oktatási rendszer, átfogó reform – rövid verzió
Emberi erőforrásokról beszélnek, termelésről, anyagi keretekről, túlképzésről, keretszámokról, mintha 1984-ert írnánk, Orwell regényében. Nem értik meg, hogy a társadalom a miénk, a tudás a miénk, a kultúra a miénk, a kormány pedig minket szolgál, az állam pedig a mi életünket kell, segítse. Az állami költségvetésben pedig a mi, emberi szempontjaink alapján kell súlyozni, mik a prioritások. Aszerint, hogy mi a jó a társadalomnak – aminek a bizonyítása persze nehézkes, hiszen napi 24-ben butítják az embereket, de annyi valószínűleg világos, hogy inkább hallgatunk tanárokra, mint öltönyös pénzbehajtó politikusokra, földesurakra ennek megítélésekor (is) …
(forrás: http://semmelweis-egyetem.hu)
Amint más alapokon, a társadalom érdekét tekintve vizsgáljuk az oktatást, mindjárt egy egész más rendszer bontakozik ki. Ebből ízelítő a viszonylag hosszúra sikerült kis dolgozatunk :)
Amint kivonjuk a rendszerből azt a motívumot, hogy az oktatás egy elő-szelekció az elitbe való bekerüléshez (ahol, ugyebár, fix helyek vannak, mint a történelem egész hossza mentén, napjainkig, mindig is), amint kivonjuk azt a motívumot, hogy az oktatást alá kell rendelni a gazdaságnak (meg a politikának), egy egészen más rendszert kapunk.
Olyan kirándulás ez, amire nem igen számít az ember. Bennünket is meglepett. Alaposan. Egyszerű gondolatkísérletnek szántuk, csak kicsit túl jól sikerült. Mert túlságosan jó a téma, túlságosan sok fantázia van az oktatás rendszerében.
Ráadásul az oktatás stratégiai szegmens egy társadalom életében. A durva országokban az oktatást megvonják a fiataloktól, és fanatikus eszméket pumpálnak a fejükbe – ettől nem állunk túl távol már most sem. Az oktatás mindennek a kulcsa, és ez már az óvodáknál kezdődik.
Miért van az, hogy az oviban nem minden gyereknek tanítunk meg legalább egy nyelvet? Nincs rá pénz? Na ne! Nincs háború, nincs semmi, béke van. Van étel, van termelés, minden van. Az ember pedig úgy van felépítve, hogy hardveres okok miatt 4 éves korig különösen fogékony a nyelvekre. És ez csak a kezdet … De annyi biztos, hogy már oviban elkezdődik az – az a durva, eltérített oktatás – ami ennek az egész rendszernek a „lelke”. Az oviban kezdődik a középiskolákban pusztít leginkább, a fegyelmezés alapú „neveléssel”, egyéniség-elnyomással, a fiatalok szelekciójával, aminek az az értelme, hogy egyetemre már lehetőleg ne mindenki jelentkezzen, csak akik „odavalók”. Kár ezért a szelekcióért, hiszen a diákság 90%-a kitűnően tudna teljesíteni középiskolákban, ha acél nem a szelekció lenne, egy generáció 80%-ának kiszórása, hanem az oktatás.
Az egyetemek pedig nem kellene, hogy a termelést szolgálják, az egyetemek a közös tudásunkhoz kell, hogy hozzáférést biztosítsanak, tanárokkal, akik segítenek a tudás megszerzésében, a tanulásban. Mint a könyvtárak. menyi is nálunk a FSZEK? 5000 HUF? Londonban mennyi is a könyvtár? NULLA Font. Jóléti ország? Vagy más kultúr-politika? Az, hogy a könyvtár ingyenes-e, egy döntés kérdése, politika kérdése, megítélés kérdése, koncepció kérdése. Ugyanez áll az egyetemekre. Mi a keret? Mi az a költségvetési korlát, ami az oktatást, az egyetemeket megregulázza? Mi szab határt? A gazdaság??:)) Na ne !!!
Egy szó, mint száz, csomó mindent érdemes újragondolni – de az oktatás nyilvánvalóan #1 e listán .)))
lásd a kis gondolat-indító dolgozatunkat