Ami a zenéket illeti, abban is jól voltunk eleresztve vasárnap, bár a fõ-trendi Muse-nak csak az elsõ két számát hallgattuk meg. Most a Világzenei színpad vált be, ¾ 8-tól észrevétlenül (kb. 30 embernek) egy olyan zenekar kezdett el játszani, akik nagyon jók voltak, mint kiderült, spanyol csapat, de az összes tagjuk más ország szülöttje, vagy lakója, és fura nevük van, az, hogy: 08001.

Nem zavartatták magukat a kicsi tömeg miatt, remek világzenét nyomattak, és mindenki élvezte. Aztán a Muse-szünet után visszatértünk oda, és megnéztük a Shantel &Bucovina Club Orkestar nevû együttest, akikhez egyszer már volt szerencsénk, és akik most is nagyon kellemes vadultak a zenéjükre, és csigázták fel a közönséget is (pezsgõt locsoltak a dobra és úgy ütötték, remekül szikráztak a pezsgõcseppek a reflektorok fényében). Még jó sokáig ugráltunk volna velük (megint megcsinálták azt, hogy a ráadás számnál felhívtak lányokat táncolni a színpadra, jó volt), de sajnos a 11-es zárás kõbe van vésve a Szigeten, úgyhogy elbúcsúztunk tõlük, és elkezdtük az éjszakai nyomulást a Szigeten.
Az a fura helyzet állt elõ, hogy semmilyen késõbbi zenekar nem vonzott minket, és nagyon kár, hogy idán nem a Korai Öröm zárja valamelyik kisebb sátorban a Szigetet, mint ahogy tette ezt évekig, szóval nem volt hova igyekeznünk. Így inkább csak berendeltük az utolsó söreinket, és egyre gyakrabban üldögéltünk valahol. Mielõtt egy vasárnap délutáni álmos kerti parti hagulatát vettük volna fel, elindultunk hazafelé, a szokásos lehangolt, szomorú hangulatban (azért a hatalmas vihar elkapott minket, persze). A szomorúság azért van, mert akármilyen fárasztó is a Sziget (még az 5 nap is), azért szeretjük, és rossz érzés amúgy is, amikor valami véget ér.

Megszoktuk, élveztük, aztán vége - milyen dolog ez? Régebben, amikor kedd volt az utolsó nap, némileg könnyebb volt a levezetés, egyrészt mert addigra már egy hét tömény bulizáson voltunk túl, másrészt valahogy a kedd jobb nap a végre, mint a vasárnap, ami hagyományszerûen lehangoló nap. Mindegy, így, vagy úgy, nem biztos, hogy hétfõn is bírtuk volna a folytatást, de egy Faithless-ért tuti kimentünk volna, akármilyen állapotban...
Hát ennyi volt az idei Sziget, jó volt, kifejezetten kellemes, a kisebb hiányosságokat, a drága sörárakat, a kevés kedvenc zenakart és hasonlókat pedig jövõ ilyenkorra már jól elfelejtjük..