Amadou-ék kiütötték a "Prodidzsájt", és nagyon jól tették. Egy idõben volt a két koncert, de valahogy idén nem volt affinitásunk a Prodi-hoz. Míg a 90-es évek végefelé (amikor itt voltak, nem emlékszem, pontosan mikor) érdekesek, beindultak és trendik voltak, mostanában már valami más sugárzik a koncertjeikbõl. Talán csak túl sokan szeretik már õket, és a rajongói tábor nem száz százalékig jó arcokból tevõdik össze. Mindegy, a lényeg, hogy a Prodidzsáj helyett az afrikai énekespárosra szavaztunk, és ott elég jó volt nekünk.

Tök kevesen voltunk, de lelkesek. A Mali-i csapat az elsõ számtól kezdve csodás, felszabadító zenét nyomott, aminek hallattán az a legkevesebb, hogy mindenki ugrál és táncol. A kedves stílusú Amadou-ék magyarul is megköszönték a tapsot, és mellette franciául és angolul is. Hatalmas élmény volt, és eszünk ágába sem volt ott hagyni, mondjuk, a felénél, hogy láthassuk még a Prodidzsájt.
Amadou-ék voltak a legjobbak, ami történt velünk péntek este, de azért a szokásos Szigetes aktivitásban eljutottunk több helyszínre is, egy kis Anima-ra, egy kis Nagy Utcaszínházra, és hasonlókra, ami elég jó volt, úgyhogy végül elégedetten zártuk az elsõ hétvégi Sziget-napunkat.