Amélie Csodálatos Élete
fabuleux destin d'Amélie Poulain , Le 2001.
Az Amélie a tavalyi év legnagyobb francia filmsikere volt, ami azt jelenti, hogy nemcsak a francia közönség volt teljesen oda érte, hanem mindenhol a francia filmgyártás gyöngyszemeként értékelték a kritikusok és a közönség, olyannyira, hogy az idei, 74-ik Academy Awards-on négy kategóriában jelölték Oscar-díjra.
Szó mi szó, ha létezik tipikus francia film, akkor az Amélie
feltétlenül az, és abból is az egyik legjobb. Főszereplőnője, Amélie (Audrey Tautou) egy zárkózott fiatal pincérnő a párizsi Montmartre környékén, aki gyerekkora óta a saját fantáziavilágában érzi a legjobban magát. Visszafogott életét egy emlékezetes nap változtatja meg 1997-ben: aznap, amikor a világ elveszíti Diana hercegnőt, ő véletlenül rábukkan a lakásában egy több évtizeddel ezelőtt elrejtett dobozra, amiben egy valamikori kisfiú emlékei találhatók. Ez a dobozka arra készteti a lányt, hogy ettől kezdve láthatatlan tündérként avatkozzon bele ismerősei életébe, apró javításokat eszközölve az addigi életvitelükön. Előszöris megkeresi a doboz régi gazdáját, és eljuttatja hozzá a gyerekkori kincseket.
Ezután folyamatosan jönnek az újabb tündéri munkák, mint például összehozni a kávézóban dolgozó
hipochondriás nőt az egyik mániákus törzsvendéggel, vagy megbüntetni a lelketlen zöldségest, aki mindig alázza a fogyatékos segédjét, továbbá kigyógyítani a házmesternőt az évtizedek óta tartó szerelmi bánatából. Ezek a tennivalók nagyon jól illenek a törékeny szépségű Amélie-hez, és jól is csinálja őket, de miközben a körülötte élő emberek élete egyre jobb lesz, a sajátjával nem tud nagyon mit kezdeni. Találkozik egy Nino Quincampoix nevű fiúval (Mathieu Kassovitz), aki a lelkitársa és szerelme lehetne, ha lenne elég bátorsága a saját életébe is beleavatkozni. Amellett, hogy ilyen finom történet sem terem minden forgatókönyvíró-bokorban, a film több fronton is túlteljesíti az elvárásokat.
Nagyon jó ritmusban peregnek az események, amelyekben egyaránt van izgalom, rejtély, szerelem és nem kis mértékben humor. A szereplőket egy eredeti módszerrel mutatják be nekünk, mindegyik
karakterről elmondják, hogy mit szeret, és mit nem. Miközben apróságokkal jellemzik a szereplőket, úgy érezzük magunkat, mintha egy nagyon otthonos világba csöppentünk volna, egy olyanba, ahol az érzelmek számítanak, és mindennek értelme van.
A pergő történetet életteli képek mutatják be, amelyek nagyon jól erősítik az egyes jelenetek hangulatát. Ilyen szépnek még talán egy filmben sem láttuk Párizst, és nagyon ritkán jött át ennyire egy filmből a "franciaság" motívuma.
Audrey Tautou telitalálat volt Amélie szerepére, a 23 éves színésznő az összes árnyalatát be tudta mutatni a főhősnő alkatának, a csibészségtől kezdve a magányosságig.
Nino szerepében a rendező Mathieu Kassovitz-ot láthatjuk, aki a Gyűlölet c. filmjével lett híres, és akinek a legutóbbi filmje, a Bíbor Folyók nálunk is szép sikert aratott. Az egyébként magyar származású 35 éves színész-rendezőt már több filmben is láthattuk játszani
(például az Ötödik Elemben ő volt Mugger), de az Amélie-ben ő is kivételes csúcsformáját nyújtotta - az ő bőrében el tudtuk képzelni Ninoról, hogy Amélie-hez illő izgalmas és kalandos személyiség.
A film rendező-forgatókönyvírója, Jean-Pierre Jeunet nevét olyan filmek jegyezték eddig, mint az Alien 4, Az Elveszett Gyermekek Városa, vagy a Delicatessen. Ezek is jól sikerült filmeknek számítottak, de egyik sem dobta fel túlságosan a nézőit, szemben az Amélie-vel, ami hetekre kellemes filmes befolyásoltságot okoz.
A film zenéje kiváló, a fényképezése hibátlan, a történet nagyon eredeti: egyszóval nincs nagyon olyan pont az Amélie-ben, amibe beleköthetnénk.
Audrey Tautou neve világszerte ismert lett a film által, mert bár 2000-ben már elnyerte a francia Oscarnak számító Cesar-díjat
a Vénusz Szépség c. filmbeli alakításáért, az Amélie óta népszerűsége túlnőtt a francia határokon. Bár még nem beszél perfektül angolul, a következő munkája Stephen Frears készülő filmjében, a Dirty Pretty Things-ben angolul lesz. Természetesen Hollywood sem hagyta szó nélkül az Amélie páratlan népszerűségét, és már érkeztek szerepfelkérések Mademoiselle Tautou-hoz, de őt ez nem hozta izgalomba.
Arra a kérdésre, hogy mint újdonsült sztár szeretne-e hamarosan Hollywoodban dolgozni, ezt felelte:
"Nem, egyáltalán nem sietném el. Szeretnék
azokkal (a rendezőkkel) dolgozni, akiknek szeretem a filmjeit: ilyen Walter Salles, Woody Allen, vagy Julio Medem. Elég nehéz egy francia színésznőnek Hollywoodban: gondoljunk csak Emmanuelle Béart-ra a Mission Impossible-ben - micsoda időpocsékolás! A vicc kedvéért nem bánnék egy amerikai filmet, de bizonyosan nem szeretnék egy "Valami Blah Blah 3"-ban játszani, ha érti, mire gondolok. "
Az Amélie Csodálatos Élete egy pozitív és kedves világot fest le számunkra, aminek egy eredeti
párizsi lány a hősnője, szimpatikusak a mellékszereplői, és életközeliek a történései. Ahogy a filmbeli szereplőknek lépésről-lépésre egyre több életkedvük lesz a lány révén, ugyanilyen jó hatással van ránk, nézőkre is a film.
Már az első humoros jeleneteknél érezzük, hogy jó helyre keveredtünk, és a történet előrehaladásával csak még oldottabbak leszünk. Kivételesen jó film az Amélie, könnyed, szórakoztató és mégis emlékezetes mozi, olyan, ami után ismét hajlamosak leszünk kissé elfogultak lenni a francia filmekkel szemben.
-lidoc-
-lid-
2002-02-23
