V, mint Vérbosszú
V for Vendetta 2006.
V - mint "Vorro" álarca
A Wachowski-fivérek (helyesebben testvérek) egy újabb Mátrix-jellegű történettel rukkolnak elő, amelyről már a trailer alapján is minimum az elmondható, hogy "merész" vállalkozás lesz. Látunk benne média-alapú diktatúrát, politikai foglyok üldözését, náci szimbólumokat, és még egy karddal vívó álarcos embert is - a legkevesebb, amit kívánhatunk magunknak, az az, hogy legyen, ami ezt a "gazdag" anyagot összefogja.
Az egyveleg stílus, az eklektikus felépítés nem szokott ártani a történeteknek, különösen, ha sci-fi-ről van szó, lásd a zseniális Ötödik Elem c. filmet. Filmünk esetében kicsit sem bánjuk, hogy a 30-as évek náci Németországára emlékeztető kijárási tilalmas jelenettel indulunk, bár az az igazság, hogy a feszültség túl nagy. Persze, hogy túl nagy, hiszen a gyönyörű és törékeny Natalie Portman rója ezeket az életveszélyes utcákat, és másodperceken belül elő is ugrik két-három gonosztevő, hogy megerőszakolják. Nem szimpatikus az ilyesmi. Ha az egész jelenet csak arról szól, hogy a Zorró-szerű álarcos-köpenyes alak megjelenjen, és jól hazavágja a rosszarcokat, akkor talán nem kellene nemi erőszakkal konkrétan fenyegetőzni, de ez már a forgatókönyvírói és rendezői jó ízlés kérdését érinti. Az álarcos-köpenyes fickó végül megmenti a lányt.
Tény, hogy innentől kezdve a film valahol a Superman, a Batman, a Pókember és társainak világába fog tartozni, azaz a rajzfilm-szerű szuperhős harcát látjuk az igazságért egy képregényszerűen fiktív világban, álarc igénybevételével. Sebaj, azért még nincs minden elveszve, filmünk még mindig lehetne akár emlékezetesen jó is.
A világ, amit a film felvázol számunkra, nem esik túl messze a Mátrix világától, tehát még az igényes sci-fi keretein belül is meg tudna maradni - ha jó arányérzékkel építik fel a történetet. Adva van egy gátlástalan média-diktátor, aki elfoglalta az összes tévécsatornát, és azon keresztül tartja rettegésben az embereket, és azon keresztül uralkodik rajtuk. A társadalom teljesen megadta magát, az emberek nem képesek ellenállásra, a diktatúra tényleg totális.
Egyedül "V" barátunk szegül szembe a fő dikcsivel, és egyben az egész rendszerrel is.
Egy darabig még abban reménykedünk hogy a Különvélemény c. filmhez hasonló tartalmas és elgondolkodtató sci-fi-ben lehet részünk, de a film hamar átteszi székhelyét a föld alá, elválik a valóságtól, és elveszti izgalmas voltát, amiért tényleg nagy kár.
A bonyodalom kibontakozásának elején kicsit hülyén érezzük magunkat, mert azt látjuk, hogy a lány főnöke büszkén nézi otthonában az aznap esti paródia-műsort, ami a diktátort nevetséges pózokban ábrázolja. Nyilvánvaló, hogy vagy diktátorunk nem olyan durva, mint amilyennek eddig lefestették, vagy ez a paródia-műsor nem illik a képbe. Egy ilyen kemény diktatúrában, különösen hogy a főgonosz a hatalmat leginkább a képernyőkön keresztül gyakorolja, abszolúte lehetetlen egy ilyenfajta gúnyműsor, amit az illető mellékszereplő önhatalmúlag leadott a legnézettebb birodalmi csatornán. Persze a kommandósok egyből elviszik, ami abszolút csúsztatás. Ez az incidens kizárólag egy ilyen diktátor hatalomra kerülése előtt, vagy annak éjszakáján történhet meg, később már elő sem fordulhat - de mindegy, nem ez lesz a legnagyobb bajunk.
A legnagyobb bajunk az, hogy Natalie Portman-t elfogják, és haját leborotválják, börtönbe zárják - és itt úgy vagyunk vele, hogy megálló. Megálló, mert ne legyünk már ennyire megzakkanva, hogy egy bugyuta képregényszerűség kedvéért a világ egyik legszebb, hangsúlyosan zsidó színésznőjét (színészlányát) 100%-ig a nácizmust idéző felvételek sorozatán keresztül kínozzák. Igen, Natalie Portman hajának leborotválása is már túllő a célon, de ha ez még egy komoly, tartalmas film lenne a Holocaust-ról, azt mondjuk, hogy, igen, szörnyű, de így mit mondhatnánk? Hogy kerülnek ilyen kegyetlen és szörnyű motívumok az esti szórakozást (tegyük hozzá, hogy langyos esti szórakozást) ígérő filmünk jelenetei közé? Hogy lehet Natalie Portman kínzásával "hatást kelteni" egy műanyag filmben? Az ilyen megrázó képsorokat eddig a téma komolyságával bíró filmalkotások vethették csak be, de az, hogy egy műanyag Zorró-utánzatban is egy gyönyörű zsidó színésznőt kínozzanak, teljességgel felháborító. Másrészt csalódtunk is egy kicsit, mert Natalie Portman szüleit eddig pont azért kedveltük, hogy lányuk szerepeit nagyon tudatosan és okosan válogatták meg. No, mindegy.
A film Natalie Portman bebörtönzésétől kezdve egyenletesen csúszik lefelé. Azon már csak egy jót derülünk, hogy az álarcos figura (Hugo Weaving) direkt "meleget" játszik, sőt, még inkább egy transz-szexuális személyre emlékeztet a stílusa, mint amilyet a napokban épp a Transamerica c. filmben láthattunk.
Úgy tűnik, a Wachowski-"testvérek" abba a hibába estek, amibe Luc Besson a Jeanne D'Arc idején, és most ők is azt képzelték magukról, hogy a kisujjukból is bármikor kiráznak még egy Mátrix-ot. Nos, ez az összefércelt, műanyag valami, amit agyi szülőcsatornáikon végül sikerült kipréselniük magukból, a legkevésbé emlékeztet egy jó filmre. Annál inkább egy ízléstelen, és kliséktől hemzsegő Zorró-imitáció benyomását teszi az emberre, aminek igaziból sosem kellett volna elkészülnie.
-zé-
2006-04-19