Ütközéspont
Ha nem is rögtön az elején, de azért viszonylag gyorsan leesik a tantusz, hogy egyfajta "oktató-filmmel" van dolgunk, amely azt mutatja meg, hogyan járnak azok, akik nem a megfelelő módon viselkednek. Ben Affleck már megint egy dúsgazdag, sikeres fiatalembert alakít, ezen a kategórián belül most éppen ügyvéd, és éppen egy tárgyalásra siet, amikor a fekete kisemberrel karambolozik (Samuel L. Jackson), akit gyakorlatilag rendesen cserben is hagy.
Ömlik az eső, és Samuel L. Jackson autója defektes lett, ráadásul a betétlapokat is rendesen ki kellene tölteni, de Ben Affleck azt mondja, itt egy csomó pénz, de nincs időm veled foglalkozni, sok szerencsét legközelebb, na pá!. Ugyanezzel a mozdulattal persze rendesen otthagy egy iszonyat-fontos dokumentumot, amitől jelen pillanatban egy több, mint 100 millió dolláros ügy kimenetele függ! Kezdünk nagyon izgulni, hiszen velünk is gyakran megesik az ilyesmi, sőt, ha a pech szót halljuk, általában egy ekkora per elvesztése jelenik meg lelki szemeink előtt. Ugye milyen szép lenne, ha Samuel L. Jackson rendben visszajuttatná azt a mappát? Ja, persze, de miért tenne szívességet valakinek, aki otthagyta az esőben? Nem is említve, hogy Samuel L. Jackson sem csak úgy maradt ott az esőben. Emiatt a 20 perces késés miatt a felesége és a gyerek elhagyják, más államba költöznek, megvonják a láthatást, szóval egy világ dől össze benne is.
Nem vagyunk benne biztosak, hogy a film mindent elkövetett annak érdekében, hogy bevonjon minket az emberi drámába, vagy az is lehet, hogy éppenséggel túl direkt módon akarták felkelteni jólelkű aggodalmunkat a történet két szereplője iránt. Miért kell, hogy mindkettő valami iszonyat fontos és értékes dolgot veszítsen el a másik miatt? Miért kell, hogy mindketten folyton ugyanannyira legyenek hibáztathatóak, miért kell, hogy ez az egész jófejség-meccs annyira szimmetrikus legyen, mint valami pingpong rangadó? Így a történetnek éppen a példaértéke vész el. A pech lényege pont a bagatellség, kiszámíthatatlanság és a meglepetés ereje, peches például az az ember, aki ráordít valakire, akitől percek múlva az egész karrierje fog függni. A filmbeli pech egy komikus és gyors bűn és bűnhődés kellene, hogy legyen, ehelyett azonban egy valószínűtlenül kiagyalt, tekervényes "mi lenne, ha" elevenedik meg előttünk.
A film kettes számú gyengéje az, hogy nincs igazából eldöntve, miről szól ez a játék. Arról-e vajon, hogy Ben Affleck, aki kezdetben rosszfej, önző és vak, a végére önzetlen és látó lesz? Vagy pedig arról, hogy a véletlenek nagyon hülyén eshetnek egybe, és ha két ember között megindul a rosszfejkedési hadviselés, örülhetnek, ha sikerül megállítani. Mi hol azt látjuk, hogy Ben Affleck egy hacker segítségével letiltatja L. Jackson összes kártyáját, és a szegény fekete kisember emiatt nem tudja megvennie a lakást, ami az új élet kilátását jelenthette volna számára a feleségével. Ha egy napig le van tiltva a bankszámlája, a minimum, amit elvárunk az az, hogy ettől élete nagy lakásvásárlása függjön. Ezek után azonban legalább megértjük, hogy A fekete kisember mitől bőszül fel annyira, hogy Ben Affleck autójának a kerekét kicsavarozza (gyilkossági kísérlet).
A film nem lapos, de vontatott és kicsit unalmas is, és ha tippelni kellene, azt mondanánk, azért van így, mert az alapok gyengék. Tudniillik az, amiről a tanmese szólni szeretne, hogy ne légy rosszfej, mert visszaüthet, illetve légy jófej, mert az meg pozitívan üthet vissza. Nem mondjuk, jó kis tanítás, még egyet is értünk vele, az MTV-n ment is egy ilyen klip 20 másodperces volt, és minden benne volt. A probléma az, hogy ez ma már nem kérdés. Méginkább, ma már elképzelhetetlen, hogy valaki rosszfej legyen egy olyan emberhez, aki ismeri a rendszámát, esetleg nevét, satöbbi. Egy olyan emberrel nem rosszfej valaki, aki fel is jelentheti. senki nem tenne ilyet.
Az USA-ban még a kisgyerekek is tudják, hogy senkinek nem szabad megmondaniuk a nevüket, meg hogy hol laknak, csak úgy. Azt is tudják, hogy ha már valakivel ilyen nexusban vannak, azzal érdemes jóban lenni. Így, gyakorlatilag elmondhatjuk, ez a film olyasmit akart megtanítani nekünk, mit egy kisgyerek is tud. Ráadásul Ben Affleck jellemfejlődése, mely révén végül "önzetlen és látó" lesz, megintcsak egy elhanyagolt pontja a filmnek.
Mi fordul meg benne és miért? Nem kapunk rá kristálytiszta választ, legalább is a vászonról élmény szintjén nem jön le ilyesmi. Valószínű, hogy soha az életben nem fogunk olyat érezni, hogy "na jó, itt és most elég, álljon meg a menet, átváltunk jófejségre, mint Ben Affleck tette abban a filmben". A legtöbb gyenge filmre úgy gondolunk, hogy "lehetett volna jobb is, ha nem rontják el", itt azonban más a helyzet, ennek a filmnek a története van elrontva, és az is az alapjaiban, ha elvitték volna egy forgatókönyv-dokihoz, az gyógyszer helyett valószínűleg amputálást írt volna fel.