Vannak, akik számára a privatizáció az élet velejárójának tûnik, vannak, akik számára természetes, hogy a "MA"-val kezdõdõ cégek, mint Matáv, Mahart, Malév és Máv elõbb-utóbb már csak nevükben lesznek magyarok, ideértve a Nemzeti Tankönyvkiadót, a Mol-t és a Ferihegy-1 repteret is. Másokat azonban határozottan lesújt a tény, hogy az összes stabilnak, szilárdnak, mozdíthatatlannak hitt objektumunkat olyan könnyedséggel adják el, mint ahogy egy mozisnéni eltép egy-egy jegyet.

Az Óbudai Hajógyári Sziget eredetileg természetvédelmi terület, és néhány éve, amikor a Sziget Fesztivált még Pepsi-Sziget-nek hívták, azt sem engedélyezték, hogy egy fél méter mély, 1x1 méteres gödröt ássanak, és amikor erre mégis sor került, a gondosan kivágott gyepdarabot végül hajszálpontosan visszaillesztették a helyére. A Sziget Fesztivált a civil szervezeteken kívül a biológusok hada látogatta, akik folyton azt figyelték, hogy a Sziget-nek ne essen bántódása. 2005-ben Müller Péter Sziámi még arról beszélt a Sziget-sajtótájékoztatón, hogy rémhír, miszerint izraeli cégek megvásárolják a Hajógyári Szigetet. 2006-ban már azt mondta, szerencsés körülmény, hogy az újonnan létesülõ szállodák szállást kínálhatnak a Sziget rendezvény fellépõinek.
Változnak az idõk. Kérdés, hogy mi szeretnénk-e, hogy változzanak. Kérdés, hogy szeretnénk.-e, hogy a Hajógyári Sziget megváltozzon, hogy a Hajógyári Sziget luxus-befektetés célpontjául szolgáljon, hogy a Hajógyári Szigetbõl Demszky szavaival egy "álomsziget" váljék.


Sokan úgy vannak vele, hogy ez NEM volna jó. Õk az Élõlánc szervezésében egy bringás felvonulással tüntettek a Szigetért, illetve azért, hogy az Óbudaiak vasárnap elmenjenek helyileg népszavazni, és NEM-mel szavazzanak. A bringások a szokásos Critical Mass-rendezvényekhez képest csak szordínós formájukat hozták, alig pár ezren tekerték végig az élvezetes és kacskaringós óbudai útvonalat. Mellesleg a Critical Mass részérõl is szemlátomást kevés ember jött csak el, a jól ismert Hajti-pajtis arcok meg szinte mind hiányoztak. A kis tüntetés ennek ellenére vidám volt, és nem is reménytelen. Az Élõlánc képviselõje elmondta, hogy a sajtó szándékosan (a szokásos módon összejátszva a kormánnyal) félretájékoztatja az embereket, azt hintve el (mint az index.hu), hogy akár elmennek szavazni, akár nem, a Hajógyári Szigetet úgyis beépítik. Az Élõlánc képviselõje még indulás elõtt elmondta, hogy ez konkrétan nem igaz. Így tehát már abban a tudatban vághattunk neki a kis óbudai körturnénak, hogy igenis van még remény. Az elöl tekerõ vidám élharcos lányok azt kiabálták, hogy "Szevasztok, Óbudaiak! Vasárnap szavazzatok nemmel a Sziget beépítése ellen". A bringások legtöbbje tengerpartokat idézõ sirály-hangú kürtökkel volt felszerelve, mintha összebeszéltek volna. Ezzel a sirály vijjogással haladt végig a csapat a csöndes és békés Óbudán, külön köszöntve mindenit, akit csak meg lehetett szólítani. Szevasz, presszó, szevasz, fodrászat, szevasz, Rozália sörözõ (ez csak egy példa volt).


Azok közül, akikkel út közben találkoztunk, sokan azt sem tudták, mirõl van szó, páran azt hitték, hogy azt követeljük, hogy mindenki bringázzon autózás helyett, mások meg azt mondták a röplapokat olvasva, hogy ugyan már, mi rossz van egy luxus-szállodában? Nem idevág, de pár napja egy kisbolt elõtt, ahol kisüveges alkoholt árultak utcán át, mint a szocializmusban (lásd Álombrigád) az egyik fickó azt mesélte elõzõ rendszer-béli élményeirõl, hogy "na jó, mondjuk, nem lehetett nyugatra utazni, de nem nagyon is akartam, szóval nem veszítettem semmit". Mások pedig cinikusan röhögtek, hogy de miért tüntettek, hiszen már rég eladták, nem tehettek semmit. Ilyen az élet, különbözõ tudati szintek vannak. Egy biztos, mi nagyon boldogok és büszkék voltunk a sajátunkon, és teljes erõnkkel szorítunk Óbudának, szorítunk Budapestnek, hogy Demszky álomszigete ne váljon valósággá, azaz a mi rémálmunkká. Mégsem járja, hogy külföldiek megszerezzék a mi szigetünket, kiírtsák a mi fáinkat, és a milliárdosaiknak szórakozóhelyeket, kaszinókat építsenek ott. Bárcsak az Óbudaiak észnél lennének, és megakadályoznák ezt a pusztítást. Ébresztõ, Óbuda!