QuizFire

A rendszerváltozatás velejárójaként egykor megnyíltak a nyelvi határok, és a magyar embereket úgyszólván elárasztották az idegen nyelvű kifejezések, mind élőbeszédben, mind pedig feliratok formájában. A Nyelvtörvény 2002 február 18-án lépett hatályba, de alig élt pár napot, és egyszerűen kámforrá vált. Azóta, úgy tűnik, szabad a pálya, semmi sem szab gátat az idegen nyelvű feliratoknak, sőt, már a tévé tévécsatornák, s mostantól a köztévé műsorcímei sem képeznek kivételt.

A Quizfire esetében nem csupán annyiról van szó, mintha például egy komputer bolt kirakatában ki lenne írva, hogy "lap top", vagy "Note Book". Itt az egyik magyar tévécsatorna, sőt, a köztévé egyik műsoráról van szó, aminek fura módon angol címe van. Ez nem ugyanaz, mintha a Columbo, vagy éppenséggel a Knight Rider, esetleg a Miami Vice címekkel találnánk magunkat szemben. A néhai Nyelvtörvény szellemének értelmében elvárnánk, hogy fordítsák le magyarra a címét, és nekünk már csak ezzel a címmel kelljen találkoznunk, legyen az "Kvíz tűz", vagy "hahó, Gyuri", a lényeg csak az, hogy magyarul legyen.

Egyszerűen természetellenes, hogy a tv-műsort böngészve magyar emberek milliói legyenek kénytelenek kimondani azt a szót, hogy "quizfire", valahányszor arra kívánnak utalni, hogy a saját köztévéjük képernyőjén mi lesz látható. Ha valaki külföldön él, bizony hozzá kell szoknia, hogy értelemszerűen nem magyar műsor-címekkel találkozik az ottani tévécsatornákon, de pont ez a különbség, illetve ez kellene, hogy legyen, a külföld és az itthon között.

Precedensek, persze bőven adódnak. A 2002 februári fellángolás után, amikor több óriás poszterre is rányomtatták az angol reklám-szövegek abszurd magyar jelentését, gyors és végleges visszaesés következett be. 2002 nyarán már, mintha mi sem történt volna, az egész hazai média egy "Citadella For You" nevezetű cégről beszélt, ahelyett, hogy "Citadella négy u"-ról beszéltek volna. Mert miért kellene, hogy törvényszerű legyen egy magyar ajkú ember számára, hogy a "4u"-t "for you"-nak kell ejteni? Miért nem magyarul, és miért pont angolul, és nem franciául, románul, vagy vietnámiul kellett kiejtenünk a két betűt? Azért talán, mert a név többi része (Citadella) arra utalt, hogy ez itt egy angol kifejezés? Egy biztos, ez nagy áttörés volt az idegen nyelvű címek és feliratok térhódításában.

2002 őszén megjelent a Big Brother c. műsor, mellyel kapcsolatban érdekességképpen említjük, hogy neki még magyar nyelvű alcíme is volt (Nagy Testvér), ami az eredeti cím egyenes fordítása, de a végeredmény valamilyen szinten mégis az, hogy a magyar emberek a tévéképernyőjükön, és a műsorújságaikban naponta százszor találkoztak ezzel az angol címmel. Ehhez nem lett volna szükség itthon lenniük, ezt külföldön is nyugodtan megtehették volna. A Big Brother még sportszerű volt, betartotta a Nyelvtörvényt, azóta azonban valóságos dömping van. Negatív kedvencünk az "All you need is love - ha te is karod" című műsor címe, ami mindennek a tetejébe még népbutító is, mert soha senki nem beszél arról, hogy mit jelent az, hogy "all you need is love", ami által mintegy előfeltételezik, hogy ezzel mindenki tisztában van, illetve sugallják, hogy kellene. Vagy, ami még rosszabb, az ember nyugodtan azt is hiheti, hogy itt egy magyar fordításról van szó, tehát az "all you need is love" azt jelenti, hogy "ha te is akarod", amiből következményképp az is adódik, hogy az "if you want it too" azt jelenti, "neked csak szerelem kell".

A kultúra a hétköznapi túléléshez szükséges információk tára. A sok-sok idegen nyelvű szöveg a kultúra közegében zavaró adást, zajt képeznek, melyek az emberek tájékozódását, boldogulását akadályozzák. A tágabb értelemben vett tájékozódásunk legfőbb "érzékszerve" a nyelvünk, és a külföldi címkék, címek, fogalmak és kifejezések dömpingje ezt az érzékszervünket enyhén szólva is zavarják. Ez a nyelvi "zaj", ez a zavarás legalább olyan káros tud lenni fiziológiailag is, mint az akusztikus zaj. Nézzük meg a magyar embereket, egy igazi depressziós közösség benyomását keltjük. A magyarok lehorgasztott fejjel mászkálnak az utcákon, a villamosokon, köztereken csöndesen beszélgetnek egymással, a járdákat gyakran eltorlaszoló külföldi turistacsoportokon olyan bizonytalanul vágnak keresztül, mintha ők lennének külföldön. Ez egy komoly pszichológiai jelenség, de a tünetei már a felületes tekintet számára is szembeötlőek.

Puszta ránézésre is úgy tűnik, hogy a magyarok közlekedése a köztereinken határozottan kóros tüneteket mutat. Ha megszámoljuk, hány esetben tér ki egy külföldi egy magyar elől (kvázi ad neki elsőbbséget), és viszont, ha megfigyeljük, milyen hangerővel beszélnek a külföldiek egy villamoson, és milyen hangerőt használnak a magyarok, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy valami nincs rendben. Úgy tűnik, a magyarok hajlamosak úgy mozogni, mintha nem is hazai pályán lennének. Ennek a hátterében nagyon összetett dolgok állhatnak, de szinte biztos, hogy a köztévén futó külföldi című műsorok egy nagy lapáttal tesznek rá a magyarok zavartságára, levertségére, pedig nem kellene, hogy ezt tegyék, illetve pont nem ezt kellene, hogy tegyék.

Világos, hogy a Quizfire egy német műsor licence alapján kerül nálunk forgalomba, és akár azt is elhisszük, hogy a németek erős alkupozíciójukban kikötötték, hogy e műsor nálunk csakis az eredeti címén futhat, ami jellemző módon nem is német, hanem angol. De a magyar köztévének talán mégsem kellene műveltségi vetélkedőt külföldről vásárolnia, hátha van valaki határainkon belül is, aki képes a közszolgálati tévénk képernyőjére jó kis műveltségi vetélkedőt írni. Feltesszük, bármelyik gimnazista képes volna erre, ha megkérnék, és még az ezzel járó "zsebpénz" is jól jöhetne neki.

2002 februárja, a Nyelvtörvény (túl) szigorú alkalmazása idején eléggé bizarr volt, de ami azóta kialakult, az még sokkal bizarrabb. Hiányzik a Nyelvtörvény, nagy szükség volna rá, kár, hogy nem lehet köztünk.