Az este fõmûsora Patti Smith volt, aki nem lopta be magát a fotósok szívébe, mivel csak egyetlen egy számnál engedélyezte a fotózást, utána kizavarta a sajtómunkatársakat. Meg is beszéltük a kollégákkal, hogy mi sem repesnénk a sok fotóért, ha 57 évesen úgy néznénk ki, mint aki nemrég szokott le a kemény dolgokról. Amúgy voltak, akiknek bejött a koncert, de szerintünk õk vannak kisebbségben.

Az estére kicsit rányomta a bélyegét a sok esõ/kevesebb ember/nagyobb visszafogottság -összefüggés, és mintha a zenei sátrakban is kicsit gyengébb lett volna a kínálat.

Mi mást lehet ilyen idõben csinálni, gondoltuk, nosza, nézzünk kicsi divatbemutatót! A Marnier-rõl lekéstünk, az Orlando-ra viszont túl korán értünk oda, mert hajnali 1:20-kor még csak egy fura stílusú hangulatfelelõs kiabált a kifutó elõtt. Aztán végül elkezdõdött, és nem is volt rossz, csak néhány modell tûnt nagyon távolinak a kifutók világától, de végülis a ruha a lényeg, azok pedig jók voltak.

Dolgunk végeztével a Cinetrip/Party Aréna/Tilos háromszöget céloztuk be, bár az utóbbi elem idén valahogy kezd lemorzsolódni a buli-listánkról, mert tegnap sem szólt benne valami bizalomgerjesztõ zene. A Cinetripben Palotai játszott fél 3-tól, a fõ-fõ dj neve sokakat odavonzott, mert ebben az idõben szinte csak a Cinetripben volt teltház-szerû zsufi.

A sok mászkálás közben összefutottunk az egyik kocsmában dolgozó barátnõnkkel, aki elpanaszolta, hogy a fõnöke hazaküldte 4 óra munka után, mivel annyira kevés vendég volt, hogy nem látták értelmét a megszokott számú alkalmazottaknak.

Aztán bekukkantottunk még a Party Arénába, ahol furamód szintén nem volt túl jó zene, és mielõtt még elõállnánk egy összeesküvés-elmélettel, gyorsan megjegyeznénk, hogy a Magic Mirrorban sem. Legalábbis ebben az idõben.

A csütörtök tehát a dagonyázós mászkálásé volt, kevésbé jó zenékkel, és nem annyira beindult bulizós fejekkel, akik szám szerint 35 ezren voltak.

No, de még csak most indul a Sziget-hétvége!