Amerikai Pite 3 - Az Esküvő

A fenti logika alapján a következő részben már a gyermekszülés lesz fókuszban, az azt követő epizódokban pedig Jason Biggs lassan elkezdheti ismét gyermek- és fiatalkori önmagát játszani, vagy esetleg szépen átteheti székhelyét az öregek otthonába? A tréfát félretéve is óhatatlanul a gyorstalpalás és a koravénség szele csapja meg az embert a Pite 3 láttán, mert mégiscsak túlzás, hogy az egy-két éve zsenge tini csávóra ma máris úgy tekintsünk, mint a család, gyermek, egzisztencia szentháromságának képviselőjére.

Vajon mi ösztönözte az alkotókat erre a nagy sietségre? Vajon miért állították fel a "nem léphetsz kétszer ugyanabba a Pitébe" törvényt? Vajon miért nem maradhatott minden a régiben, miért nem ökörködhettek a maguk sajátos módján a srácok még sok-sok epizódon keresztül?

Egyrészről a film közönsége a tinik szexualitással kapcsolatos bénázásaira, ökörködéseire kíváncsi, tehát jó lenne ismételni az előzőeket. Másrészt az is felmerül szempontként, hogy minél inkább ismétlik az előző részeket, annál inkább fennáll a veszélye, hogy egy-egy tini legyint, hogy "á, ezt már láttam, inkább majd kiveszem videón". Vagyis igyekezni kell, hogy a sorozat megtarthassa a lépéselőnyt a közönséggel szemben, mert különben bekövetkezik a visszaesés, amit, ugye, senki sem szeretne. Szerintünk úgy okoskodhattak az alkotók, hogy ha egy drasztikusan új alaptémát dobnak be, akkor a kíváncsiság és a meglepetés ereje elég lehet ahhoz, hogy még egy alkalommal gondolkodás nélküli jegyvásárlásra vegye rá a közönséget. Nézetünk szerint így kerülhető el leginkább, hogy a potenciális nézőkben kialakuljon az a nemkívánatos benyomás, hogy "de hiszen ezek ugyanazt csinálják, részről részre". Mármint, hogy ez a benyomás még az előtt kialakuljon, hogy megváltották volna rá a jegyet.

A házasság viccesen hangzik, de egy tini-vígjáték témájaként eléggé uncsi, sőt, lapos. Gondoljunk bele nyugodtan, mennyire érdektelen tud lenni, ha egy tini elkezd azon izgulni, hogy esetleg nem is a ronda furulyás lány az igazi az életében, akivel együtt szeretne megöregedni. Semmi tétje sincs a dolognak, hiszen nem is romantikus filmben vagyunk, és még ha abban is lennénk, úgy is eléggé megütköztető lene, ha a film végén a két tök fiatal főszereplő, a tök fiatal közönség szeme láttára eldöntené, hogy noha unalmasnak tartják a házasságot, elérkezettnek látják az időt, hogy egybekeljenek. A Pite 3-ban ugyanez még fárasztóbb, mert ahelyett, hogy vad és érdekes tini-élményeket látnánk (amiért, ugye, a tini-nézők befizetnek), elvileg azon kell izgulnunk, hogy Jim és a furulyás lány esküvője tényleg zavartalanul bonyolódjon le, ami a tinivígjáték-nézői érdekeinkkel többszörösen és szögesen ellentétes cselekvés. Hiszen nem akarjuk, hogy összeházasodjanak, nem akarjuk, hogy zavartalanul házasodjanak össze, sőt, annak sem drukkolunk, hogy egyáltalán még mindig a furulyás lányt kelljen látnunk a filmben, sőt, mindezt akár Jim-re is mindjárt kiterjeszthetjük.

A filmben az egyik korábbi szereplőnek, Oz-nak (Chris Kline) nem, hogy kevesebb szerep jutott a korábbiakhoz képest, de mára már végképp kikopott a sorozatból, amely eredetileg 5 srác haveri körén alapult. Kevin (Thomas Ian Nicholas), Jim mellett a leghangsúlyosabb srác szerepe is erőteljesen elsorvadt. Korábban ő járt a Tara Raid által megformált lány-karakterrel, most pedig még barátnője sincs, és egészében csak néhány szavas jelenetei vannak, leginkább úgy fest, mintha csak statiszta lenne. A két korábbi mellékkarakter, Stifler és Finch szerepe eközben eléggé megvaskosodott. Stifler gyakorlatilag főszereplővé avanzsált, és a film tulajdonképpen Jim és az ő viszonyról szól, pont, mintha egy szerelmesfilm lenne. Jim nem akarja meghívni őt az esküvőre, mert Stifler nem megbízható, Stiflernek ez kezdetben rosszul esik, de azért mindent, amihez hozzáér, elront, mint egy vígjátékban. Aztán azért kellene izgulnunk, hogy Stifler jófej legyen, és helyrehozza, amiket elrontott, illetve, hogy Jim beengedje őt az esküvőre, és mindennek jó legyen a vége.

Vagyis a happy endet Jim és Stifler kapcsolatának kell majd elérnie, és nem Jim és a furulyás lány történetének, ha van nekik olyan egyáltalán. Jim kegyeiért Stifler és Finch versengenek, de hogy ez ne legyen ennyire nyílt, behoznak egy csajt, Jim leendő sógornőjét, aki a film egyetlen normálisan kinéző csaja. Cadence szerepében egy January Jones (A Világ Nem Elég X'mas Jones-ának rokona lehet) nevű színésznőt láthatunk, akivel legutóbb a Ki Nevel a Végén -ben találkoztunk. Cadence jól néz ki, de nem kárpótol senkit Tara Raid-ért és Shannon Elizabeth-ért, akik ugyancsak jól kikoptak a sorozatból. Másrészt Cadence karaktere révén végülis arról szól a film, hogy adva van az uncsi csávó esküvője (ez Jim), a ronda barátnőjével (ez a furulyás lány), és az egyetlen dolog, ami miatt izgulni lehet, az az, hogy a sorozat maradék két mellékszereplője közül ki nyeri el az egy darab mellékszereplő csaj szerelmét.

Így a film nem is arról szól, amiről kellene (kísérletezésről), még csak nem is Jim a főszereplője, és még a főszereplők, Stifler és Cadence sem azt csinálják, amit a Pitékben szoktak, hanem csak uncsi módon romantizálnak. Ehhez képest vicces, ahogyan Jim a minden epizódban esedékes nemi szerv-akciója során fanszőrzetét a léghuzat segítségével az esküvői tortára és az ott lézengőkre fújatja, mármint vicces ez az erőlködés. Vicces az is, hogy Stiflernek a mondvacsinált vígjátéki elemek szerencsétlen egybeesése miatt meg kell rágnia és ennie egy kutya-ürüléket.

Mármint vicces, hogy azt hiszik, hogy a közönséget ezzel lehet kárpótolni a történet, az izgalom és a humor (akármilyen tapló, de mégiscsak humor) teljes hiányáért. Tényleg rossz nézni ezt a leépülést.