A Kismenő

A Sandler-sztori számunkra a Happy, A Flúgos Golfossal kezdődött (Happy Gilmore), amely annak idején gyakorlatilag a semmiből bukkant elő. A tékalátogatók életébe üstökösként vonult be, annyira friss, kedves és újszerű vígjátéknak bizonyult, hogy mindenki egyből egyetértett abban, hogy "a Happy az nagyon jó". Később a Vizes Nyolcas sem volt rossz, de jócskán a Happy alatt maradt. Körülbelül ekkor volt, hogy rájöttünk, Adam Sandler állandóan ezt az idióta óvodás stílust nyomja, selypítve beszél, mint valami kiskölyök, sőt, ezt nemcsak a filmjeiben, de mindenféle közszerepléseiben is így teszi. Innentől kezdve Adam Sandler egy effekttel vált egyenlővé, az Adam Sandler-effekttel, az óvodás beszéddel és gügye stílussal (lásd: "amit a mama nem tud, attól nem fáj a feje", Vizesnyolcas). Ezek után eléggé nehezen esett le a tantusz, hogy az Apafej mennyire jó film. Nem mintha nem tetszett volna nagyon, csak viszonylag nehéz elválasztani, hogy most egy humoros csávót láttunk-e valami filmben, vagy egy jó filmet láttunk, amiben valami humoros csávó szerepelt. Nos, ezért van talán, hogy a mostani filmjétől semmi rosszat nem vártunk, de olyan nagyon sok jót sem.

A film azonban meglehetősen jó, kellemes meglepetés, még a Sandler-barátok számára is, hiszen nemcsak Sandler jó, de maga a film is. A történet, noha formailag nem hasonlít rá, a Happy egy újabb verziójának tekinthető. Adam Sandler egyik pillanatról a másikra milliárdossá válik, egészen pontosan 40 milliárdot örököl egy ismeretlen nagybácsitól, aki halála napjáig médiacézár volt. Happy, illetve elnézést, ebben a filmben Deeds néven fut, szóval Deeds egy nagyon kicsi városban éldegél, ami egyébként talán csak egy falu. Van egy pizzériája, ott dolgozik, és mindenki szereti őt, mint ahogy ő is szereti a kisváros összes lakóját. Kicsit a Miért Éppen Alaszkára emlékeztet a helyzet. Ide jönnek megtalálni őt a média-birodalom ügyvédei, akik mellesleg nem valami iszonyat tisztességtelen dolgot akarnak tőle, hanem csak szeretnék kivásárolni a részét a cégből (40 milliárdért), és közben szeretnék megakadályozni, hogy akár egyetlen másodpercig is érvényesítse főrészvényesi jogait a cég élén. Érthető, jogos szempontok.

A film finomsága és eleganciája pont itt kezdődik, hogy ezek az ügyvédek nem akarják Deeds-t átvágni. Aztán ott folytatódik, hogy Deeds-nek nem kell átesnie valami fura Pretty Woman-es beavatáson, kiképzésen, hogy végül mégis megállja a helyét a birodalom élén - mert ő eleve nem hülye, attól, mert vidékről jön, még ha kell, nagyon is jó döntéseket tud hozni. Éppen így, a vidéki haverjait sem felejti el a nagy gazdagság miatt, nem nézi le őket egyetlen percig sem, hogy aztán, amikor esetleg a nagyvárosból kiábrándul, visszasírja magát régi barátaihoz, akiknek a segítségével majd jól leküzdi a nagyvárosbeli kihívásokat. Nem, szó sincs ezekről a sémákról. Deeds vidáman csettel interneten keresztül a falubeli haverjaival, közülük is elsősorban a pizzéria dagi főnöknőjével. Éppen így, Deeds nem ájul el a fényűzéstől, egyetlen percre sem, nem kell, hogy megtanítsák, hogyan fogja a villát, meg a kanalat, tök otthonosan berendezkedik, egyetlen perc alatt. Esténként úgy mászkál gond nélkül, hogy pár húszezer dolláros köteg van kéznél nála, ha valakinek örömet akar szerezni, vagy valamelyik kissráctól meg akarja venni a cangáját. Egyszóval, Deeds nagyon is jól tud élni, és tényleg, le sem ejti a pénzt, ami nem kis dolog. Minden filmben vicces, ha valakit "nem érdekel a pénz", de Deeds tényleg a monetáris világ felett közlekedik, akár pizzásként, akár médiacézárként, és ez egy feltétlenül üdítő élmény, sőt tanulságos is.

Winona Ryder-rel az a helyzet, hogy nagyon szeretjük, istenien rokonszenves színésznő, hát még amióta az Észvesztőben láttuk, amit még producelt is. Szóval kedveljük őt, de ez a karakter, amit itt alakít, nagyon reménytelennek tűnt. Ő Babe Bennett, egy roppant gagyi tévéműsor egyik producere, aki a szexet bevallottan az érvényesülés eszközeként alkalmazza, és amúgy is bármire képes, hogy elérje, amit akar. Babe azt találja ki, illetve azt tanácsolják neki, hogy szedje fel Deeds-t, és titkos kamerával készítsen róla exkluzív anyagot. Babe Pam Dawson-nak adja ki magát, aki egy Iowa-i faluból származik, és gyermekgondozóként dolgozik. Deeds hamar beleszeret, de mi úgy vagyunk vele, hogy nem igazán tudjuk elképzelni, hogy ezt a nőt megkedveljük. És mégis sikerül, minden mesterséges csavar nélkül megkedveljük ezt a kezdetben oly hideg és üres nőszemélyt. Van ugyanis egy rész, amikor a gyermekkoráról mesél Deeds-nek, és véletlenül kizökken a szerepéből. Innentől nem a tanítónős, gondozónős verzióból ad elő részéeteket, hanem éppen azt meséli csillogó szemekkel, hogy mindig is tévés szeretett volna lenni, mindig is ez volt az ő álma. Szóval sikerül neki belopnia magát a szívünkbe, és mondjuk ki, sikerül a filmnek is.

Nagyon kellemes, sőt, tartalmas szórakozás, emlékezetes film, nagyon profi poénokkal, jó történettel és szívet melengető tanulsággal, arról, hogy mennyire profin lehet élni egyszerűen. Mindenkinek ajánljuk.