Novo

A téma az amnézia, illetve ennek ikertesója, a deja vu. Graham illetve Pablo (Eduardo Noriega) emlékezete alaposan kihagy, és ha nincs nála a mindentudó notesze, egy újszülött csecsemő szemével nézhet a világra, amiben minden az újdonság erejével hat rá, és amelyben minden alkalom egyben a legelső a számára.

Nagyon jó téma, eddig legjobban a Vasmacska Kölykei c. remek Goldie Hawn-os filmben dolgozták ezt fel, valamint az Idétlen Időkig-ben. A deja vu-k fontosságára a Dark City és a Mátrix c. filmek világítottak rá leginkább, de az emlékezetkihagyásával effektíve, napról napra küzdő főhős két egyenrangúan profi prototípusa '90-es Emlékmás (Total Recall), valamint a '94-es Clean Slate (kb. Tiszta Lap) c. filmekben tekinthető meg. Ez utóbbi két film hősei kénytelenek üzeneteket hagyni saját maguk számára, hogy a közeli jövőben boldogulni tudjanak, walkman, vagy videofelvétel segítségével. Ez az üzenethagyás az a nagyon izgi dolog, amire mind a Memento, mind pedig a Novo is épül.

Az üzenethagyás, illetve a memória-kiesés manapság, a komputerek roppant elterjedésével, illetve az életünkbe való szerves integrálódásával vált elérhető élménnyé. Az ablakok közt való átugrálgatás során bármikor előfordul (különösen, ha előző nap sokáig partizott az ember fia/lánya), hogy valami "kiesik", leggyakrabban éppen az, hogy az ember mit is akart, mit is keresett, mit is akart csinálni. Ezek a napi apró kis memória-zavarok, "enyhe szédülések" remek táptalajt kínálnak az egészen extrém élmények kialakulásához, például az ember rádöbben, hogy saját magát, mondjuk, tegnapi saját magát ismétli. Lényeg a lényeg, a Memento nagyon ügyesen meg tudta jeleníteni ezt a világot, bár kicsit véresen komolyan vette, és kissé már görcsösen ragaszkodott a részletek illeszkedéséhez.

A Novo ezzel szemben egy merően könnyed film, amely az első perceiben meggyőz minket arról, hogy kb. 60% vígjáték, és 0% dráma van benne. A Novo abban a tekintetben is megfelel a Memento ellen-párjának, kiegészítőjének, hogy amíg a Memento tényleg szinte sportot űz a részletek precíz illesztéséből, ami már gyakorlatilag a film rovására is megy, addig a Novo teljesen lazán kezeli ezt az emlékezetkihagyást, csak úgy, adottságként, mint a világ legtermészetesebb dolgát.

Egyszerűen belecsöppenünk a filmbe, és ennyi, onnantól kezdve csak sodródunk, jelenetről jelenetre, szó sincs precíz felépítésről, aprólékos részletekről, helyette azonban egy fiatal pár vicces és vidám szexuális és emocionális kalandozásait van szerencsénk lekövetni.

Korábbi interjúalanyunk és címlapfotónk, Anna Mouglais, a remek hangulatú Köszi a Csokit főszereplője, ismét varázslatos hangulatot támaszt a vásznon. Lehet azt is mondani, hogy ő és Eduardo Noriega egy nagyon érzéki párost alakítanak, akik roppant érdekes kalandon mennek keresztül a film során, de, sajnos, ugyanazt akár úgy is lehet látni, mint egy kissé uncsi filmet, illetve történetet, amiben mindössze két rokonszenves fiatalt látunk szexelni, meg mindenféle párbeszédeket folytatni.

Meggyőződésünk, hogy sokkal inkább az utóbbi nézet áll a valóság talaján, ugyanakkor, úgy tűnik, az emberek szinte kivétel nélkül pozitívan reagálnak erre a filmre. Fura, de ez a helyzet. Egyébként kis szerkesztőségünkön belül is alaposan megosztott a helyzet, de mindenképp a pozitív nézet kell, hogy nyerjen, hiszen ha egy film működik, akkor az annyi, senkit nem érdekel, hogy mi minden lehetett volna még benne.

Pedig lehetett volna sokkal jobb is, mégpedig úgy, hogy ha sokkal romantikusabb lett volna, meg izgalmasabb is. Ott van ez a felejtés hullámain hánykódó párocska, egy kis zenével olyan emlékezetes jeleneteket lehetett volna fabrikálni, hogy csak na. Ráadásul látszik, hogy a filmben erre történtek is kísérletek. Ott van például az a jelenet, amikor a lány eltéved, nem tudja, hol van, és szagok alapján tájékozódik, meg a körmével felmarja a fák kérgét, egészen addig, hogy már véres az összes ujja. Ez egy teljesen elszigetelt jelenet maradt, pedig lehetett volna a filmnek mélyebb mélypontja, és ezáltal magasabb csúcspontja is. A Memento-t nem igen lehetett volna jobban megírni, meg lehetett volna írni úgy, hogy jobb legyen a film, de akkor kevésbé jól lett volna megírva, kevésbé hűségesen a sztorihoz. Nos, a Novo egy olyan Memento, ami rosszabbul van megírva, de jobban nézhető, különösen azok számára, akikre ez az egész "emlékezetkihagyásosdi" az újdonság erejével hat :)