Videók 3.

Björk új klipje a múltkori klip második részeként tekinthető, és egyben a (művészeti-) élvonalbeli digitális video-stílus újabb darabjaként is. Björk megint csak ott áll, fújja a szélgép és énekel. Nagyon jól néz ki az egész, és ugyanúgy, mint "a múltkor", most is vannak benne grafikus betétek. Most mintha hő-képet látnánk az elröppent művésznőről, meg olyat, hogy valami tű keresztülszúr valamit, később konkrétan látjuk, hogy ez bőr: az ő bőre, meg a füle, meg talán a melle is. A klip vége végül az, hogy egy női hátat látunk, és ismerve Björk-öt, akár mérget is vehetünk rá, hogy az az ő háta, amibe rendesen bele van rakva pár fémkarika, amiken zsinór van keresztülfűzve. Több, mint test, több, mint piercing, ez már egy kategóriával előrehaladottabb valami. A fűzött gyöngyökből álló ruháról (ami Björk hajával egyenértékű főszereplője a klipnek) valójában kiderül, hogy a testére tű és cérna segítségével van odaerősítve.



A klip során látjuk is elmaszatoltan, ahogy egy tű keresztülhatol valamin, és követi őt a cérna, meg minden. A ruháról még annyit, hogy tök provokatívan időről időre Björk mellét is lehet látni, ami persze "határeset", a kép alján be-bevillan, mégis, ha nappal adják az MTV-n (mármint ha ez a testre-varrás engedélyezett) mindig ki kell takarni trükk-kel. Az egészről az a szó jut eszünkbe, hogy "testközeli minimál art". Jó klip, pihenteti a szemet és a füleket is. Reméljük, a tinik nem létesítenek otthon varrószakkört.

A Garbage is új klippel jelentkezik, és tekintve, hogy a három évvel ezelőtti Version 2.0 című lemezükhöz milyen zseniális klipek készültek, a helyzet mindenképp kritikus. Kritikus, mert automatikusan nagyon sokat várunk egy Garbage-kliptől, miközben amit kapunk, az pont egy trendi, pont átlagos valami, ugyanígy zeneileg is. Mintha megunták volna, hogy állandóan valamiféle margón nyomuljanak, ami igazán intelligens rajongók nem kis létszámát mozgósította számukra, sőt, ezek a rajongók igazi kultikus zenekarként kezelték őket. Most meg mintha azt gondolták volna, hogy éljen a mennyiség, akár a minőség rovására is. Persze, az is lehet, hogy megújulás előtt állnak, és jelenleg még éppen görcsösen igyekeztek valami hagyományosan Garbage-osat kikeverni, de közben már semmi sem a régi, és fél lábbal már egy következő korszakukban vannak.

A cím: Androgyn (androgün) azt jelenti, férfi és nő egy testben.A szám pedig arról szól, hogy fiúk a lánymosdóban, lányok a fiúkéban, minden keveredik, elmosódnak a határok, szóval felhívja a figyelmet, hogy van ez a trend. Király, máris okosabbak vagyunk. A zene persze nem rossz, csak langyos, a klip szép, Sherly detto, de attól a zenekartól, akiknek a hatására annak idején úgy döntöttünk, hogy klipekről is feltétlenül írnunk kell, többet várunk, mint megbízható minőséget.

Dido nem egy angyal, az a szitu, hogy amikor hazaér, késő este, az égve hagyott lámpából tudja, hogy a csávó még ébren van, és ahogy rálép a lépcsőre, már látja is maga előtt a férfi arcát, hogy hogy fog ránézni - ezért a késői hazaérkezésért.

Ekkor viszont Dido azt kérdi, hogy ha a csávó egy király lenne, lenne-e annyi bölcsessége, hogy .. szóval, hogy elengedje őt, elengedje a lányt. Mert ennek a lánynak túl nehéz ez a korona, és szeretné a világot a saját szemével, egyedül látni ismét, ja, és ha már itt tartunk, szeretne vadász lenni ismét.

A szöveg önmagáért beszél, a klip viszont eléggé érdekes. Dido a városban mászkál, és asztrált teste csodálkozva követi őt. Ez az asztrált test egy akvárium-háttér kíséretében jelenik meg mindig, amiben cápák úszkálnak (a ragadozás végett). A ruhája a legeslegújabb divat, egy laza csípőnadrág, felül pedig egy félvállas, hetvenes éveket idéző selyemcucc, ami kicsit sellő hangulatot kölcsönöz neki.

Ez az ön-üldözés nem tűnik valami túlságosan átgondolt dolognak, az egész klipet a cápák és a furcsa színes fények uralják, ezek adják meg az emlékezetes jegyeit. Egy régebbi, egészen jó Texas-klipre emlékeztet, ahol kicsit komolyabb üldözés volt két nő között, Texas és egy kínai csaj rohanták végig az egész klipet, és csak kétszer találkoztak össze, futólag. Visszatérve a Dido számra, jó zene, közepes, de annál emlékezetesebb klippel. Érdekessége, hogy Dido egy kicsit komolyabb arcát mutatja itt nekünk, és nem is átvitt értelemben, hanem konkrétan.

Az eddig látott, nagyon fényesre bevilágított, szuper-baba felületű arcát, rövid haját most felváltotta egy kicsit "nyúzottabb" arc, több mimikával a felszínen. Olyan, mintha egy réteget lehámozott volna magáról, és most közvetlenebbül láthatnánk.

Natalie Imbrugliát eléggé régen láttuk utoljára, ez az albuma pedig annyira új, hogy még meg sem jelent (okt. 29.). Kezdetben volt a nagyszerű Torn c. klipje, meg később a Smoke, majd az, amiben motorozik egy robogón, és ezzel a tini-kora le is zárult (stílus tekintetében, hiszen már ekkor is 21 volt, vagy mi), függöny, és most egy meglehetősen új arccal jelentkezett. Dido arc-változásához képest itt egy komolyabb léptékű valamiről van szó. Natalie korábban alacsonynak tűnt, kislánynak, és mindenképp amerikainak (noha, ugye, ausztrál). Most megnőtt a haja, az arca megnyúlt, és teljesen olyan, mintha 190 centis lenne és francia, 9 évvel idősebb, és talán terhes is. Szóval jó nagy adagot változott, ezzel együtt jó őt viszontlátni, noha jelen pillanatban sem a zenéjéért, sem a klipjéért nem vagyunk annyira oda.