Fedezd Fel Forrester-t

Fedezd Fel Forrester-t Finding Forrester 2000

Ez a film úgy kezdődik, hogy "Yo", és a hip-hop üdvözlésnek megfelelően egy feka srác elkezd szépen reppelni, hogy amíg a film eleji feliratokat nézzük, a megfelelő hangulatba kerüljünk.

De vajon mihez kell a megfelelő hangulat, mit fogunk most látni? Miről szól majd a következő másfél óránk, és mit kell megtalálni ezen a Forrester nevű figurán?

Először is, a film körbekalauzol minket egy (szokványosan perspektíva nélküli) hip-hop környezetben. Jamal, a 16 éves kissrác kettős életet él, egyrészt kosarazik, másrészt tanul. Hogy teljes legyen a hip-hop kép, osztálytársai előtt szégyelli, hogy szinte mindent tud. És akkor így éldegél, és eljön a várva várt pillanat (amit mi, nézők vártunk), és Jamal kap egy jobb isibe szóló ajánlatot. A jobb isiben kosaraznia is kell, hogy a kép továbbra is kettős lehessen.

Hol van itt a bonyodalom, kérdi az ember? De a válasz egyszerű, a bonyodalmat úgy hívják, hogy Mr. William Forrester (Sean Connery, ugye). Egy ősz öregember, aki ott lakik a sarkon, és arról híres, hogy az ablakból kukkolja a környéket, a srácok még horror-történeteket is költenek róla, annyira "furcsa" jelenség.

A film nagyon okosan van megkomponálva, mert jó sok időt kapunk, hogy mi magunk is mindenféléket képzeljünk össze erről az öregemberről. És nem is tétlenkedünk, mert egész gazdag képet alkotunk róla, olyan szavak szinonimáiként, mint "elvadult", "elmeháborodott", ect.

Jamal életében eljön az a fordulat, amikor a társai rábeszélik, hogy törjön be a vénemberhez, és nézzen szét egyik éjjel. Ekkor Sean Connery úgy ráijeszt, mint egy igazi dzsungellakó, és a srác hazáig szalad, a hátizsákját meg jól otthagyja. Ez a hátizsák-otthagyás egyfajta szellemi Hamupipőke szitut eredményez. Persze nem abban az értelemben, hogy Sean Connery végigjárja a várost, hogy kinek a hátára illik rá a tatyó, hanem úgy, hogy két olyan ember között jön létre kapocs egy sebtiben ottfelejtett tárgy révén, akik számára igen jól jön, hogy találkoztak.

Forrester nem igen jár ki a friss levegőre, de nagyon érdeklődő "vadember", így jól átkutatja Jamal táskáját, és a jegyzetfüzeteit végigjavítja, illetve okító megjegyzésekkel látja el, mint egy tanár. Jamal ott kosarazik a grundon, mint mindig, és látja ám, hogy az öreg ablakában ott lóg a hátizsákja. Ekkor még gondolhatja, hogy az öreg nem tudja, hogy kié, de perceken belül, amikor átmegy a zebrán, a táska a lába előtt landol a zebrán. Ez még eléggé a film elején történik, és ez az a pont, ahol arra a megállapításra jutunk, hogy "hoppá, nem is rossz film!". Ez a megállapítás pedig a továbbiakban egyre csak erősödni fog, míg végül azt mondjuk, "egész komoly fej ez a Gus Van Sant", mert ő rendezte a filmet. Mondhatnánk, hogy a Good Will Hunting rendezője, de arra a filmre már direkt azért kérték fel, mert jó nevű, jó érzékű rendezőként volt ismert. Ö készítette a Majd Meg Döglik Érte c. filmet (To Die For), és korábban az Otthonom Idaho-t is, hogy csak a hazánkban ismerteket említsük. Ez a film azonban, akármi történik is, leginkább a Good Will Hunting-ra emlékeztet, stílusában és atmoszférájában egyaránt.

Jamal és Forrester között megkezdődik a barátkozás, ami kezdetben tényleg eléggé súlyos, de a gyerek hamar felismeri, hogy ez a férfi pozitív dolog az életében, mert kielégítheti a tudásszomját, sőt, segíthet neki abban, amiről eddig csak álmodott, hogy megtalálja a saját maga útját az ismeretek szerzése terén ugyanúgy, mint az önkifejezésében (prózaírás). Megindul tehát köztük a haverkodás, és eléggé kellemes jeleneteket láthatunk, melyekben két időutazó, két író találkozik. Az egyikük már túl van azon, ami a másik számára csak most kezdődik, de mégis, mintha valahol ugyanazok lennének. Nagyban dúl köztük a rokonszenv, és eszünkbe juthat a Felícia Utazása, amiben az idős férfi és a fiatal lány számára a forgatókönyvíró-rendező csak azt az egyet tudta közös tevékenységként kitalálni, hogy az egyik temesse el élve a másikat. Ez a film szinte az összes beteljesületlen vágyát beváltja egy csalódott Felícia-nézőnek.

A srác remekül halad előre a tanulmányai terén, beleértve, hogy regényeket is ír. William Forrester tulajdonképpen egy eltűnt író. Fiatalkorában egyetlen darab regényt írt, de az a 20. század legjobb összefoglaló regénye lett, a filmbeli történet szerint. Azóta bujkál, titokban él, és senki nem tudja, hol, mindaddig, amíg Jamal meg nem pillant egy képet barátnője könyvének első oldalán. Forrester és a fiú között van egy olyan megállapodás, hogy amit ott írnak a lakásban, az nem hagyja el a lakást. Egyszer azonban Jamal ezt megszegi, és a féltékeny természetű tanára, aki amúgy is nagyon be van pöccenve Forrester-re (mert szerinte miatta ment tönkre az írói karrierje), egyből lecsap rá. Ezt a féltékeny tanárt, sikertelen írót nem is alakíthatta volna más, mint az egykori Amadeus c. film Salieri-jét, (másodrendű zeneszerzőjét) alakító F. Murray Abraham, akiről az Utolsó Akcióhősben a kissrác már megmondta, hogy nem szabad benne bízni, mert ő ölte meg Mozart-ot.

Ez a konfliktus persze egyre csak nő, csak úgy, mint a barátság a két "férfi" között, és a végén azt mondod, hogy "okés, megkaptam, amit akartam, sőt, egy olyan kellemes filmet, mint amilyen a Good Will Hunting volt". Meglepő, de tényleg, az ember a tizedét nem tudná elképzelni, sem mennyiségben, sem minőségben, annak, amit látott, az alapján, hogy miről szól a film, ami nem más, mint két értelmes ember barátsága.

Gus Van Sant egy tök jó filmet tett le az asztalra, amely az Egy Asszony Illatának kevésbé megrázó, ámde méltó párja. Az pedig, hogy a szereposztás is profi, kezdve a Jamal-t alakító Robert Brown-nál, beleértve a legjobb mellékszereplőt, Busta Rhymes-t, és az egy jelenet erejéig feltűnő Matt Damon-t, csupán hab a tortán.

-bob-