Intimitás

A meglehetősen naturális szexjelenetek ellenére nem egy szexfilmet látunk, hanem egy szerelmi témájú művészfilmet, ami olyan, mintha egy 1972-es Bertolucci-film, az Utolsó Tangó Párizsban c. kultuszfilm modernizált változata lenne.

Az Utolsó Tangó azért vált kultuszfilmmé a maga idejében, mert egy újfajta szemmel tudta bemutatni a férfi-nő kapcsolatot. A "csak szex, no érzelem"-oldaláról indított, kihangsúlyozta a két ember közt levő idegenséget (amit a szex csak percekre tud feloldani), hogy aztán a film végén az érzelmek felbukkanása minden addig működő dolgot tönkre tegyen a felek között.

Az Intimitás nagyon hasonló alapokról indít, itt is egy titkos kapcsolatot látunk, a hűvösség és az ismeretlenség jegyében. Jay (Mark Rylance) és Claire (Kerry Fox) szerdánként találkozik a férfi kicsit lepusztult lakásában, nem beszélgetnek, csak szeretkeznek, aztán a nő szó nélkül elmegy, és ez így folytatódik a következő héten is. Ez a sztori eddig még nem érne meg egy egész estés filmet, de itt is felbukkan az Utolsó Tangó-féle csavar, ami mindent felkavar: Jay egyik alkalommal azt találja ki, hogy szeretne többet (vagyis a szexuális szokásain túl bármit) megtudni a szerdai partneréről, úgyhogy elkezdi követni a nőt. Ebből persze egy jófajta konfliktus tud kibontakozni, nem azért, mintha Claire-nek annyira meglepő élete volna, hanem amiatt, mert Jay akciója felborítja a köztük kialakult rendet, és ezek után el kell dönteniük, hogy mit is akarnak egymástól. A film szinte összeurópai kooprodukcióban készült (francia, angol, német és spanyol gyártásban), az alaphangulata mégis erősen angol, némi skandináv beütéssel. Az angolságot a szereplők és a helyszínként funkcionáló város adja, a skandinávságot pedig a szex egy-az-egyben való kezelése. Claire és Jay szerelmeskedéseit nagyon közelről és közvetlenül láttatja a kamera, és olyan természetes (?) módon, ami miatt az az érzésünk támad, mintha épp az ismerőseinket lesnénk ki véletlenül. Ez egy érdekes vonala a filmnek, és mindenképp hatásos abból a szempontból, hogy ehhez viszonyítva a filmben látott többi cselekvés is más színezetet kap, mint "normális" esetben kapna. Amellett, hogy sokféle érzést tud kelteni a film a nézőiben (szomorúságot Jay családja, együttérzést Claire színészi pályája miatt, kilátástalanságot kettejük közös sorsa iránt), mégiscsak egy egyszerű filmnek tarjuk az Intimitást, ami egy furcsa kapcsolaton keresztül bemutat 3-4 élettörténetet, felveti ezek kiúttalanságát, aztán ugyanabban a szomorú alaphangulatban végződik, amiben kezdődött. Ami ez idő alatt történik a nézőkben, az inkább rajtuk múlik, mint a filmen, mert az Intimitás nagy mértékben épít arra, hogy a befogadók ismerik azt a furcsa idegenség-közvetlenség érzést, amire ő Jay és Claire viszonyával utalni akar.

Elvileg a szerelemről szól a film, a nagykorú párok idétlen, ego-vezérelte kapcsolatairól, az idegenségről és az intimitásról, ami a film szerint minden külső körülménytől függetlenül is létezhet. Nem biztos, hogy azt a nézők is így látják majd.