Carnivale - A Vándorcirkusz

A minisorozat mint műfaj lényege a következő: egy nagyobb tévétársaság legyártat egy jó nevű producer vagy rendező nevével fémjelzett történetet, általában tíz, tizenkét részben, egy nagyjátékfilmre jellemző költségvetéssel, technikával és látványvilággal, sőt, akár azt is meghaladó igényességgel. És ha a sorozat sikeresnek bizonyul, akkor jöhet a folytatás, de még akkor is miniseries-ről (minisorozatról) beszélünk, csak több évadban. Az HBO mozicsatorna, már csak műsorstruktúrájánál fogva is élen jár ebben a műfajban, a Szex és New York, az Elitalakulat, illetve a Mocsok macsók, vagy a Sírhant Művek után pedig most itt van a Carnivale - A vándorcirkusz. Ellentétben az említett munkákkal, melyek napjainkban játszódnak és elsősorban vígjátékok - illetve a megtörtént eseményeken alapuló Elitalakulat-tal -, a Carnivale egy egészen különös "mozi" Misztikus hangvételű, titokzatos történet egy olyan világban, amely egyszerre valós és földöntúli.

Az 1930-as évek elejének Amerikájában járunk, abban a korban, amikor a Nagy Gazdasági Válságnak köszönhetően szinte az egész ország a csőd szélére került, olyan szegénységbe süllyedve, amit ma már szinte lehetetlen elképzelni. A legjobban azonban a közép-nyugat farmerei szenvedtek, ahol az ismétlődő és szokatlanul kitartó szárazság és a titáni méretű homokviharok, a gazdálkodók gondatlanságával párosulva egész államokat tett tönkre. A földönfutóvá vált emberek pedig maradék vagyonukkal és családjukat rozoga autóikra pakolva elindultak, hogy valahol valami munkát találjanak, bármit. De nem csak ők járnak az úton, hanem egy utazó mutatványos cirkusz is, teli furcsábbnál furcsább alakokkal, köztük sziámi ikrek, tisztánlátó asszony és kómában fekvő médium, kártyavető, kígyóbőrű-ember, erőművész és szakállas nő, meg egy igazi óriás. Hozzájuk csapódik egy 18 éves, természetfeletti képességekkel megáldott fiú, Ben Hawkins, aki nyilvánvalóan menekül valami elől. De nem ő az egyetlen, akinek rejtegetnivalója van: Justin Crowe atyát, egy közeli kisváros prédikátorát rendkívüli víziók gyötrik: nyugtalanító képek rendkívüli csodatételekről. Elkerülhetetlen, hogy útjaik találkozzanak, de nem tudhatjuk hogyan, mikor és milyen következményekkel. Megkezdődik a Fény és a Sötétség harca.

A gazdasági válság Amerika történetének talán legmeghatározóbb és legnehezebb korszaka volt, és máig inspiráló forrás számos irodalmi és képzőművészeti munkához, és persze rengeteg filmhez is. A Carnivale egyedülálló és káprázatos képi világa is korábbi alkotásokra épül, mint például a harmincas évek legjobb amerikai fotósainak, Dorothea Lange, Ben Shahn vagy Walker Evans műveire. De nem csak a sorozat vizuális világa lenyűgöző, hanem szokatlan történetvezetése, és még szokatlanabb karakterei is. Ahogy az a minisorozatoknál már kipróbált - és bevált - gyakorlat, a főbb szerepekben kevésbé ismert, de a filmszakmában már bizonyított színészeket láthatunk. Ben Hawkinst Nick Stahl alakítja, ezerszer jobban teljesítve, mint amit a Terminator 3 főszereplőjeként láthattunk tőle, míg Justin atyát Clancy Brown játssza - ő volt az első és igazi Hegylakó gonosz Kurganja -, a cirkuszigazgató pedig Michael J. Anderson, a Twin Peaks törpéje, de akadnak rajtuk kívül még más ismerős arcok is. A Carnivale-sorozat kitalálója Daniel Knauf, akinek a neve összeforrt a tévétörténet első igazi formabontó sorozatával, a Twin Peaks-szel, a 12 részes minisorozat rendezői pedig korábban olyan óriási sikerekkel bizonyítottak, mint a Maffiózók, a Sírhant Művek, vagy a Szex és New York.

Tehát érdemes bekapcsolódni a Carnivale-ba, még az elején vagyunk a kedd és vasárnap esténként jelentkező sorozatnak. Aki pedig az elmulasztott epizódok tartalmát szeretné megtudni, az megteheti a hivatalos Carnivale oldalon.