A Minden6ó
Jim Carrey ezúttal egy nagyszájú tv-riportert játszik (Bruce Nolan), akinek mindennél fontosabb a karrierje. Semmi más nem jár az eszében, csak hogy mikor léphet már elő sztárriporterré. 
Hiába kezdődik egy viccesnek szánt jelenettel a film, ez a túlzott nyomulós vonal rá fogja nyomni az egészre a bélyegét.
Bruce egy kedves tanítónővel, Grace-szel él együtt, és van egy kezelhetetlen kutyájuk, aki csakis a fotelre hajlandó vizelni. Mivel Jim Carrey vicces arcberendezésein kívül nincs nagyon min nevetnünk, hamar össze kell hozni valami kis történeti csavart, amiből esetleg humoros jelenetek is fakadhatnak. Ezért Bruce az egyik nap kiborul, és kihívja maga ellen a sorsot, vagyis pontosabban Istent. Elégedetlenkedik, kiabál, és szidja a Mindenhatót, amiért nem jön össze neki semmi, pontosabban amiatt, hogy az életfontosságú előléptetése kudarcba fulladt. A karrier mindenekelőtt, ezért még az égiekkel is érdemes vitára kelni, de hősünk ezúttal jól jár, mert az Úr megjelenik, és felajánl neki egy egy hetes helyettesítő állást. Ennyi a sztori, ezt kell megtölteni vicces jelenetekkel, mármint ha ragaszkodunk az eredeti koncepcióhoz, miszerint egy Jim Carrey-s vígjátékról van szó.
Az elvileg humoros dolgok a helycserével indulnak, Bruce megnöveszti Grace mellét és 
teljesen leégeti a konkurens tv-bemondót. Kár, hogy teljesen kiszámítható hősünk működése, aki már legalább egy amerikai filmet látott életében, az tudja előre, hogy eleinte "elszabadul a pokol" Bruce kívánságai nyomán, de miután felfedezi a finomabb érzéseket is, a végén belátja, milyen kicsi pont ő, és legvégül rendet rak a saját életében. Nincs sok meglepetés, inkább csak folyamatos idétlenkedés, de valahogyan az sem a jó öreg Carrey-s formában. Túlzott arcjátékok, grimaszok, hülyéskedés, mindez kevésnek tűnik ebben a filmben, ahol nem érezhető egy jól és pontosan megírt forgatókönyv, és nincsenek igazi párbeszédek.
Bruce kihasználja a különleges képességeit, és hiú dolgokra pazarolja a kapott hatalmát. Megnöveszti a barátnője (Jennifer Aniston) mellét, szobatisztaságra oktatja a kutyáját, csodajárgányt varázsol a lerobbant verdájából, és beszédképtelenné teszi a kollégáját. Ezenkívül 
gyárt még egy komputeres kívánságlistát, ahol az imádságokra tud válaszolni. Körülbelül ennyi telik az önző és továbbra is borzasztóan karrierhajhász hősünktől, úgyhogy a kezdeti lelkesedésünk hamar alábbhagy, ahogy múlik a filmidő.
Jim Carrey otthonos közegben dolgozhatott, mivel a filmet az a Tom Shadyac rendezte, aki Carrey-vel egyszerre futott be a '94-es Ace Venturával. Később még hozzá (és Carrey-hez) kötődik a Hanta Boy, de Shadyac készítette az uncsi Patch Adams-t és a szintén álomkórban szenvedő Szitakötőt is, Kevin Costnerrel a főszerepben. Bejáratott rendező ide vagy oda, Carrey nem volt igazán csúcsformában, kicsit afelett teljesített, mint a borzasztó Én, Én, és az Irén-ben annak idején. Persze az is lehet, hogy ő jó volt, csak a szerepe nem engedett meg túl sok humort számára. (Nekünk az egész vígjáték alatt egyetlen kacagás jött össze, Bruce egyébként nagyon ötletes Titanicos-beszólása miatt.)
Jennifer Aniston, a barátnő alakításától sem dobtunk hátasokat, az ő esetében leginkább 
a hangja kötötte le a figyelmünket, mivel már hozzászoktunk a Rachel-féle szinkronhangjához (ami több, mint jó), kicsit fura volt eredetiben hallgatni Aniston kicsit reszelős, kicsit öblös hangját. Amúgy az ő karaktere kedves és szép, és ennél nem is kellett többet eljátszania a színésznőnek.
A főbb szereplők között meg kell még említenünk Morgan Freemant, akinek kis szerepe adódott csak (Az Úr), de azt rendesen teljesítette. Ugyanígy tett Catherine Bell (JAG-Becsületbeli Ügyek) is, aki egy bombázó tv-s csajszit domborított, nagyon meggyőzően.
A filmet egyébként imádták az amerikaiak, a 81 millió dolláros költségvetésű film (amiből csak Carrey-nek 25 millió ütötte a markát) hamar ennek a háromszorosát termelte meg a mozipénztáraknál, és akkor ez az adat még csak az USA-t jelenti. Üzleti befektetésnek tehát kiváló film volt a Bruce Almighty, de jó vígjátéknak már nem annyira. Halvány ötlet, visszafogott megvalósítás, kevés jó humor, ezek azok, amik felidéződnek bennünk erről a filmről, és ez nem tűnik egy igazán szerencsés emlékképnek.
