Igaz, hogy ezelõtt nem sokat hallottunk a Razorlight-ról, de mióta Kirsten Dunst az együttes frontarcával jár, azóta kíváncsiak lettünk rájuk. Nos, ami a zenét illeti, nem tûnt túl nagy dobásnak, de ezzel együtt rendes angol pop image-et nyújtott a zenekar, élükön a félmeztelen és trendi szûk nadrágos Johnny Borrell-lel.

Mindegy, hiszen a Razorlight számunkra is bemelegítést jelentett, és alig vártuk az utánuk jövõ, még napfényben fellépõ Sinead O'Connor-koncertet.
Ami viszont élvezetes volt, akadt egy-két ismert szám is a menüben, és elképesztõ volt, ahogy az ír énekesnõ a munkásnadrágnak kinézõ farmerjában és az elnyûtt pulcsijában (a látványeffektekrõl immáron lemondva) csak a hangjával le tudta kötni a közönséget. Jó volt, érdekes volt, az ember rövid idõ után Jameson-os reklámokat látott maga elõtt. Sinead után elég sok idõ maradt a Faithless-ig, a nap, sõt az egész Sziget csúcspontjáig, mivel eddig már háromszor adtak csodálatos koncertet a Szigeten, és igazán számíthattunk arra, hogy ez most sem lesz másképp.

Tény, hogy most is õrült tombolás közepette találtuk magunkat, a közönség imádta õket, és õk is igyekeztek a legtöbbet kihozni a koncertbõl, ami így csak néhány százalékpontban maradt el a legutóbbi, tökéletes Sziget-koncertjüktõl.

Érezhetõen erre az estére jött ki mindenki, aki tervbe vette a Szigetet, és nem volt hetijegye, mint késõbb kiderült, 63 ezren nyomultunk aznap este, ami csak 2000-el maradt el a maximális Sziget-látogatói létszámtól. A Faithless felpörgette a Sziget-lakók érzékeit, úgyhogy az este remek bulizásba és táncolásba fordult, vagyis abban végzõdött.