Különvélemény

A Minority Report egy nagyon figyelemreméltó történetet dolgoz fel, és az A.I.-val ellentétben gondol a nézők igényeire is, úgyhogy a végeredmény egy élvezhető, átizgulható, jófajta sci-fi. A science fiction filmekkel általában az a baj, hogy mindig egy hideg világot vázolnak fel jövőként, egy rideg valóságot, amiben a hétköznapok melegsége már csak emlékként, vagy valamilyen extrém formában tud megjelenni. Éppen ezért az embernek nem mindig van hangulata ezekhez a filmekhez, nem minden este látunk szívesen robotokat, csöveket, gépeket, csupafém szobákat és érzelemmentes helyzeteket, bár ez sem mindig igaz, mivel a Mátrix-szal szinte az egész sci-fi műfaj új értelmet nyert. A Különvélemény nem tagadja meg az őseit, ő is épp oly hideg, mint a klasszikus elődjei. A története viszont már az első percektől kezdve olyan erős, olyan sokat sejtető, aminek a birtokában a filmet csak külön igyekezettel lehetne unalmassá, vagy érdektelenné tenni. 2054-ben vagyunk (egyre messzebb kell rakniuk a sci-fi filmeknek a jelenüket, hiszen már egy 2010-es dátum sem tűnik oly távolinak…), Washingtonban, ahol egy kísérleti rendőrség, a Bűnmegelőző Osztag már 6 éve sikeresen akadályozza meg a bűntetteket, mielőtt még elkövetnék azokat.

A rendszer 3 jövőbelátó fiatal, un. Precog munkáján alapul, akik egy különleges folyadékban lebegnek nap mint nap, félig ébren, félig álomban, és idő előtt jelzik, hogyha valahol a városban egy gyilkosság készülődik. A Precogok előrejelzése csalhatatlan, ők valóban látják a jövőt, úgyhogy a rendőrosztagnak már nincs is más dolga, mint parancsnokuk, John Anderton (Tom Cruise) vezetésével elkapniuk a leendő gyilkosokat. Persze ha minden valóban jól haladna a maga útján, nem lenne szükség Spielbergre, de hamar felmerül az első konfliktus, az Osztag legitimitását ellenőrző Danny Witwer (Colin Farrell) személyében. Witwer szerint a rendszer sebezhető (mivel emberek irányítják), ártatlanok is bűnhődhetnek, és ezzel a kétkedős nyomozásával teljesen az agyára megy Andertonnak, Lamar Burgess-nek (Max von Sydow), az Osztag vezetőjének, és az egész rendőrségnek. Ekkor még csak a történet legelején tartunk, de a feszültség már ekkor is helyén van, a cselekmény pedig még ki sem mutatta a foga fehérjét. Andertonnak hamar menekülnie kell, hogy "tisztázza a nevét", vagyis egyrészt, hogy megmeneküljön a börtöntől, másrészt, hogy egyszemélyes nyomozással kiderítse, ki állhat az ő, illetve az Osztag befeketítése mögött. Rengeteg minden fog történni a film végéig, bár furamód a 105 percnél már az az érzésünk, hogy a végén járunk a dolgoknak, de ekkor még hátra van majdnem 40 perc.

Tom Cruise főszereplése újabban legalábbis kritikus árnyat tud vetni a filmekre, amikben játszik (vagy fordítva), gondoljunk csak a borzasztó Mission Impossible 2.-re, a mesterkélt Tágra Zárt Szemekre, vagy a nézhetetlen Vanília Égboltra. Cruise utóbbi időkbeli nem kifejezett sikersorozata a Különvélemény-nyel kapcsolatban is fenntartásokat hozott, de ezt a film lassacskán, az idő előrehaladtával szépen eloszlatta. Cruise ugyanúgy játszott ebben a filmben is, mint ahogy megszokhattuk tőle, semmilyen új formulát nem dobott be, mégis, egyszerűen jó volt Anderton szerepében. Nem csinált semmi különöset, és talán épp ezért lett jó, azért, mert elérte, hogy az egész film alatt szinte észrevétlenül simult bele a főszereplő bőrébe, úgy, hogy végig nem tudatosodott, hogy most egy Tom Cruise-főszereplésű filmet látunk. Egyébként a karaktere helyenként erősen emlékeztetett az Időzsaru c. Van Damme-film főszerepére, a titkosügynökére, aki a munkája ellenére nem tudja megakadályozni a családja elvesztését, és aki minden szabad percét azzal tölti, hogy régi felvételeket nézeget a fiáról és a feleségéről. Minden film örülhet, ha kicsit az Időzsarura hasonlít (nagyon jó film volt), viszont annál kevesebb, ha a Vanília Égboltra emlékeztet.

A Különvélemény sajnos néhány perc erejéig beleszaladt ebbe a rossz vonalba, és ugyancsak nem volt jó látni, ahogy Cruise-nak ismét eltorzul az arca percekre, hogy a többi apróságot ne is említsük. Szerencsére ez a jelenetsor elvész a 144 perc érdekességei között, úgyhogy nem tudja igazán lerontani a filmet. Mint ahogyan a többi Spielberg-film, a Különvélemény sem lett egy olcsó film, 102 millió dollárból készült, amiből csak Cruise gázsija 25 milliót tett ki. Bár állítólag az amerikai kritikusok nem voltak elragadtatva a filmtől, a jegybevételek Spielberget igazolták, az USA-ban, és azon kívül is (az USA-ban majdnem 130 milliót hozott a film eddig, és ehhez még több, mint 100 millió jön az európai, és egyéb forgalmazásból, szintén eddig a pillanatig). Tehát anyagilag mindenképp megérte elkészíteni a Különvéleményt, de szerintünk ez nem csak üzletileg volt jó ötlet, hanem filmes szempontból is. Bár nem lett hibátlan a film, jól tudott bánni a kincsével, az eredeti történetével, és jól tudta adagolni a benne rejlő izgalmakat. Másrészt képileg nem nyújtott semmi újat, legtöbbször a Ryan Közlegény-ben bevezetett, és azóta sokszor bevált képfajtát, az általunk "roncsolt képnek" nevezettet használta, a kameramozgás pedig a Mátrix óta ismert "fotofahrt" (amikor megáll az idő, a kamera pedig körbepásztáz) technikát alkalmazta. Jó lett volna, ha a film még több időt szentel azoknak a jeleneteknek, amikben a közeljövő ismeretében történnek sorra a dolgok (hősünk elvesz egy esernyőt, aztán 1 perc múlva elkezd esni, stb…), mert ezek igazán jól vették ki magukat, kár, hogy csak rövid ideig tartottak.

Mindent egybevéve a Különvélemény egy érdekes történettel rendelkező normális sci-fi-akciófilm, amiben több a meglepetés, mint a kiszámíthatóság, és ami még Tom Cruise-ról is jó emlékeket tud hagyni az emberben…