keresés



  home   | szocio |  hírek   |  filmekről   |  kult   |  urban/enviro   | 

  fehér
tartalom





















  -0001-11-30

Moszkva Tér
 Moscow Square 2001.
CSPV: Még mielőtt a filmedről beszélgetnénk, te milyen filmeket szoktál nézni, mik a kedvenceid?
T.F.: Majdnem mindent, általában mindenevő vagyok a filmekkel kapcsolatban.


Először is van egyfajta klasszikus műveltségem, mert jártam főiskolára Esztergomba, filmelmélet szakra, és á-tól cettig megnéztem mindent, Chaplintől Cassavettesig. Nagyon fontos nekem az újhullám, a cseh és a francia, meg persze a magyar. A korai Szabó István-filmek, Gothár és Huszárik, nagyon sok fontos film van. A külföldiek közül például épp tegnap láttam egy nagyon jót, Ang Lee Tigris és Sárkány-át. A hollywoodiak közül például imádom a 70-es évekbeli filmeket, a korai Spielberget, Coppolát, de manapság is ellehet csípni egy-két jó filmet.

De például Guy Ritchie-t nagyon utálom, érzelemmentes, hazudozós blöffmesternek tartom.

Persze lehet, hogy csak a Madonnát irigylem tole.

CSPV: A filmeddel, a Moszkva térrel kapcsolatban, hogy találtad meg ezt a történetet, személyes emlékekre épült?

T.F.: Végülis igen. A Filmfőiskolára jártam, és a tanárom, Simó Sándor állandóan olyan forgatókönyv megirására noszogatott minket, ami a mi generációnkról szól, és mi beláttuk, hogy már vagy 10-15 éve nem készülnek olyan filmek, amik a fiatalokrólról tudósítanának.

CSPV: Mikor volt is ez pontosan?

T.F.: A '98-as filmszemle után, amikor leültünk beszélgetni a filmekről, és kibuktunk azon, mennyire őszintétlenek voltak a filmek, és semmi közünk hozzájuk, akkor mindenkinek el kellett mesélnie egy sztorit az életéből, és nekem ez a sztori ugrott be.

CSPV: Úgy tudom, több filmcím-változat is felmerült a Moszkva tér mellett, így van?

T.F.: A munkacím a "Hamis jegyek" volt, mivel a filmben a vonatjegyektől az érettségiig minden hamisított, aztán felbukkant a "Moszkva tré"-ötlet is, de az olyan jófejeskedésnek tűnt, mintha mi egy kultfilmet akarnánk csinálni, úgyhogy ezt végül elvetettük. Egyébként a filmnek az a fő hozzáállása, hogy viszonylag puritánul, egyszerűen szeretne bemutatni egy történetet, dokumentarista eszközökkel. Az operatőrtől, Garas Danitól nem kértem szupertrükköket, hanem arra törekedtünk, hogy hitelessé és nagyjából átélhetővé tegyünk egy

viszonylag egyszerű történetet. Semmiképp nem akartam egy konstruált és spekulatív filmet csinálni, hanem egy lineáris, egyszerű, dramaturgiailag jól áttekinthető filmet szerettem volna készíteni.

CSPV: Úgy gondolom, hogy a filmedet nemcsak a húszas éveik végén járók, hanem a fiatalabbak is ugyanúgy értik, bár ők még kicsik voltak '89-ben, te mit gondolsz erről?

T.F.: Ezt remélem én is, de ez majd a mozikban dől el. Lehet, hogy őket idegesíteni fogja, hogy nem tudják, mi volt '89-ben, de az is lehet, hogy muködik a film e nélkül is.

CSPV: Ez végülis nem egy történelmi film, hanem egy jó történet, ami épp '89-ben játszódik, vagy nem?

T.F.: Igen, de ezt a történetet máskor nem lenne érdekes elmondani. Én úgy érzem, hogy egy ilyen egyszerű történetet csak egy nagyon bonyolult helyzetben érdemes elmondani. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon eseménydús időszak volt, és ezért adódhat ez a differencia, ami a külvilág és a hosök világa között van.

CSPV: Egyedül írtad a forgatókönyvet?

T.F.: Egyedül. De az első kör után megmutattam a tanáraimnak és az osztálytársaimnak, és akkor úgy javítgattunk rajta, de a gerince nem változott. Ez volt tulajdonképpen a diplomamunkánk, hogy egy nagyjátékfilm forgatókönyvét megírjuk, de én elég hamar kész lettem vele, és a Simó azt mondta, hogy próbáljunk meg pénzt szerezni hozzá, mert jó… Végül meg tudtuk csinálni a rákövetkező nyáron.

CSPV: Honnan kaptatok pénzügyi támogatást a filmre?

T.F.: Csak állami alapítványoktól. A Nemzeti Kulturális Alapprogramtól és a Magyar Mozgókép Közalapítványtól.

CSPV: A színészeiddel kapcsolatban kérdezném, hogy hol találtad meg a fiatal szereplőidet, ők mostani gimnazisták?

T.F.: Vannak köztük főiskolások, gimnazisták, van köztük kimaradt középiskolás is. Az Erdélyi Danival, az asszisztensemmel jártunk gimikbe, meg főiskolai vizsgadarabokra, és osztottuk ki fejben a szerepeket, behívtuk őket próbafelvételre…

CSPV: A Petyát játszó Karalyos Gábor például gimis most?

T.F.: Főiskolás. A Színművészetire jár.

CSPV: Azért gondoltam, hogy középiskolások a szereplők, mert mindenki annyira természetesen játszott, ami ritka a magyar filmekben, és ez áll a felnőtt és profi színészeidre is, szerintem.

T.F.: Ezt én nem tudom megítélni, hogy ez hogy volt itt, és hogy van más filmekben, az biztos, hogy nagyon egyszerűek akartunk lenni. Azt szerettük volna elérni, hogy a film hasonlítson arra az életre, ami körülvesz minket.

CSPV: Milyen volt instruálnod a felnőtt színészeket?

T.F.: Jól működött, persze voltak kisebb problémáink, de például a Csuja Imrével, vagy a Kovács Zsolttal az első pillanatban olyan haverságba kerültünk, mint a srácokkal. Nekem a színésznőket sokkal nehezebb kezelni, mint a férfiakat, az, hogy egy igazi színésznővel dolgozzak, az nekem még nagyon kemény munka, ráadásul ebben a filmben minden korosztályból szerepeltek nők… Sokat kell még fejlodnöm…

CSPV: Hogy választottad ki a stáb tagjait? Osztálytársaid voltak a főiskolán?

T.F.: Igen, a legtöbben az osztályból, illetve az évfolyamról kerültek ki. Éppen ezért mindenki kicsit bemutatkozásnak is érezte a filmet, bár többen dolgoztak már nagy produkcióban előtte, de ezt a filmet - velem együtt - mindenki nagyon akarta...

CSPV: Szerintünk a te filmed egy új stílust képvisel a magyar filmek sorában, és - bár nem láttuk-, de nagyon jókat hallottunk Incze Ágnes I Love Budapest-jéről is. Elképzelhetőnek tartod, hogy a te filmes korosztályod elő fog rukkolni valami vadiújjal?

T.F.: Nagyjából körvonalazódik egy új szellemu társaság, akik filmeket fognak csinálni, legalábbis remélem. Azt gondolom, hogy mindenki más, de abban talán hasonlítunk, hogy legtöbbünk egy személyes történettel indít, olyannal, ami megtörténhet bárkivel ebben az országban. Ilyen például Hajdú Szabolcs filmje is (a Macerás Ügyek), ő egy líraibb gondolkodású rendező, akinek rendkívül fontos a formanyelv, emellett a filmjéhez egy debreceni történetet választott, abból a városból, ahol felnőtt, tehát nála is van egy személyes ügy, amiért ezt el kell mesélnie. Az Incze Áginál is van egy nagyon mélyen beágyazott valóságrésze a történetének, talán ez lehet az, amire rákérdeztél, ezek a filmek kicsit személyesebbek akarnak lenni…

CSPV: Hány napig forgattátok a filmedet?

T.F.: Maga a forgatás 35 napig tartott, előtte volt egy 2-3 hónapos előkészület, és utána több hónap az utómunkákra. A Filmszemle vetítése előtti nap hoztuk le a laborból.

CSPV: Mekkora költségvetéssel dolgoztatok?

T.F.: Úgy 65 millió Ft-ba került a film.

CSPV: Ez magyar film-viszonylatban kicsi vagy közepes költségvetésnek számít?

T.F.: Ez relatív, a magyar filmek mindig nagyon kevés pénzből készülnek a hollywood-i vagy a nyugat-európai társaikhoz képest, de a hazai filmekhez viszonyításképp: a "Macerás Ügyek" készült úgy 60-65 millióból, Sopsits Árpád "Torzók"-ja úgy 150 millióból, Tarr Béla "Werckmeister Harmóniák"-ja pedig 400 millióból. Szóval viszonyítás kérdése, hogy mit hívsz kis költségvetésnek, de az például Mundruczó "Nincsen nekem vágyam semmi"-je, ami 15 millióból készült.

CSPV: A Moszkva tér meglátásom szerint nagyon bejött a szemle közönségének, nem lesz lelki teher számodra, ha az első filmed közönségsiker lesz - ahogy én gondolom -, amit még ráadásul a filmes szakma is értékel?

T.F.: Az, hogy a közönség jól fogadta, az nem lehet teher, abból csak tovább lépni lehet. Inkább az a nagy "teher", ahogy te fogalmaztál, hogy egyszerre jól fogadta a közönség és a szakma is. Talán ennyiben üt el a film az eddigi gyakorlattól, hogy eddig az volt, hogy "jó, jó, de hát ez egy olcsó komédia", a másik oldalon pedig, hogy "jó, jó, de ez egy savanyú művészfilm", ezzel szemben nálunk az volt - amin én nagyon meglepődtem -, hogy azt mondták a filmről, hogy ez így is jó, meg úgy is jó. Enyedi Ildikó azt mondta a díjkiosztón, hogy végre idén olyan filmek is születtek, amelyekkel kapcsolatban nincs értelme kategorizálni, hogy közönségfilm, vagy művészfilm-e, mert vagy jó egy film, vagy rossz és érdektelen. Az biztos, hogy én nem úgy álltam hozzá, hogy most mindenáron közönségfilmet akarok csinálni, belőlem egyszerűen ez jön, én akkor hazudnék, ha nem ilyet csináltam volna. Ez olyan, hogy van, aki tornacipőben jár, más meg varrott bőrcipőben… Én a tornacipot szeretem

CSPV: Mikor láthatjuk a mozikban a filmedet?

T.F.: Most éppen ezen dolgozunk, remélem, minél hamarabb, talán már a következő hónapokban.

CSPV: Köszönjük szépen.

T.F.: Nincs mit.

-0001-11-30
 




oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19