Tűzfal

A fim kezdete ezzel együtt hátborzongatóan jó. Minden idők egyik legszupibb filmzenéjével indul, a Massive Attack "Angel" c. klasszikusával. Mint ismeretes, ezt a remek számot a Go, Nyomás c. filmnek sikerült a legemlékezetesebben vászonra vinnie, amikor Timothy Olyphant azt mondja Sarah Polley-nak, hogy forogjon körbe. A Go nemcsak azt adta tovább abban a jelenetben, amit a zenétől kapott, de még hozzá tette a magáét is - izgalom és feszültség terén. A Tűzfal nagyon sejtelmesen, végtelenül izgalmasan kezdődik, agyunkban elszabadulnak az érzelmek és gondolatok, és máris úgy érezzük, hogy a Hálózat Csapdájában folytatását látjuk (a "tűzfal" a komputerünket védi a külső támadásoktól).

Egy lehetséges motívumokban végtelenül gazdag világ épül fel az első percekben. Egy hatalmas komputer-biztonságtechnikai cég top szakembere, Harrison Ford ellen eddig még ismeretlen erők szövik hálójukat. Lehallgatják, megfigyelik, sőt, a titkárnője asztalán minden reggel új csokor virág látható (poloskagyanús elem), a kisfia távirányítós autója folyamatosan zavarja a házban lévő tévéket és monitorokat is (ugyancsak poloska-gyanús elem), s tetejébe mindennek egy hatalmas fúzióról is szó van (cégek összeolvasztásáról). Így indul Harrison Ford napja - és így indul a mi filmünk.

Látható, hogy tényleg nagyon gazdag a film mindenféle motívumokban, egy igazán tág világ ez, amiben istenien ki lehet bontakoztatni, ki lehet robbantani akár a Hálózat Csapdájához hasonló első osztályú történeteket is.

Sajnos azonban örömünk nem marad túl sokáig felhőtlen, és hamarosan kisebb sokkban lesz részünk - amikor Harrison Ford családját túszul ejtik. Számos feltoluló gondolatot kell ekkor rögtön elhessegetnünk magunkban - kezdve azzal, hogy "ne már!". Egyből beugrik a rosszemlékű Bruce Willis film is, a Túszdráma, amelynek jobb címet nem is lehetett volna adni. Akárhogyan is, a lehető legrosszabb dolog, ami történhet egy filmmel, az az, hogy a főhőse sarokba szorul, és állóháború alakul ki, illetve, hogy a főhős ellen olyan kemény támadást intéznek, amellyel már csak fizikai okokból sem lesz képes megbirkózni.

Hogy érthetőbb legyen, Harrison Ford családját fegyveresek túszul ejtik a házukban, mégpedig álarc nélkül, amivel nemcsak azt a pár centet spórolták meg, amit sí-maszkokra kellett volna költeniük, de egyben azt is nyilvánvalóvá tették, hogy az akció végével az egész családot elteszik láb alól, beleértve a betegecske kisfiút, aki időnként allergikus fuldoklási rohamokat kap (amit a kis színészfiú, Jimmy Bennett nagyon ügyesen ad elő). Ezzel az állóháborúval az a legnagyobb baj, hogy a főhősnek nincsenek lépési lehetőségei (sakkban van, sarokba van szorítva). Ez aztán alaposan lekorlátozza az egész filmet, a tekintetben, hogy mi minden történhet még meg. Egy jó filmben szinte bármi megtörténhet - ezért is izgulunk tágra nyílt szemekkel (és akik szeretnének néhány kilót összeszedni - nyitott szájakkal és popcorn-os zacskókkal is). Van azonban olyan, hogy a kihívás túl nagy, és a főhős nem tud, nem is tudhat mit kezdeni vele, hacsak nem megy át a film menetközben egy Superman-epizódba.

Természetesen próbáljuk menteni a helyzetet azzal, hogy láttunk már igen remek példákat újabban (a Mobil és az Éjszakai Járat c. filmekben), ahol a kis helyre való beszorítottságot, a korlátokat forgatókönyvírói zsenialitással oldották fel - vagyis bár végtelenül nagy támadás érte a törékeny karaktereket, volt ellenszerük, sikerült úrrá lenniük a helyzeten - és nem is akárhogyan. A Tűzfal esetében azonban hiába vártuk a "kitörést", hiába vártuk, hogy az előre megjósolható, a '90-es évek filmjeinek sémái alapján előrelátható vágányról valahogy letérjen a cselekmény, és jól meglepjen, esetleg elkápráztasson minket. Ami a film elején még Hálózat Csapdájában-nak indult, és ami aztán Közellenség-ként folytatódott (ami már nem is annyira jó hír), az végül egy kiszámítható, sablonos fimként végezte a happy end feliratnál.

Ha valaki ezt a cikket azelőtt olvassa, hogy látta volna a filmet, minden bizonnyal egy sokkal jobb filmet fog kapni, amikor beül. Az van ugyanis, hogy a film gyakorlatilag végig élvezhető. Először nagyon, aztán ez a szint folyamatosan zuhan - egészen a film végéig. Miután kijön az ember a moziból, már csak egy nagyon enyhe filmre emlékszik abból, amit közben, bár folyamatosan csökkenő mértékben, de azért mégis élvezett.

Találkoztunk már átejtős filmekkel, láttunk felejtős filmeket is (csak ezekre már nem emlékszünk), a Tűzfal egy új típus, egy "leejtős film", amely besorolást az egyre csökkenő élvezhetőségi szintjével érdemelte ki.