Túl Mindenen

A mexikói-amerikai határon zajló drogkereskedelemmel legutóbb Steven Soderbergh filmje, a Traffic foglalkozott behatóan és komolyan, meg is lett az eredménye, mert arra filmre azóta is mint egy igazi élményre emlékezünk vissza. Soderbergh játékfilmje teljesen megfoghatatlan módon kapott egy dokumentumfilmes árnyalatot is, és ezzel együtt lett annyira jó, amennyire csak lehetett. A Túl Mindenen szintén a mexicói drogkartell amerikai ténykedéséről szól, és ez a film is kapott néhány jelenet erejéig egy dokumentarista ihletet, de azért mégis teljesen másképp működik, mint a Traffic.

Pedig még az első jelenetek is hasonlóak: míg a Traffic-ben Benicio Del Toro a társával együtt mexicói oldalról kaptak el egy nagyobb drogszállítmányt, addig itt Vin Diesel (Sean Vetter) és Larenz Tate (Demetrius Hicks) amerikai zsaruként kapnak el egy drogbárót. Igazából Vin az egyedül, aki az akcióban átlátja a helyzetet, és ő kapja el a Baja nevű drogkartell fejét, Memo Lucero-t (Geno Silva). Bár maszk van rajta az akció közben, amikor dolga végeztével hazamegy, és a tengerparti háza teraszán salsát táncol a naplementében a feleségével, mi itt, a filmvászon túloldalán már tudjuk, hogy sok jóra nem számíthatunk. (Ha egy akciófilm elején nagyon erőteljes családi idillt látunk, vagy egy fiatal feleség igazán édesnek és kedvesnek van beállítva, egyfajta akciófilmes törvény szerint tartanunk kell a következő jelenetben való elvesztésétől).

A Steven Seagal-féle "Ölve Vagy Halva" volt ennek a filmtípusnak a prototípusa, amiben Seagal szintén zsaruként bukkan egy sötét korrupciós ügy nyomára, ami miatt már aznap este elveszíti feleségét, félig a kisfiát, ő maga pedig 7 évre kómába esik. Ennél durvább indítást még egy akciófilm esetén is nehéz elképzelni, de hát akkoriban (1990-ben) így lehetett egy bosszúval teli történetet megformálni, a feleség, vagyis a boldogság totális elvesztése "kellett ahhoz", hogy az akcióhős megállíthatatlanul "beinduljon". Most, 13 évvel később szintén ezt a formulát dobják be az A Man Apart alkotói, valahogy a "biztos, ami biztos"-alapon. És Vin Diesel, vagyis Sean beindul, bosszút esküszik, és tényleg senki és semmi nem állíthatja meg. (Persze előtte még a szintén bevált formula szerint elhagyja magát egy időre, iszik, dohányzik, nem borotválkozik, csak nézi merően a tengert, és a bosszúra gondol).

Vin Dieselt láttuk már eddig is néhányszor keményfiúként (az XXX-ben, a csak videón látható Knockaround Guys/Keménykötésűek-ben, a Halálos Iramban, de hasonlóan belevaló és erős volt a Ryan Közlegény Megmentésében, vagy a remek Brókerarcok-ban is). Vin tehát állandóan az erőt és a legjobb értelemben vett férfiasságot képviseli a filmjeiben, de csöppet sem macsó, hanem mindig egy értelmes és feszes srác-karakter, aki valami miatt eddig csak pozitív hősként jutott eszébe az összes producerének. Ebben a filmben Vin az összes kemény vonását aktivizálhatja, úgy, hogy amellett érzékeltetnie kell velünk a szerelmét, a fájdalmát, a barátságát a társa, Demetrius iránt, és azt a folyamatot, ami a felesége elvesztése után "bekattanását" jelenti. Diesel tökéletes színész, és természetesen ennél sokkal többre is képes lenne, de ami a lényeg, hogy ezt a filmet teljesen kitölti a jelenlétével és a remek játékával (fura, de akció közben teljesen úgy tartja a fegyverét, mint Robert De Niro a Szemtől Szemben-ben). Amúgy a forgatókönyv sem lenne rossz, bár a végére eléggé összekuszálódnak a szálak, de azért a történet is egész jól leköti a figyelmünket.

Sean tehát egy személyes harcot indít felesége gyilkosai ellen, és ezen az úton többször majdnem áthágja a törvényeket, a rendőri szabályokat, és hasonlókat. Nem lesz igazi magányos hős, mert fekete társa, Demetrius Hicks (Larenz Tate) minden helyzetben ott áll mellette, és segíti, hogy megússza a bosszúhadjáratát. Ez egyébként egy nagyon jó dobás volt a forgatókönyvíróktól, mármint hogy elkerülték a Steven Seagal/Clint Eastwood-féle magányos harcos-vonalat, mert így sokkal árnyaltabb és maibb lett a történet.

Nemcsak Diesel és Tate, hanem a film összes szereplője jó alakítást nyújt, ami ugyancsak emeli a színvonalat. Itt van például a filmen már jól bevált drogdíler, Timothy Olyphant, aki a Go! Nyomás! C. filmben egyszer már emlékezetes alakítást nyújtott ebben a negatív szerepkörben. Az ottani karaktere is félelmetes volt eleinte, de aztán új árnyalatokat is kapott, úgy, hogy a végén már viccesnek is láttuk. Most erről nincs szó, bár ezúttal a dögös ruhákkal és autóval felszerelt image-e ad egy lökést a drogdílerségnek. A 35 éves, Hawaii-i születésű színész így beszélt erről: “A szokásos fekete bőrruha helyett koptatott kék Gucci papucsot, Armani nadrágot és inget, Ray Ban szemüveget és Porsche Carrerát kaptam. Mintha Batman lettem volna, a ruhám szinte helyettem játszotta szerepet. Ha egyszer az emberre ilyen ruhát húznak és ilyen kocsit raknak a feneke alá, akkor belead apait-anyait.”

A filmet egy 33 éves fiatalember, F. Gary Gray rendezte, aki alapjáraton mint rap videoklip-rendező ismert. Ezenkívül még az ő nevéhez fűződik a Nincs Alku c. kissé vontatott túszdráma, Kevin Spacey és Samuel L. Jackson főszereplésével, illetve a 4 fekete nő bankrablási sorozatáról szóló A Nagy Dobás c. dráma is. Gray legutóbbi filmjét, a The Italian Job-ot nemrég mutatták be az USA-ban, elég nagy sikerrel.

A sok erénye ellenére a szülőföldjén nem voltak oda túlságosan a filmért, mivel a 36 millióból készült alkotás csak 26.2 millió dollárt termelt az USA-ban.

Ezzel együtt részünkről egy jó filmnek tartjuk a Túl Mindenent, egy klasszikus akciófilmnek, amibe meglepően sok dolog belefért, és amit Vin Diesel jelenléte, hangja és játéka már önmagában "elvitt" volna. De mivel nemcsak róla szól, a nem kifejezetten Vin Diesel-rajongók is bírhatják majd a filmet. Mármint ha léteznek olyanok egyáltalán.