Ebben nagy szerepe volt az örök Faithless-nek, de errõl majd külön, maradjunk annyiban, a nagy visszatérõk (állítólag már 5-ödszörre vannak itt a Szigeten, mi 3, max. 4-et tippeltünk volna) csodásak voltak, és a segítségükkel megint ráéreztünk a Nagyszínpados koncertek finom ízére.
Amúgy megint beindult a nagy szigetes mászkálási roham, azzal az érdekes körülménnyel, hogy most már csütörtökön is rengetegen voltak, és mindenhol tömegek vonultak (66 ezren voltunk aznap, mint utólag megtudtuk), az utakon, a sátrak elõtt ( a Party Arénát szinte meg sem lehetett közelíteni), és úgy tûnt, inkább a nagy méretû fogyasztás volt a menet, mint az egyes helyeken való zene-élvezet, esetleg táncolás.
Az egyes helyszínek között vannak kocsmák, Jagermeisteres, Dréheres, Neminoff vodkás helyek, amik gyakran ugyanolyan hangos zenét szolgáltatnak, mint a "rendes" sátrak, színpadok. Így, ahogy az ember mászkál ide-oda, egy idõ után zsong a feje a sok hangos, és egymást ütõ zenétõl. A Faithless koncert, amitõl tényleg mindent megkaptunk, amit csak egy Nagyszínpados koncerttõl várhatunk, eléggé lenyugtatta a zene-éhésünket ahhoz, hogy már csak egy hajnali Zagar-ban gondolkodhassunk (valami miatt Zagar mindig tök késõn kezdõdik, tavaly is kb. egy, kettõkör volt).

Miután ismét lecsekkoltunk a Magic Mirrort, a Reggie színpadot és a Meduzat, ettünk egy lángost és egy igen drága sonkatálat (1000 Ft pár deka Serrano nevû sonka), majd némi táncolás után rohantunk a hajóhoz, hogy elérjük az utolsó járatot hazafelé, ami 2.30-kor indul, és biciklit is lehet szállítani rajta. De már csak 6-7 órát kell aludnunk, és ismét jöhet az új Sziget-nap, a hétvégi péntekkel...