Vénusz Szépségszalon

Sok jót hallottunk már erről a filmről, tudjuk azt is, hogy 2000-ben nagyon odavoltak érte a Francia Oscaron, az akkori César Awards-on szinte az összes díjat begyűjtötte magának. Aztán eltelt néhány év, és közben a kicsi mellékszereplő Audrey Taotou-ból nemzetközi sztár lett az Amélie Csodálatos Élete c. filmje miatt, úgyhogy hozzánk már úgy érkezhetett meg a film, mint Taotou kisasszony egyik figyelemreméltó filmje. Pedig egyáltalán nem ő a főszereplő, hanem Nathalie Baye (Amerikai Éjszaka, Paparazzi, Kapj El, Ha Tudsz, Barnie Apró Bosszúságai), aki kifejezetten jól tudja eljátszani a magányos és frusztrált nőt.

A történet egyébként tele van meglepetésekkel, bár nem mindig érthetőekkel. A középpontban egy szépségszalon hétköznapjai állnak, a Vénus Beauté nevű szaloné, ahol persze csupa nő dolgozik, és többnyire nők a vendégek is, mégsem áll össze mindebből egy virgonc kis vígjáték. Az idősebb és sokat látott tulajdonosnő alatt dolgozik Angéle (Nathalie Baye), későbbi főhősnőnk, Samantha (Mathilde Seigner), illetve a "kicsi" Marie (Audrey Taotou), akit mindenki nagyon kedvel a fiatal kora miatt.

A film hangulata csöppet sem mondható vidámnak, talán azért, mert a főszereplő Angéle egy eléggé lehangoló teremtés. Angéle magán-, illetve szerelmi élete egyáltalán nem mondható működőképesnek, főként, mivel az a szokása alakult ki az idők során, hogy direkt és gyors módon szed fel férfiakat, a gyors szex kedvéért. Ezt a magatartásformát persze magyarázhatnánk mindenfélével, mint a nő kiégettségével, az attól való folyamatos félelmével, hogy elhagyják, a lelki sérülésektől való félelmével, akárhogyanis: a kép, amit hősnőnk nyújt magáról, lehangoló. Aztán egyik nap egy széparcú és jó kisugárzású srác meglátja Angéle-t, éppen egy újabb kínos szakítás közepén, és hirtelen minden megváltozik a nő életében. Antoine (Samuel Le Bihan) valamilyen megmagyarázhatatlan okokból egy másodperc alatt őrült szerelmet érez hősnőnk iránt, és erről a váratlan szenvedélyéről később sem lesz hajlandó lemondani. A film innentől fogva erre a kapcsolatra hegyeződik ki, bár az is igaz, hogy minden sokkal jobban követhető lenne, ha csak egyetlen okot is fel tudnánk hozni, mi, nézők Antoine szerelme mellett. Ez sajnos nem sikerül, végig nem fogjuk megérteni, mit látott meg Angéleben első pillantásra, ami miatt gyönyörű és fiatal szerelmét is képes elhagyni.

A film további menetében Antoine rajongása keres utat magának, miközben Angéle próbálja elhajtani a fiút maga mellől, és a tizenéves Marie egy 70 év körüli férfival kezd el járni, a szalon vendégeinek is akadnak apró-cseprő bajaik, Antoine menyasszonya sem hagyja annyiban a dolgot, és így tovább.

Bár a végére minden szál talál egy nyugvópontot magának, igazán nem vagyunk elégedettek sem a történettel, sem az általunk elképzelt forgatókönyvvel, sőt, magával a rendezéssel sem. Könnyű dolgunk van, mert mindezekben főként egy ember volt a ludas, a társíró-rendező Tonie Marshall. A név meglepő módon nem egy férfit, hanem egy nőt fed, aki nemcsak írni és rendezni szokott, de színésznőként is elég sok filmben játszott már.

Most ez a film nem nagyon jött össze, mert szerintünk egy ilyen jó alaphelyzetből, mint amilyen egy forgalmas párizsi szépségszalon élete, egy sokkal jobb, életszerűbb, vidámabb és érthetőbb történetet lehetett volna kihozni. Így is nézhető, sőt élvezhető is az eredmény, de az biztos, hogy nem lesz jobb kedvünk tőle, vagyis inkább készüljünk fel egy melankolikus, drámaszerű francia filmre.

Bár gondoljunk azokra is, akik direkt ezeket szeretik, nekik nagyon fog tetszeni.