetetlenül szenvedélyes, fantasztikus élmény volt ennek a filmek a forgatása." - mondja a színésznõ. "Azt hiszem, eddigi munkáim közül ez a kedvencem, ami kicsit furcsa a számomra, mert valahogy nem számítottam rá, hogy én ennek a munkának a során - fizikai értelemben és más szempontból is - majd biztonságban érzem magam. Tudja, egy kicsit távol esik attól, amihez szokva voltam! Az a tény, hogy igenis biztonságban éreztem magam, teljes egészében Len érdeme."
A szereposztás másik kritikus pontja Michael Corvin figurája volt. Wiseman látta Scott Speedman alakítását a Felicity címû televíziós sorozatban, és bár ezzel a filmmel ezt nem hozta összefüggésbe, a színésznek az anyaghoz való viszonyulása gyõzte meg a rendezõt. "Scott mindent komolyan vesz ebben a filmben, és azon van, hogy amennyire csak lehetséges, reális legyen." - mondja Wiseman. Beckinsale egyetért: "Azt hiszem, Len vonzza azokat az embereket, akik igazán jó szándékkal állnak a dolgokhoz, és Scott is azok közül való, akik tényleg csak dolgozni akarnak, és valami nagyszerût létrehozni."
Az Underworld címû film forgatása nagyszerû, új tapasztalat volt Speedman számára - nemcsak Wiseman-nel az elsõ közös munka, de magával a mûfajjal is. "Nagyon izgalmas dolog elsõ-filmes rendezõkkel dolgozni, mert még nincsenek megcsontosodott szokásaik." - mondja Speedman. "Len nagyon izgatottnak tûnik azzal kapcsolatban, amit éppen tesz és ehhez a projekthez nagy szenvedéllyel kötõdött. Azt hiszem, ez a filmbõl is nyilvánvaló lesz. Mindegy, hogy éppen mi zajlik, hogy milyen nyomás nehezedik õrá magára is, úgy tûnik, hogy õ mindig remekül érzi magát. Óriási tehetség, és remek stílusérzéke, sajátosan egyedi elképzelése van a dolgokról."
Ahogy Michael emberbõl farkasemberré alakul át, Speedman hosszú órák fáradságos munkáját kellett hogy kiállja, míg a maszkmesterek a smink és különbözõ protézisek segítségével kialakították a maszkot. "Öt órába telt, míg mindent rám raktak és a figura elkészült, és az egyik éjjel hét ember dolgozott másfél órán át, hogy leszedje rólam a kellékeket." - emlékszik vissza Speedman. "Mindannyian arra számítottak, hogy majd unni fogom, és zsémbes leszek, de valójában rettentõ érdekes volt ott ülni és figyelni az öt embert, ahogy ezt a fantasztikus munkát végzik, és az én testemet szinte átalakítják."
Nem Speedman volt az egyetlen színész, akinek a figuráján órákon át dolgoztak a maszkmesterek. Bill Nighy, a brit színész-veterán, aki a Vámpírok legfõbb vezérét, Viktort alakítja, hasonló élményekrõl számolhat be, míg a mumifikált állapotából újra ’ember-formájú’ Vámpírt varázsoltak belõle. "Míg ebbe a filmbe nem kerültem, nekem a leghalványabb sejtelmem se volt arról, hogy a ’protézis’ tulajdonképpen mit jelent. Most már tudom, hogy kegyetlen dolog, és sok-sok kínt jelent." - jegyzi meg Nighy savanyú képpel. "De az ember nem tud haragudni rájuk, mert ezek a maszkmesterek tényleg nagyon rutinos fickók; nagyon kedves és kellemes emberek, és fantasztikusan tehetségesek a szakmájukban."
A film alkotói számára Nighy volt az ideális színész Viktor alakjának megformálására, mert van benne valami különös képesség arra, hogy puszta jelenlétével tiszteletet parancsoljon, és a fegyelmezettség érzését keltse. "Bill Nighy bejött, és én addig semmit nem tudtam róla." - emlékszik vissza Wiseman. "Bill leült és olvasta a szöveget, és ez volt az egyetlen eset, amikor felvétel közben teljesen elfeledkeztem arról, hogy hol vagyok. Viktor állt elõttem, Bill Viktorrá lényegült, pontosan azzá, akit elképzeltem magamnak, amikor írtam. Ez hihetetlenül izgalmas volt." Lucchesi megjegyzi: Bill Nighy szenzációs felfedezés volt. Tényleg súlyt kölcsönzött az egész filmnek."
Lucian, a Lycan vezér szerepére a filmalkotók a színházi színészként ismert Michael Sheen-t kérték fel, aki a közelmúltban az Amadeus négy éves szériát megért produkciójában lépett fel Londonban, és emellett a The Four Feathers (A Gyávaság Tollai) címû produkcióban is szerepelt. "A legelsõ perctõl kezdve, amikor Michael bejött és olvasni kezdett, egésze felvillanyozódtunk." - jegyzi meg Danny McBride forgatókönyvíró. "Pontosan azt hozza, amire Lucian figurájához szükségünk van, a súlyt, a fegyelmet, no és persze nagyon tapasztalt fõszereplõrõl van szó."
A fõszereplõk körét Shane Brolly teszi teljessé, Kraven-nek, ennek az arrogáns és emocionális Vámpír vezérnek a szerepében, akinek a saját hatalomvágya kulcsszerepet játszik mindkét törzs sorsának az alakulásában. "Ez a legnehezebb szerep, amit valaha játszottam, mert oly sok minden zajlik a figura fejében, gondolatban." - mondja Brolly. "Ráadásul ordítok minden jelenetben. Úgyhogy, ha az ember tizenkét órán át csak ordít, nem tudom, önök hogy vannak ezzel, nekem akkor szükségem van egy nyugtatóra, egy pohár borra... vagy egy pohár vérre."
"time is not money"
