Maradj!
Stay 2005.
Donnie Darko 2
A hétköznapok talajától pozitív értelemben elrugaszkodott, fantáziadús, hovatovább misztikus filmek barátai most nyugodtan elkezdhetik dörzsölgetni a tenyerüket, mert jó kis csemege van számukra kilátásban. Bár a Maradj-nak konkrétan semmi köze a Donnie Darko-hoz, mégis teljesen olyan érzésünk volt, mintha annak láttuk volna a második részét.
Ewan McGregor eléggé lehangolt minket a Sziget c. filmben, mármint persze
nem ő maga, hanem a film, mert kellemetlen érzés volt, hogy a film is jól indult, McGregor-nak is remek szerepe volt benne, később pedig, mintha egy ajándékot vettek volna vissza tőlünk, a film végül mégis jól ellaposodott. Nos, így a Maradj-ra maradt a feladat, hogy ezért utólagosan kárpótoljon bennünket. Most végre ország-világ előtt nyilvánvalóvá válhat, hogy Ewan McGregor sokkal több, mint egy jedi, túl azon, hogy képes izgalommal, vibrációval megtölteni egy 2 órás filmet, az egész történetnek még egy különös, hamisíthatatlan extra ízt is ad.
Ewan McGregor
nagyon-nagyon jó választás volt a filmhez, a nem éppen tipikus New York-i pszichiáter szerepére, aki a kezdeti stabil helyzetéből egyre jobban kizökken, a történet előrehaladtával. Egy idő után például konkrétan bokalengető nadrágokban fog járni, ami nagyon jó stílusjegy egy olyan karakter számára, aki félúton van a becsavarodás és a segítséget nyújtani képes pszichiáter között.
Sam Foster (Ewan McGregor) egy szép napon egy átlagosnak tűnő, de annál megrázóbb esettel találkozik, egyik betege közli vele, hogy néhány nap múlva, a 21. szülinapján, pontban éjfélkor meg fogja ölni magát. Nem meglepő, hogy egy hajsza veszi kezdetét az idővel, annak láttán azonban, hogy még mi minden mással is indul versenyfutás, kicsit tágra nyílnak szemeink a kellemes meglepetésünkben. Az egyszerűnek tűnő pszichiátriai eset ugyanis az összes korlátot lerázva magáról, egy többdimenziós történetté tágul. Röpködnek a párhuzamos idősíkok, az összefolyó történések és személyek, a fellazult időrendiség, minden, amivel egy misztikus és izgalmas történet elkápráztathatja nézőit.
A film sajátossága, hogy ha csak úgy nézzük, mint valami bonyolult kirakós játékot, akkor
talán kicsit kevésbé tűnik majd csont-eredetinek. Ám ha egyszerűen átengedjük magunkat a film zeneiségének, és különösebb agyalás nélkül lekövetjük, ami a szemünk elé tárul, akkor egy valóban mély és kellemes élményben lesz részünk.
Naomi Watts is (végre) egy rendes és jó szerepet kapott: amit ebben a filmben játszik, a korábban öngyilkosságot elkövetett, de Ewan McGregor által meggyógyított festőlányt, a King Kong-béli szereplését is könnyűszerrel feledteti felünk (hálistennek), és így, mint egy érzékeny, törékeny és szép nő jelenhet meg a vásznon - ismét. Az sem közömbös, hogy amíg McGregor és társnője (Scarlett Johansson) között a Sziget-ben semmiféle vibráció nem alakult ki, itt végre ebben sem szenvedünk hiányt.
A film legemlékezetesebb, és egyben kulcsszereplője azonban mégis Ryan Gosling, aki a Henry
Letham nevű srácot alakítja - aki végezni akar magával a 21. szülinapján. Ryan Gosling egész egyszerűen elképesztő. Bár fiús, hiszen fiatal, mégis roppant mértékben férfias. A hangja pedig olyan, mint egy Nirvana-szám, szuggesztív, érzékeny, és mindenen keresztülhatoló. Ryan Gosling, akit eddig a Kísérleti Gyilkosság c. Sandra Bullock-os filmben láthattunk, és tegyük hozzá, hogy nem a jók oldalán, most végre megalapíthatja rajongói táborát. Egyszerre agresszív, fenyegető, közben finom és intelligens. Koraérett, szinte elhasznált és kiégett, s közben üdítően friss. A film mindhárom főszereplőnek nagyon sokat köszönhet, és (kivételesen) mindhármójukat egyforma mértékben is csodáljuk, ám Ryan Gosling tényleg nem kevesebb, mint a film kulcsa.
Bár a film valóban emlékeztet a Donnie Darko-ra, tényleg, mintha a "második része" lenne, igaziból semmi konkrét köze nincs hozzá - leszámítva, hogy David Benioff a film írója, aki bizonyára nagyon szereti a Donnie Darko-t. David Benioff egyébként korábban az Utolsó Éjjel c. filmet írta, ezért őt a mai napig mint remek írót tartjuk számon.
A Maradj a 12 Majom, a Donnie Darko által fémjelzett izgalmas, misztikus filmek csapatába tartozik. Egy komoly és nagy feladatra vállalkozott, amit egészen jól oldott meg. Nem bánjuk, hogy talán túl misztikus (ha létezik ilyen), nem bánjuk, hogy nem annyira "csattanó"-jellegű a "megoldása" (sőt, örülünk), hiszen egy feltétlenül izgalmas és kellemes élményt nyújt. Mindenkinek ajánljuk, hogy a film végén ne ugráljon fel a székéből, és nézze végig a feliratokat, ekkor érzünk rá, mennyire jó filmet láttunk, ekkor csapódik le a film varázslatos hangulata. Majd meglátod, hogy a fókák és a zene mennyire gyönyörűek.
-zé-
2006-04-28
