Darkness - A Rettegés Háza
Ahogyan a szépségkirálynőknek is van egy-egy trükkje, valami speciális tudása, amivel
megkülönböztetik magukat a többi jelölttől, Sandra Bullock pl. poharakon zenélt, illetve önvédelmi bemutatót tartott a Beépített Szépség-ben. A horrorfilmeknek ugyanígy fel kell készülniük, náluk az a fontos, hogy mivel tartják rettegésben a nézőket. A Sikoly például valóságos lavinát indított el a "maszkos" gyilkosok alkalmazásában, de a leggyakoribb mégis valami szupernaturális, mármint természet fölötti erő alkalmazása gyilkosként. Kísértetetek, zombik, múltból, meg mindenféle helyekről (például videókazikból, online játékokból) feltörő sötét erők, satöbbi. És az az igazság, hogy ha a film megfoghatóvá teszi a gyilkosokat, mint a Sikoly-szériában, akkor máris a "csak thriller", vagy "nem is annyira horror" címkék fognak ráragadni az adott filmre. Nem is csoda, hogy a horrorfilmek nagy része végül a sci-fi mezőkre evez, ha nem akar természetfelettit, vagy Sikolyt.
A Darkness dilemmája, hogy végül mit tegyen az asztalra, világos, a megoldás pedig, amit választottak, a tinilány versus kísértetház. A lány, Regina szerepében Anna Paquin, az X-Men széria roppant érzékeny lánya, Rogue, aki ha megcsókol valakit, könnyen a megcsókolt halálát okozhatja a nagyfokú intenzitás, illetve szívóhatás révén. Anna Paquin jó választás az elhanyagolt, nem igazán boldog tinilány szerepére, mert képes arcát
olyan finoman remegtetni, mintha valami lágy szellő söpörne el a búzaföldek felett, és ez kétségtelenül érzéki. Néha egyébként úgy tűnik, túl sok "vibrációt" visz bele egy-egy jelenetbe, de valószínűleg nem az ő hibája, hanem a lapos forgatókönyvé, amihez ő túl jó volt.
De ne vágjunk a dolgok elébe. Adva van egy költözés, egy elhagyatott házba költözik a család, Papa, Mama, Regina, és a kisöccse. A ház lepattantabb már nem is lehetne, és Regina egyből arra gondol, hogy el kellene költöznie, mert valahogy nyomasztó az egész. Ez a film "alaphelyzete", ami kétségtelenül jól átélhető, egészen jól el van találva.
A "B" komponens, a fenyegetés már lényegesen gyengébbre sikerült. A házban kísértet-gyerekek mászkálnak, ami az egészen jól sikerült Nicole Kidman-es Más Világ óta már csak ismétlés, amely maga is a Hatodik Érzés ismétlése volt, de még ki tudott vívni magának egy saját helyet a csavarja révén. A kísértet-gyerekek támadását két plusz elemmel kellett megtámogatni, melyek nélkül, szvsz eléggé hamar befejeződhetett volna a film. Adva van még egy apa, akinek időről időre 
kiújul a krónikus dührohama, ilyenkor az egész családjára veszélyes dühöngő őrültté válik. Ezzel párhuzamosan az anya valami miatt nem hajlandó tudomást venni arról, hogy a gyerekén, a kisfián súlyos ütésnyomokat hagynak a kísértetek, meg hogy az egész ház tök ótvar, úgy, ahogy van. Regina akármit panaszkodik neki, ez a nő mindent leráz magáról. Ennyire durván ostoba anyát még nem láttunk filmben, roppant fárasztó volt nézni.
Van még a nőnek, ennek a borzalmas anyának egy apósa, akivel valahogy nagyon egy követ fújnak. Gyakorlatilag ez lehetett volna a film nagy esélye arra, hogy valami egész jót domborítson, de ez most kimaradt, talán majd máskor, egy következő életében. Pedig abban tényleg volt valami félelmetes, hogy mindig az apósához vitték a férjét, Regina apját, és hogy a kórház mindig teljesen kihalt volt, és soha senki mással nem is beszéltek. Nézetünk szerint a férfi apja és a nő egy másik bolygóról kellett volna, hogy származzanak (sci-fi vonal), és ennek még a film közepén kellett volna kiderülnie, de nincs ekkora szerencsénk. Maradunk a földön, illetve a földön túli megoldásoknál.
A film során egyre sötétebb és sötétebb lesz, amit a 22 Évente Sötétség-ben
még izgalmas volt, de itt már teljesen fárasztó. Egyszerűen nem látunk egy normális képet, utcát, embereket, vagy valamit, ami egyáltalán meg van világítva. Ott élnek ebben a házban, és iszonyat lepattant sötétség van benne, ami nemcsak lehangoló, de fizikailag is fárasztó. A forgatókönyv ehhez képest kicsit sem ellensúlyozza a szerintünk elhibázott koncepciót, mert teljesen közepesre van írva, konkrétan, egy angolul valamelyest tudó mozinéző maga is kitalálja a kérdéseket és a válaszokat, mielőtt azok elhangzanának a filmben, és ennél azért többre volna szükség. De ez még mindig mind semmi, mert az egész tetejébe a film a végén a megoldott rejtély, a "feloldás" helyett, a "gonosz nyer", a "nincs feloldás" típusú befejezéssel enged minket utunkra a film. Hát köszi :)
A film ezzel együtt nem nagyon-nagyon rossz, a felépítésbeli hibái ellenére egész tűrhetően nézhető, csak az a baj, hogy a végén az elégedettség legkisebb foszlánya nélkül vagyunk kénytelenek kisétálni a moziból - végre a fényre.
