Florian Henckel von Donnersmarck sugárzóan boldog volt, amikor az Oscar-gálán meghallotta a filmje címét, és pár nagy lépéssel már fent is volt a színpadon, hogy Cate Blanchett-tõl és Clive Owen-tõl átvegye az Oscart.

A Mások Élete az NDK-beli titkosügynökség, a Stasi egyik ügynökének életébe és egyik munkájába ad betekintést, ami egy tehetséges mûvészpár megfigyelésérõl szól. A megfigyelés során az ügynök látásmódja és a munkájához való viszonya lassan kezd megváltozni.

A nagy hatású drámát nemcsak a kritikusok, hanem a nézõk is nagyra értékelik, hiszen nemcsak az adott történelmi helyzetrõl ad pontos képet, hanem több erõs érzelmi viszonyt is bemutat, nagyon szépen.
Ulrich Mühe, a film fõszereplõjének (az ügynök szerepében való) nagyszerû alakítását az Európai Filmakadémia tavaly a legjobb fõszereplõnek járó díjjal jutalmazta.

Mühe saját bõrén is megtapasztalhatta, hogy a pedáns keletnémet diktatúra különös elõszeretettel tette tönkre mûvészei életét. Mások mellett egykori felesége (Jenny Gröllmann, a keleti blokk ünnepelt színésznõje) is együttmûködött az Állambiztonsági Minisztériummal, és jelentett a férjérõl.

Mikor Mühe egy évvel ezelõtt a nyilvánosság elé tárta bizonyítékait, felesége (Gröllmann) természetesen tagadott és cáfolt. Perre mentek, és a szétzilált mûvészcsalád a bulvárlapok címoldalára kerül. A bíróság szerint Mühe joggal állítja, hogy ex-felesége kapcsolatban állt a Stasival, de nem bizonyítható, hogy a "Gröllmann-aktát" nem manipulálták, ezért nem kezelheti tényként, hogy felesége "Jeanne" fedõnéven jelentett róla.

Az igazság már nem is derülhet ki, hiszen (egy ilyen hercehurca után érthetõ módon) Mühe nem nyilatkozik az ügyrõl, Jenny Gröllmann pedig tavaly nyáron elhunyt.