Szabad Szerda

A történet egyszerű, de érdekes és sokszínű: a francia iskolákban szerdánként tanítási szünet van, úgyhogy miközben a kiskölykök szabadon tölthetik el a hét középső munkanapját, addig szüleik megpróbálják egyszerre koordinálni saját maguk életét és gyermekeik időtöltését. Nantesben is kirajzanak a szabadnapos gyerekek, a felnőttek pedig elkezdik az egész napos rohangálást és szerencsétlenkedést. Az iskola legszimpatikusabb tanára épp fennakad egy kerítésen, és ott is maradna, ha Martin (Vincent Lindon), az egyik diák szélhámos papája arra nem járna, és le nem segítené onnan. Martin a megbízhatatlan férj-apa-munkaerő klasszikus mintapéldánya, aki nagyon erős a szerencsejátékokban és a félrelépésekben, de nem jeleskedik például a 12 éves lányával közösen eltöltött délutánokban. Vincent Lindont már több francia filmben láthattuk, úgyhogy ha névről nem is, de arcról mindenképp ismerősként üdvözölhetjük. Mivel van az arcában valami csibészes, ezért hajlamos szélhámos, vagy csak simán felelőtlen karaktereket játszani: ilyen volt a Párizsi Diáklányban, 1988-ban, Sophie Marceau partnereként, hasonlóan könnyed és megbízhatatlan volt Az Anyósom c. filmben, Catherine Deneuve szeretőjeként, de nem tagadta meg magát (és a skatulyáját) a '99-es Paparazziban, vagy a szintén '99-es Az Én Szép Kis Vállalkozásom c. remek vígjátékban sem. Ez utóbbi volt a 2000-es év Francia Filmnapokjának egyik fő sikerfilmje, amiben ugyanúgy egy zűrös hétköznapot láthattunk Lindon előadásában, mint most a Szabad Szerdában. Jelen esetben Martin/Lindon hosszú idő után az első közös szabad szerdát készül lányával, Victoriával eltölteni, miközben az összes függő ügye egyszerre zúdul a nyakába.

Zaklatott nap, zaklatott "szerdai apukával", mi viszont nagyon élvezzük a látottakat. Victoria odavan az apjáért, és ahogy telik a nap, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ami azt is jelenti, hogy Martin - a lánya hatására- percről percre komolyabb férfi lesz. Az apa-lánya vonalon kívül még több cselekményszál is beindul: négy kisgyerek egy hajóntölti a szabadnapot, amiről persze a szülők nem tudnak, az egyik mama a kleptomániás nővérét próbálja sokadszorra kiszabadítani a börtönből, a rendőrfőnök felesége pedig épp szülés előtt utazik el egy vidéki konferenciára. Sokféle történés, rengeteg egyenrangú szereplő, pont olyan, mintha egy francia Robert Altman-filmben lennénk. Nincs sok izgalom, helyette viszont annyira életszerűnek tűnő megnyilvánulásokat látunk, mintha magunk is Nantesben nevelkedtünk volna. Szeretnivaló a film, a főszereplők - Victorián és a papáján kívül - a szabadnapos gyerekek, akik amellett, hogy boldogan vetik bele magukat a napsütéses vakációba, sokkal összefogottabbak és komolyabbak, mint a körülöttük levő felnőttek. Az egész filmnek olyan hangulata van, mint egy felhőtlen nyári délutánnak, bár van benne egy szomorú történetszál is, azért végül mégis csak egy vígjátékról van szó, ami minden korosztálynak egyforma élményt jelenthet. Victoria mamáját az egyik kedvenc színésznőnk, az olasz Alessandra Martinez játssza, akit egy olasz mesefilm-sorozatból, Az Aranyrózsa Barlangjából ismerünk, amiben ő volt a mindenre elszánt Fantaghiro hercegnő. A hercegnő most éppen könyvelő és anya, olyan álmodozó, aki -Victoria szerint - legjobban az úszó halacskákat szereti nézegetni. Ez a fajta romantikus és szép világnézet jelent meg az Amélie Csodálatos Életében is, és ez teszi a Szabad Szerdát is ellenállhatatlanná.

Ha létezik olyan kategória, hogy "normál-film" (és igenis létezik), akkor a Szabad Szerda feltétlenül ide tartozik. Olyan film, ami szórakoztat, de nem zaklat fel minket kemény fordulatokkal, olyan, ami egy jól működő történettel a zsebében kiegyensúlyozottan vezet minket több, mint két órán keresztül (127 perces a film), és olyan, ami a könnyedségével és kedves életszemléletével egy nagyon emlékezetes moziélményt tartogat számunkra.

-lidoc-