Magyarország egy adaptált kultúra, az adaptáltságból adódó összes hibával, és nagyon kevés elõnnyel (pedig bármit lehetne úgy adaptálni, hogy beleépítjük a nyugati, eredeti verziók fejlõdési eredményeit is egybõl). A Média-Unió (Médiaunió) újabb adaptáció, amellyel kapcsolatban azonban kivételesen kevés negatív körülmény látszik körvonalazódni - a jól kivehetõ pozitívumok mellett.

A Média-Unió külföldi minták után Geszti Péter kezdeményezése (Akció reklámügynökség (Posta Bank, SZDSZ, Magyar Köztársaság Kormánya), Szeretem Magyarországot, Nemzeti Vágta). A kezdeményezést a párt- illetve kormány-függetlennek nem nevezhetõ Szeretem Magyarországot "mozgalom" hozta létre, de késõbb bevontak ellenzéki (nem SZDSZ-es, nem MSZP-s) média-személyiségeket, illetve személyiségeket is a kuratóriumba, hogy a kép kerek legyen.

A projekt lényege a társadalom számára jótékony hatású reklámkampányok tervezése, szervezése, lefolytatása - a szövetségben, unióban résztvevõ sajtóorgánumok, média-felületek által kínált nyilvánosság segítségével. A projektek szigorúan pártpolitika mentes, és nem kereskedelmi reklámokat, társadalmi célú reklámkampányok tervezésébõl és lefuttatásából állnának - egy év során egy nagy kampány formájában.


Ebbõl a konstrukcióból máris látszik, hogy évente egy darab jófej kampányra abszolút számíthatunk, amely körülmény jelentõségét semmilyen körülmények közt soha lebecsülni, alábecsülni nem érdemes. Ugyanígy látszik azonban néhány másik körülmény is, melyek ugyancsak kristálytisztán látszanak - már most.


Elõször is, a döntési mechanizmusból, miszerint egy-egy kampányötlet akkor kap zöld utat, ha az összes résztvevõ médium zöld utat ad neki, máris látszik, hogy a gazdasági függetlenség fikció, illetve sajnos két irányban is fennáll. Az van, ugyanis, hogy olyan társadalmunkat érintõ kérdések, mint a dohányzás terjedésének, illetve a rászokásnak a feltartóztatása csupán annyi esélye van, hogy zöld utat kapjon, amennyire egyetlen szavazattal rendelkezõ alapító médium (RTL, Pesti Est, Est Média, Est Tv, ARC, Origó, Rádió és Televízió Újság) gazdasági érdekeit, illetve e médiumok ügyfeleinek gazdasági érdekeit sem sérti az adott projekt. A dohányzás remek példa, a kuratórium kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy nagyon is elképzelhetõnek tartják egy dohányzás elleni kampány kivitelezését, ezzel együtt, ha véletlenül mégsem jön össze, amiatt, hogy évente csak 1 db kampány fog megvalósulni, gyakorlatilag évtizedek is eltelhetnek dohányzás ellenes kampány nélkül, úgy, hogy a kuratórium közben folyamatosan támogatja az ötletet :)

A dohányzás jó példa, mert õrült nagy pénzek vannak benne, és senki sem tarthatja véletlennek, hogy igazi dohányzás ellenes kampány, mely mögött bármely újság szerkesztõsége felsorakozott volna, még sosem jött létre. A dohányzás azért is jó példa, mert a dohányzás az immár legeslegeslegjobban visszaszorított kártékony, az életmódot érintõ fogyasztási cikk, szenvedély, függõség. A dohányzás ma már alig valahol reklámozható (bár nálunk kormányrendeletek a GM részérõl a Forma 1-en az utolsó percig különleges helyzetet biztosítottak multi gigacégek egészségroncsoló termékeinek reklámozására), ezért lenne várható, hogy az újságok jól összefognak, és megfogalmazzák üzenetüket, hogy a dohányzás rossz. A dohányzás elleni kollektív média-föllépés egy társadalmi összefogás jegyében talán még a legkevésbé illuzórikus elképzelés, mégis, ezennel fogadunk, 10 darab túrórudiban, hogy 2009-ben nem a dohányzás elleni kampány ötlete lesz a befutó. Aztán ott vannak a cukrozott üdítõk, cukrozott szendvicsek, cukrozott ásványvizek (!), ott vannak a hatalmas adag popcorn-ok és kólák a mozikban, melyekkel szemben a föllépés, mint az elhízás, a cukorfüggõség és cukorbetegség okozóival és e függõségbõl profitot generáló gazdasági tevékenységekkel szemben nem tûnik túl valószínûnek, elképzelhetõnek.

Iraki háború? Terror elleni háború? Mohamed-karikatúrák? Fogolykínzások? Rendõri erõszak? Korrupció? Mutyizás? Microsoft? Cisco? Úgy tûnnek ezek a célok, mint amelyeket a nagy hatalmú "multi-média" megszavazna, hogy köszi, épp egy ilyen jó kis projektre vártunk, hogy a nevünket és felületünket adjuk hozzá ingyen? Egy olyan országban, ahol Tibet mellett az 5 párti kiállás sem nagyon akar összejönni - Németországban sem jött össze, de ott a sajtó darabokra szedte a kormányt és a pártokat, nálunk ennek, lássuk be, eléggé pici az esélye.


A média üzenete nem más, mint önmaga - azaz, ahogyan McLuhan mondja, "az üzenet, maga a médium". Miért lenne ez másképp a média-unióval? Persze, természetesen tök jó dolog, hogy majd a cukorbeteg-alapítvány, a korai fejlesztés, a családon belüli erõszak, a mellrák megelõzésének szent ügyei nem csupán egy párt kampányaiban jelennek majd meg, hanem pártok feletti média-összefogás keretein belül is, azt azonban nem árt fejben tartani, hogy ezek multicégek, és/vagy nem kicsik, és érdekeik sosem lehetnek azonosak a civil társadaloméval. Márpedig a Média-Unió kerek perec egy civil összefogás formáját ölti, amely majd kurátori asztalánál várja a civil szervezõdésektõl, hogy az általuk képviselt ügyeket lobbizgatva a kuratórium színe elé vigyék.


A Média-Unió, az azt alkotó média-óriásokkal, illetve "multi-médiával"a hazai civil kezdeményezések legmagasabb hivatalává lép elõ. Így anélkül, hogy a résztvevõ médiumok bármilyen módon alulról jövõ kezdeményezéseket produkálnának, gyakorlatilag fölébe kerekednek a hazai civil mozgalmaknak. Az Élõlánc például havonta szervez meg projekteket, résztvevõi civilek, céljuk a társadalom bajaira megoldást adni, tudatosságot gerjeszteni, stb, stb. A Nagycsaládosok, a Védegylet, a TB-mentõk nem kis dolgot hoztak létre az õsszel esedékes népszavazás elõfeltételeinek megteremtésével, a civil kezdeményezések kora éppen most érkezett el, egy ország éppen most eszmél rá, hogy csak magára számíthat, az ember-ember közti összefogás erejében, õszinteségében. Ekkor azonban megalapul a multikból és magyar gigákból egy testület, amely majd a magyar vágtához hasonlóan versenyezteti a magyar civil kezdeményezéseket, hogy végül a kuratórium eldöntse, melyik 1 darab projekt nyert - elhomályosítva egy egész évre az összes többit. Az egy darab projekt természetesen nyereség - ám az elhomályosított összes többi a civil mozgalmak elsorvasztásával rokonértelmû tényezõ. 3 év múlva, valószínû, hogy amikor 3-4 fiatal összedugja a fejét egy sörözés/borozás során, hogy valami közjót szolgálhatnának, mérlegelni fogják, hogy vajon egyáltalán van-e esélyük, hogy a Média-Unió évenkénti összefogás-pályázatát megnyerik, és valószínû, hogy rájönnek, hogy nem, nincs, ami élbõl visszaveti a dolgot.
A civil kezdeményezésektõl azt várjuk, arra szolgálnak, hogy hetente állítsák meg a hatalmat gyakorlókat abban, hogy valami durva dolgot elkövessenek - lásd a VI. kerületiek összefogása a fasorért a Nagymezõben. Hetente egy összefogás - nem évente egy. Ha az összefogásokat évente egyre egyszerûsítik, mégpedig profitorientált médiaóriások, az enyhén szólva elfojtólag hat a civil szférára, és nem katalizálja azt. Az, ami az USA-ban média-összefogás, az nálunk a civil kezdeményezések felülrõl irányított egérfuttató versenye - lehet. Garancia lehet erre Geszti Péter személye, aki az "én a békés többség vagyok, és te ki vagy?" kampányt megfogalmazta, amin egy egyszerû csoport-polarizáció, mely során egy egy többséget szembeállítanak egy a többség keretein kívül rekedt kisebbséggel, és annak alárendelik, kisajátítva a nemzeti zászlónk színeit is. Média-Unió sem más, mintegy csoport-polarizáció, ahol egy hivatalt építenek az alulról jövõ kezdeményezések kezelésére.

Ezek után, ha egy giga-médiumot megkérdeznek, hogy nem tartja-e fontosnak, hogy a világ bajos dolgaival is törõdjön, hogy ne csak a profitot hajszolja, immár azt felelhetik, hogy minden problémára nem adhatnak orvosságot, nem adhatnak média-felületet minden apró civil-kezdeményezésnek, ám a a legnagyobbra, a legtekintélyesebbre a lehetõ legnagyobb erõforrást különítik el, azaz senki sem nevezheti õket rosszfejeknek, ha az év 365 napjában az ország 3650 civil kezdeményezései közül csupán csak egyetlen nekik tetszõ darabot hajlandóak komolyan venni :)

A civil kezdeményezéseket hagyjuk meg a civileknek, civil kezdeményezéseket becsüljük meg, és figyeljünk rájuk oda, mert ezek társadalmunk valódi energiaforrásává, életerõ-forrásává válhatnak, a médiának pedig adjuk meg legalább elviekben a lehetõséget, hogy az évi több száz civil kezdeményezést támogassák, ha másképp nem, legalább azzal, hogy egyáltalán hírt adnak róluk, és nem gúnyolják ki azokat.