Ilyet nem csinált előtte még senki, és fura is volt az esemény, aminek során a borzasztóan lefogyott művész egy felállított koporsóba feküdt be, miközben a barátai a jelenlétében búcsúztak el tőle.
Ennek immár 7 éve, de olyan, mintha még mindig itt lenne köztünk Halász Péter, a szuggesztív szemeivel és a magávalragadó hangjával.


fotó: port.hu

Egy nehezen kategorizálható művész volt, aki a 70-es években a szobaszínházáról lett híres, később játszott filmekben (Simon Mágus, Sade Márki Élete, Mohácsi Vész, stb..), rendezett filmet (Herminamező-Szellemjárás), de mindigis a színház állt közelebb hozzá (lsd. Jackie Smith Halála c. remek darabját) , amúgy meg tette a dolgát, és művészi formába öntötte a szuggesztív személyiségét.
Már akkor, 2006 február 6-án tudta mindenki, a ravatalozáson jelenlévők meg még inkább, hogy sajnos kicsi esélye van annak, hogy meggyógyuljon, de valahogy mégsem mert előre senki belegondolni, hogy egy-két hónap múlva valóban megtörténhet ez a ravatalozás, csak akkor már a művész "közreműködése" nélkül...


Halász Péter és Vajdai Vilmos 2006. február 6-án a Műcsarnokban

Az "elő-ravatalozáson" Halász Péter viccesen panaszkodott a koporsó keménységére, és azt mondta, " a hamvasztás kényelmesebb" (index.hu), és végül így is lett, a március 10.-én bekövetkezett halála után New York-ban elhamvasztották a testét.
Izgalmas személyiség volt, fantáziadús művész, és a hideg februári estéken ő jut az eszünkbe..

Írásunk az "önravatalozásról"