információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A milliárdos Nerio Winch a tengerbe fulladt. Halála felettébb gyanús, fõleg, ha tudjuk, hogy õ volt a hatalmas és szerteágazó W-csoport alapítója és fõrészvényese. Ki örökli ezt a vállalatbirodalmat? Nerionak "hivatalosan" nem volt családja, de volt egy titka: a fia, Largo, akit csaknem harminc éve fogadott örökbe egy boszniai árvaházból. A probléma csak az, hogy az ifjú örökös éppen egy amazóniai börtönben ül. Drogkereskedéssel vádolják, õ az ártatlanságát hangoztatja. Neriot meggyilkolták, Largot börtönbe zárták: lehet, hogy mindkét esemény része egy nagy összeesküvésnek, amelynek célja a Winch-birodalom megszerzése?
AZ ALKOTÓK A PRODUKCIÓRÓL
Largo Winch a francia nyelvû képregény-irodalom egyik legnépszerûbb hõse. Több százezer rajongója van azokban az országokban, amelyeknek a nyelvén megjelentek az albumok; õk most végre más, de Jean Van Hamme mûvének szellemét tiszteletben tartó feldolgozásban is láthatják a páratlan sorsú fiatalember történetét. Azok pedig, akik még nem is hallottak róla, most egyszerre ismerhetik meg az egész történetet, amelyben az akció, a kaland és az érzelem szövetkeznek, hogy elvigyék a nézõt a világgazdaság csúcsára, s megismertessék egy hihetetlen emberi - és pénzemberi - sors rejtelmeivel. A titokzatos gyermekkor után és a világ különbözõ részeiben átélt látványos kalandok elõtt most Largo életének elsõ, igazán nagy kalandját láthatjuk a vetítõvásznon.
LARGO SZÜLETÉSE
Jean Van Hamme, a Largo Winch-képregények szerzõje és forgatókönyvírója így emlékezik erre:
«Az 1970-es években még nem mondtam le "komoly" munkámról a Philipsnél, de már foglalkoztam a képregénnyel - hobbyból, hétvégenként. Michel Greg, aki akkor a Tintin újság fõszerkesztõje volt, bolondult Amerikáért - egyrészt az felelt meg az ízlésének, másrészt a potenciális piacot látta benne. De a francia-belga - vagy inkább belga-francia - képregény nem felelt meg az amerikaiak "comics"-hoz szokott ízlésének. Gregnek az az ötlete támadt, hogy amerikai rajzolóktól kér képregényt a Tintin számára, így - az õ hírnevüknek köszönhetõen - a magazin eladható lesz Amerikában. Ehhez viszont angolul beszélõ forgatókönyvírók kellettek, ilyen pedig csak kettõ volt: õ és én! Ezért engem kért meg, hogy ugorjak át New Yorkba, találkozzak a rajzolókkal és tegyek javaslatot egy sorozat elsõ darabjaira. Amikor megérkeztem New Yorkba, még sejtelmem sem volt, hogy milyen figurát fogok javasolni! Találkoztam John Prentice-szel, aki átvette a Rip Kirby sorozatot, miután az alkotója, Alex Raymond meghalt. A magazinban való megjelenés szempontjából a visszatérõ hõs a jó, akinek jól meghatározható foglalkozása van - újságíró, kalandor, detektív, pilóta, cowboy -, aki képes hihetõen átélni a kalandokat. A második este Greggel vacsoráztam, beszélgettünk, és közben egyikünk tett egy olyasfajta kijelentést, hogy "a pénz nem boldogít". Ebben az idõben történt, hogy egy gazdag belga szõnyeggyárost elraboltak a gengszterek és váltságdíjat követeltek érte. Ez adta az ötletet, hogy egy gazdag embert válasszak hõsül, aki gondban van, mert elrabolják, vagy elrabolják a gyermekeit, vagy mert megzsarolják. Még érdekesebb a történet, ha a hõs a világ leggazdagabb embere! De hogy azzá váljon, elõtte bizonyára sok, nehezen vállalható dolgot kellett elkövetnie! Akkor jobb, ha a fiát választom, akit örökbe fogadott, hogy az örököse legyen! Így formálódott fokozatosan Largo Winch alakja egy novemberi estén, 1973-ban, New Yorkban.
Késõbb találkoztam egy rajzolóval, Philippe Francq-kal, aki forgatókönyvírót keresett. Találtam a munkái között egy ígéretes rajzot: realista volt, de nem fotószerûen, kiváló érzékkel ábrázolta a mozgást és a környezetet. Én már akkor több történetet is írtam a regényhõsömrõl, ezek a könyvek jól mentek, az olvasók szerették õket. Gondoltam, õt teszem meg a képregény hõsének! És ez már tizennyolc éve tart! »
AZ ALBUMOKTÓL A FILMIG
Nathalie Gastaldo, a film producere :
« A film úgy született, hogy együtt akartam dolgozni Jérôme Salle-lal. Amikor az Anthony Zimmert forgatta, már kapcsolatban voltunk, és kerestük a megfelelõ alkalmat. Még azt sem tudtuk, hogy a Largo Winch megfilmesítési joga szabad-e, de már mérlegeltük egy ilyen terjedelmû és ilyen hangvételû film elkészítését. »
Jean Van Hamme :
« Több mint húsz évvel ezelõtt az egyik legnagyobb független producer, Serge Silberman megvásárolta a Largo Winch jogait, de meghalt, mielõtt megalkothatta volna a James Bond-sorozat konkurrensét - mert ez volt az álma. Az elsõ albumok megjelenése után kaptam más ajánlatokat is, többé-kevésbé komolyakat. Készült egy televíziós sorozat is. Nathalie Gastaldo ajánlata sokkal jobbnak tûnt. Õ jól ismerte a képregényt, és Jérôme-mal együtt igen komoly ambícióik voltak mind anyagi, mind szellemi téren. »
Jérôme Salle, rendezõ és a forgatókönyv társszerzõje :
« Körülbelül hat évvel ezelõtt kezembe került egy Largo Winch-album, és ahogy lapozgattam, rögtön ráéreztem a regényes témára. Félretettem, de nem felejtettem el ezt a történetet; de akkor még az elsõ filmem elõtt voltam, és egy ilyen vállalkozás költsége - nekem - túlságosan magasnak tûnt. Miután elkészítettem az Anthony Zimmer-t, Nathalie szólt, hogy a Largo Winch jogai szabadok - és én egy percig sem haboztam! Eleinte azt hittem, hogy az adaptáció egyszerûbb és kevésbé gyötrelmes lesz, mint megírni egy eredeti forgatókönyvet, de gyorsan beláttam, hogy tévedtem! A Largo Winch-ben feldolgozott témák tagadhatatlanul megérintettek. Ez a történet a kalandokon túl az örökbe fogadásról és az identitás keresésérõl is szól, nagyon bensõ, emberi problémákról. »
Nathalie Gastaldo :
« A filmterv egyik nagy erõssége volt, hogy a látványos kalandokat ötvözte az emberi, a személyes tartalommal. Érdeklõdéssel nézzük a kalandokat, ugyanakkor megérint minket ennek a fiatalembernek a sajátos útja. Az általános emberi tartalom beépült egy nagyon különleges és teljesen újszerû kontextusba. »
LARGO EGY ÚJ VILÁG FELÉ...
Jean Van Hamme :
« Arra nagyon gyorsan rájöttem, hogy engem foglyul ejtene a saját történetem, és nem könnyen tudnám távolságtartóan kezelni. Maga a rendezõ, Jérôme Salle volt a forgatókönyvíró-jelölt, a Pan-Européenne engem tanácsadónak szerzõdtetett. Aztán csatlakozott hozzánk Julien Rappeneau. Én ragaszkodtam ahhoz, hogy tartsuk meg a pénzügyi cselekményszálat, és az mindenki számára érthetõ legyen. Ez sikerült is, úgy, hogy nem kellett a narrációhoz folyamodnunk, mégsem veszett el a történet lényege. Megalkottak egy jól mûködõ bonyodalmat, amelybõl - teljes joggal - kihagyták Simont.* A közös munkánál nagyon fontos a kapcsolat emberi oldala. Gyorsan észrevettem, hogy Jérôme-ban megbízhatok. Elfogadta a jogos észrevételeket, és mint rendezõ, értette a mesterségét. »
[*a képregényben Largo svájci barátja]
Jérôme Salle :
« Julien Rappeneau és én már jó ideje szerettünk volna együtt dolgozni, és a Largo Winch ideális alkalom volt erre. Már a legelején egyetértettünk abban, hogy az elsõ két albumra koncentrálunk, mert ezekben voltak a bennünket különösen megragadó témák, de a pénzügyi bonyodalom sok elemét a két következõ albumból merítettük. Kezdettõl fogva az volt a vágyam, hogy mintegy "kisajátítsam" a történetet; ezt úgy képzeltem, hogy a filmem hû marad az eredeti mû szelleméhez, de nem lesz annak egyszerû átmásolása. Erre már az elsõ találkozásunkkor figyelmeztettem Jean Van Hamme-ot. Fontosnak tartottam, hogy ezt teljesen világossá tegyem. Adaptálni annyi, mint hûtlennek lenni; szabad kezet kell kapnom az átdolgozáshoz. De azt is tudom, hogy az eredeti mû szerzõjének mennyire nehéz lehet elfogadni ezt a hûtlenséget. Julien és én elolvastattuk a forgatókönyv elsõ változatát a képregény-változat két-három rajongójával. Tetszett nekik, és ami a fontosabb: a változtatások ellenére megtalálták benne azt, amit az eredeti mûben szerettek! Az elsõ menetet tehát megnyertük! »
Julien Rappeneau, forgatókönyvíró :
« Ezt a képregényt már a megjelenésekor olvastam - azon kevés sorozat közé tartozott, amelyeket egészében végigolvastam. Tetszett az alapötlete; tetszett a történet mesés oldala is: egy titokban felnevelt gyermek egyszercsak a világ egyik legnagyobb konszernjének örököse lesz. Jean Van Hamme cselekményvezetése világos és meggyõzõ, nagy hasznát vettük annak, hogy "lehámoztuk" a mû rétegeit.
Azzal kezdtem, hogy újra elolvastam az albumokat, jóllehet Jérôme-mal megegyeztünk, hogy a két elsõ alapján dolgozunk. Átvettük a történet indítását - Largo apjának meggyilkolása, és az összeesküvés, amivel meg akarják akadályozni, hogy megörökölje a vállalatbirodalmat. Mielõtt hozzákezdtünk a tényleges munkához, rengeteget vitatkoztunk, hogy mi az, ami nem mûködne a filmváltozatban, és mi az, aminek mégis benne kell lennie. Végül a képregénybõl csak néhány jelenetet tartottunk meg: például az igazgatótanácsot az elején, vagy amikor Largo megtalálja Hannah holttestét. Elég gyorsan "becsuktuk" a képregényt, hogy inkább a történet lényegét õrizzük meg. Jérôme és én egyaránt nagyon fontosnak tartottuk Largo gyermekkorát. Ennek a történetnek van egy modern vonulata, amelyben az aktuális gazdasági problémák jelennek meg, mint a globalizáció, vagy a hatalmas, polipszerûen szétágazó gazdasági csoportok, amelyeknek gyakran egyetlen ember a tulajdonosuk. A másik vonulat a klasszikus mese a királyfiról, aki nem akarja vállalni a sorsát. Ez az egyveleg az, ami nagyon tetszik a Largoban. »
Jérôme Salle :
« Amint belevetettük magunkat a munkába, a képregény hírneve már nem számított. Legalábbis én nem gondoltam rá. Azzal érveltem, hogy minden rajongó más képet táplál egy olyan személyiségrõl, mint Largo, ezért bármit is csinálok, biztosan lesznek, akik felháborodnak és árulást kiáltanak. Jobb nem is gondolni rá! Viszont Jean Van Hamme véleménye nagyon fontos volt, és Nathalie-é is, mert a producerek azért vannak, hogy azért álljunk csak két lábbal a földön...! Õk az elsõ közönség, amelyet meg kell hódítanunk! »
Julien Rappeneau :
« A forgatókönyv megírása egy jó évet vett igénybe. Egy ilyen filmet sokáig tart megírni, mert itt össze kell kapcsolnunk a komoly emberi problémák ábrázolását az összeesküvés-cselekményszállal, amely nem lehet sem túl bonyolult, sem túl egyszerû. Jérôme-nak és nekem ugyanaz az ízlésünk, az erényeink és a hibáink pedig kiegészítik egymást. Mindketten újabb és újabb vonással gazdagítjuk a szereplõk figuráját, ahogy építjük a cselekményt. Ahhoz a képhez, amit mi alakítottunk ki, hozzáadódott Jean Van Hamme-é, aki nagyon hasznos észrevételekkel segített minket, hogy jobbá tegyük a forgatókönyvet. Különösen érdekes volt kidolgozni a film ritmusát, és megtalálni az egyensúlyt a történet különbözõ elemei, a különbözõ korszakokban és országokban játszódó jelenetek között.
Szerintem a filmes adaptáció lényege az, hogy vizuálisan kiegészítse az eredeti mûvet. Mint nézõ azt értékelem egy adaptációban, hogy nem egyszerû másolata annak, amit már ismerek; ez ugyanis nem ad nekem semmi többletet érzelmileg, sem az információszerzésben, sem a szórakozásban. Mi nem azért adaptáltuk a képregényt, mert üzleti hasznot reméltünk, hanem mert tetszett nekünk. Tiszteletben akartuk tartani Largo Winch világát, ezért a filmben benne van a képregény hangvétele és világa. »
Jérôme Salle :
« Largo története több ponton változott: például ahogy örökbe fogadják. A képregényben Nerio amerikai, és a nagyapjától örökölte annak vállalatát. Jobban kidolgoztuk a képregény eddigi "árnyékzónáit". Ezúttal is hûek akartunk maradni a történet szelleméhez, de szabadok akartunk maradni az értelmezésében. Nem akarok most belemenni a forgatókönyvírói döntések részleteibe, csak annyit mondok, hogy egy olyan történetet szerettünk volna írni, amelynek a megoldása a fõhõs gyermekkorában gyökerezik, vagyis Largo és Nerio történetének kezdetéig nyúlik vissza. »
"time is not money"
