Milliókért a Pokolba

Nem akarunk elébe rohanni a dolgoknak, de ebben a filmben az egész Elvis-vonal csak olyan, mint valami Edgar-öltöny (amit csak úgy ráhúznak valamire). Látszólag abszolúte szerves részét képezi a történetnek, hiszen van benne Vegas, vannak benne mű-Elvisek, sőt, a két főszereplő Michael és Murphy (Kurt Russel és Kevin Costner) valamelyike úgy tűnik, mint a Király leszármazottja. Láttunk már jó kis filmeket, melyekben Elvis nagyon ott volt, először is a Veszett A Világ, ahol ha nem is személyesen, de lélekben abszolút jelen van, vagy a Tiszta Románc, melyben Elvis (Val Kilmer) a mosdóban folyton megjelenik Clarence-nek (Christian Slater). A Milliókért A Pokolba Elvis mizériájának viszont körülbelül annyira van köze Elvis-hez, mint Holtpont c. filmnek az ex-amerikai elnökökhöz. A Holtpontban ugyanis ex-elnök álarcban rabolták ki a bankokat. No, de mindegy, ezt az Elvis dolgot csak a rajongók kedvéért emeltük ki itt, az elején.

Ha nem tulajdonítunk különösebb jelentőséget az Elvis-motívumnak, máris sokkal tisztábban látszik, milyen filmmel állunk szemben. A 80-as 90-es évek balhéfilmjeinek leszármazottjával, ahol 5 csávó nekivág, hogy kiraboljon egy bankot, vagy egy kaszinót (itt kaszinót). Izgalmas thrillerek tudnak lenni az ilyen filmek, csak meg kell őket rendesen írni. Ennek a filmnek az a legeslegnagyobb baja, hogy nem bírja magát fékezni, és brutális mértékben túlteng benne az erőszak. Ez pedig nagyon súlyos probléma, hiszen a történet, amire az Elvis-öltönyt ráhúzták, egészen más természetű. Arról szól, hogy van egy kalandokba bonyolódó fickó, aki összejön egy nővel, akinek van egy 10 éves gyereke. Olyan jeleneteket foglal magába ez a történet, hogy "maradj velünk", vagy, hogy "a fiú egészen megkedvelt téged", szóval pontosan ilyen az a történet, amibe nem illik a nagyon durva erőszak. Az elvileg kedves kis történetet az USA-ban (Némethonban, Angliában és Ausztráliában ugyanígy) a kiszabható legfelnőttebb kategóriába sorolták be, ami az "R", ami ott, ahol ezeket a kategóriákat komolyan is veszik, nagyon nem tesz jót egy filmnek. Ez is oka lehetett, hogy a 62 millióból (!) készült film az első hétvégén 7 milliót csinált, majd még vagy kétszer 1-1 milliót, és azóta már csak csordogál bele a pénz, szóval ezt hívják abszolúte csúfos bukásnak. Szerintünk egy film értéke és az általa termelt pénzmennyiség két egymástól független dolog, viszont ez az anyagi bukás nagyon is megérdemelt volt, hiszen ez a film nemhogy a közönséget, de még a műfajt sem tudta eltalálni, ami körülbelül olyan, mintha mi a gólyát "j"-vel írnánk.

A másik oka a bukásnak valószínűleg maga Elvis. Az amerikaiak ugyanis borzasztó kövérek ugyan, de az értékeikhez ragaszkodnak, és a hőseiket tisztelik. Valószínűleg rossz néven vették Elvis furcsa és teljesen indokolatlan szerepeltetését egy ilyen bután kitalált vérengzős filmben, amelyik elvileg egy kalandor letelepedéséről és egy 10 éves kisfiú apára találásáról szól. Pedig a szereplők jók, beleértve Kevin Costnert is.

Ami minket illet, nem is az van, hogy nem vagyunk nagy véleménnyel erről a filmről, de határozottan zavar minket, mert miután kicsomagoljuk az Elvis-öltönyéből, csak a nagy darab semmit találjuk, azt is alapjaiban elrontva.