információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Bill Cox (PAUL BETTANY) majdnem egy éven keresztül figyelte Jacket és családját rengeteg digitális kamera és rögzítõ segítségével: figyelte internetezési szokásaikat, lehallgatta telefonbeszélgetéseiket, kiismerte napi rutinjukat. Megtanulta a gyerekek barátainak nevét, orvosi anamnézisüket, vagy például a környék védelmét ellátó biztonsági állomás kódját. Miután alaposan kiismerte Jack életének minden részletét, Cox készen áll arra, hogy kamatoztassa befektetését. Embereivel átveszi a Stanfield-ház fölötti irányítást, túszul ejti Bethet és a gyerekeket. Így tudja Jacket zsarolni, hogy segítsen ellopni 100 millió dollárt a Landrock Pacific Banktól.
Cox minden lehetséges menekülési utat sikeresen eltorlaszol, mivel jól ismeri a házat illetve a családot, és Jack minden lehetséges szövetségesét is félreállította. A felesége és gyermekei életéért rettegõ Jacknek a zsaroló követelésére meg kell találnia a rést a saját maga által létrehozott védelmi pajzson, hogy fogvatartójának offshore-cégébe pumpáljon át pénzt - saját magát gyanúba keverve és Cox létezésének mindenféle elektronikus nyomát kitörölve.
Csak hogy még komplikáltabbá váljon a történet, a bank éppen felvásárlás alatt áll. Az Accuwest nevû pénzügyi óriás Jack rendszerét alapos vizsgálatnak veti alá, miközben korlátozza az adatokhoz való hozzáférését is. A Jack számára nélkülözhetetlen eszközöket átszállítotják más telephelyre, így ezek nélkül kell megpróbálnia teljesíteni Cox utasítását.
Folyamatos felügyelet mellett, csupán néhány órája van, hogy a kockázatos tranzakciót végrehajtsa, miközben kétségbeesetten keres valami kiutat a tolvaj temérdek hamis személyazonossága között, amivel legyõzheti Coxot a saját játékában és megmentheti családját.
Amikor a számítógépek biztonsági szakértõje, Jack Stanfield (HARRISON FORD) hazaér egy nehéz munkanap után, általában nagyon megnyugszik. Nem mintha nem szeretné a munkáját, de örül, hogy az internetes bûnözés veszélye miatt végre nem kell a biztonsági rendszer különbözõ elemeivel, figyelõkamerákkal, személyazonosság ellenõrzésekkel és a véget nem érõ rendszer-feljavításokkal foglalkoznia.
Ahogy otthon leállítja kocsiját, és kinyitja elõkelõ külvárosi házának bejárati ajtaját, Jacknek eszébe sem jut, hogy esetleg titokban itt is valaki figyeli minden mozdulatát.
Üdvözli feleségét Beth-t (VIRGINIA MADSEN), megbeszélik a napjukat, míg gyerekeik a tévé távirányítójáért folytatnak ádáz küzdelmet, és még csak nem is gyanítják, hogy minden egyes szobában, minden egyes szavukat valaki lehallgatja. Amikor Jack telefonál, beszélgetéseit kagylózzák. Amikor e-mailjeit olvasgatja, amikor a számlákat fizeti ki, amikor fellép az internetre, minden egyes leütését rögzítik.
Úgy tûnik, valakit nagyon érdekel Jack minden mozdulata, szokása, kapcsolata, gondolata, aggálya ... és potenciális gyenge pontjai.
"A gondolat, hogy egy gonosz ember rád szállhat, és belophatja magát az életedbe, egyfelõl lenyûgöz, másfelõl halálra rémiszt - vallja be a forgatókönyvíró, Joe Forte. - Ez a film a kiszolgáltatottságról szól." Hozzáteszi, hogy szerencsére a legtöbb ember sosem tapasztal ilyen extrém betolakodást, így nem is nagyon tartja ezt elképzelhetõnek. A valóság viszont más - akármennyire kicsi is az esélye valami ilyesminek, mégis "tulajdonképpen bárkivel megeshet".
"Az emberek azt hiszik, hogy számítógépeik biztonságosak, pedig ez nem így van, - véli Harrison Ford. - Csak azon múlik, hogy egy motivált, kellõen célorientált "szakember" veszi-e a fáradtságot, hogy belemásszon a rendszeredbe." Csak végig kell gondolni, hogy hányféleképpen sérti meg az ember intim szféráját az interneten is könnyen elérhetõ sokféle ellenõrzõ, felügyelõ rendszer, hirtelen a magánélet már nem is tûnik annyira privátnak. "Szerintem az emberek nagy része csak azért van biztonságban, mert nincs birtokában semmi olyasmi, amire a rosszfiúknak fájna a foga."
Tulajdonképpen itt sem a Stanfield-család a rossz fiúk célpontja, hanem a bank.
A bank vagyonának nagy része nem a betonnal körülvett páncélteremben található, hanem a virtuális valóságban, véli Lawrence T. Levine számítógép biztonsági szakember, aki a filmen tanácsadóként segítette a munkát. "Az iparág óriási változáson ment át, - véli. - Napjainkban a bankban lévõ készpénz mennyisége általában elenyészõ a számítógépen található pénzhez képest. Általában 1% körül lehet. Ha tehát a pénz 99%-a a számítógépes rendszerekben található, és több milliárd dollárt kezelõ bankokról beszélünk, akkor egyértelmû, hogy miért is olyan kedvelt célpontja a hackereknek a bankok számítógépes rendszere."
"Már túlléptünk a hagyományos bankrablások korszakán. Elektronikus világban élünk, ahol a nagy pénzeket kódok és billentyûzetek irányítják," mondja Armyan Bernstein, producer.
A bankvilágról folytatott kutatás kapcsán Bernstein a 24 órás folyamatos harcot emeli ki, amit a bank szakemberei folytatnak az interneten dolgozó tolvajok ellen. "Most, amíg mi itt beszélgetünk, valaki megpróbál betörni a bank rendszerébe. Valaki megpróbálja a bank tûzfalát megkerülni, hogy lenyúlja a Te pénzedet."
Ha ezt az érzést kombinálod a házad inváziójának sokkjával, máris megvan a Tûzfal alaptörténete. Jack Stanfield szemben találja magát az alattomos és hatalmas ellenféllel - a férfival, aki átveszi az irányítást Jack egész élete fölött. Abból kiindulva, hogy amit meg lehet építeni, azt tönkre is lehet tenni, Jacket arra kényszeríti, hogy törjön át a saját maga által létrehozott biztonsági rendszeren, és lopjon el 100 millió dollárt a banktól, ahol dolgozik.
"Itt van egy férfi, aki egész életét arra tette fel, hogy hírnevet szerezzen magának, jó karriert fusson be, szeretõ családot alapítson - egyszóval az amerikai álmot valósítsa meg. És aztán egy mozdulattal elvesznek tõle mindent, - fejti ki Basil Iwanyk, producer. - Ez a legszörnyûbb talán, ami egy emberrel megtörténhet, és ezt az emberek nagy része át is érzi a film során.
Az irányító elme a dörzsölt bûntett mögött a magát Bill Coxnak nevezõ férfi (PAUL BETTANY). Bettany tulajdonképpen üzletembernek tekinti Coxot. "Megtesz mindent, amit kell, hogy a munka el legyen végezve. Igaz, hogy tolvaj és pszichopata, de szerintem nem tartja magát gonosznak. Ez részérõl nem személyes ügy. Csak egyszerûen úgy döntött, hogy gyorsan és egyszerûen szert tesz egy csomó pénzre, és Jack a leglogikusabb eszköz ennek eléréséhez."
Miután Cox majdnem egy éven keresztül készítette elõ a terepet, két támadási irány mellett dönt: a drámai hatást kiváltó, házinvázióval egybekötött emberrablás az egyik, a másik pedig elektronikus úton hivatott Jack hírnevét tönkretenni: ugyanis hamis hazárdjátékból eredõ tartozásokat kreált Jack nevére, hogy õ legyen a lopás egyetlen gyanúsítottja, miközben az egész bûntény kiötlõje, Cox csöndben eltûnik a pénzzel. "Kihasználja azt a tényt, hogy Jack bankját éppen felvásárolja egy nagyobb bank, és nagy az esélye annak, hogy Jackre nincs szüksége az új vezetõségnek. Ez pedig hihetõbbé teszi, hogy Jack miért fordul bankja ellen, - magyaráz Ford. - Látszólag senki másnak nincs Jackhez hasonlítható képessége, lehetõsége, vagy hasonlóan erõs motivációja a lopás elkövetéséhez. Még ha Jack elmondaná is az igazat, ki hinne neki?"
"A technológia, mint például a kamerák, számítógépes iratok, amik bizonyíthatnák, hogy Cox ott volt, mind könnyen manipulálhatók, - mutat rá a forgatókönyvíró. - Ha kitörlöd ezeket az adatokat, akkor olyan, mintha Cox nem is létezne."
Az elsõ árulkodó jel, hogy valami nincs rendben, az, amikor Jacket felkeresi egy hitelezõ, és megpróbálja behajtani nevetségesen alacsony, szerencsejátékból adódó tartozását. Akkor Jack hibának, vagy kisstílû személyazonosság-lopásnak gondolja az ügyet, és nem is foglalkozik vele. Munkája során látott már hasonlót.
Csak amikor Cox megjelenik nála a foglyul ejtett, rettegõ családjáról készült fényképpel, döbben rá Jack, hogy mibe is cseppent. És még csak elképzelni sem tudja, hogy Cox meddig hajlandó elmenni, hogy megkapja, amit akar. Attól a pillanattól kezdve a két férfi egyre fokozódó szellemi harcban áll egymással, és a tét óriási - Coxnak ez a legnagyobb és legvakmerõbb rablása, Jack pedig a családja megmentéséért harcol.
"Elsõsorban thrillernek szántuk a filmet, nem pedig akciófilmnek. A feszültség a lényeg, - véli a rendezõ, Richard Loncraine. - Ez valójában párbaj a két férfi között."
"Van néhány izgalmas pillanat, és kemény harc, de a középpontban a történet áll: egy férfi, aki vállalja a félelmetes kihívást, és miközben a játékszabályok percrõl percre változnak, õ mindent beleadva küzd."
"Jack Stanfield nem kemény fiú, - mondja Ford szerepérõl. - Rengeteg érzelem és aggodalom van benne, mert még akkor sem mennek egyszerûen a dolgok, amikor kooperálni próbál."
Az Oscar-díjas színész szereti azokat a történeteket, amelyekben az általa alakított figura extrém helyzetbe kerül. "Kedvelem a lenyûgözõ történeteket és az õszinte karaktereket. Nem hõsként gondolok rájuk, hanem inkább olyan embereknek látom õket, akik különleges helyzetben találják magukat, és mégsem adják fel." A Landrock Pacific Bankot éppen felvásárolja a nemzetközi Accuwest, és a Cox mûveletéhez kulcsfontosságú eszközöket átszállítják egy másik telephelyre, így Cox eredeti terve meghiúsul. "Így aztán Jacknek egy másik módszert kell kitalálnia arra, hogyan törje fel a saját maga által létrehozott rendszert, ami az eszközök nélkül sokkal veszélyesebb."
Ezzel párhuzamosan Jack tevékenységét egyre nagyobb figyelemmel kíséri az Accuwest egyik vezetõje, Gary Mitchell (ROBERT PATRICK), aki Jack potenciális riválisa, és akivel már többször összetûzésbe került bizonyos biztonsági eljárások kapcsán. Aggódva, hogy minden rendben menjen, a Landrock elsõ embere Arlin Forrester (ALAN ARKIN) arra kényszeríti Jacket, hogy együttmûködjön az új menedzsmenttel, és álljon rendelkezésre, ha bármilyen kérdés adódna. Eközben Cox mindent megtesz, hogy elszigetelje Jacket mindenkitõl, aki segíthetne neki: kirúgatja Jack asszisztensét, a megbízható Janetet (MARY RAJSKUB), és városon kívüli feladatra küldeti Jack kollegáját és jó barátját, Harryt (ROBERT FORSTER).
Jack egyfelõl azon fáradozik, hogy teljesítse Cox utasításait anélkül, hogy lebukna, másfelõl próbálja keresni annak a módját, hogy miként tudná saját javára manipulálni a rendszert, vagyis lehetõvé tenni valahogy, hogy lépéselõnyre tegyen szert fogva tartójával szemben, aminek a segítségével ki tudná szabadítani családját. Ha viszont Cox rájön, hogy csapdát állít, a dolgok csak rosszabbra fordulhatnak.
"time is not money"
