Elefánt

A film egyetlen nap történetét mutatja be, amikor két diák lemészárolja az egész iskolát. Ha ez az információ nincs a birtokunkban, akkor egész kellemes fesztiválfilmként lehetne nézni. Skacok jönnek, skacok mennek, teljesen barátságos az egész, tényleg, mintha a Titanic Fesztiválon lennénk. A film során három-négy srácot, illetve csajt követ a kamera, így kábé ugyanazt az egy-két órát többször is végignézzük, más-más "kameraállásból", attól függően, hogy most épp kit követ a kamera.

Ami ezt a "követést" illeti, ezt abszolút szó szerint lehet érteni, például az egyik ilyen "szereplő" végigsétál az iskolán, a kamera pedig perceken keresztül gyalogol mögötte. Így megy ez.

Azt, hogy teljes "dögunalom" az egész, szívesen elnéznénk a filmnek, mert gyakran jól jön, ha egy film "más", más, mint a többi - a lassú film pedig gyakran a legjobb film. Azt azonban, hogy abszolúte nem szól semmiről, és ezt a semmit is elég primitív módon mutatja be, már nem tudjuk ilyen könnyen venni. A film, ezzel a szereplő-követgetéssel, nulla történettel nemhogy nem tesz ránk jó hatást, nemhogy untatja a nézőit, de ezen túlmenően egy borzalmas élményben is részesíti őket.

A két tömeggyilkos srác jelenetei ugyanis nemcsak a gyomrunkat fordítják fel, de az agyunkat is. Ha létezik olyan, hogy az ember az agyában kap hányingert, illetve az agyával hány, akkor ezt ez a film előidézi. Külön borzasztó, hogy az "unalmas" részek a gyilkosságot készítik elő. A gyilkosság a néző számára egyfajta "megváltás", hiszen amúgy ilyen sétálós jeleneteket nem igazán néznének végig (pedig mindenki jobban járna). Azért nézik, hogy történjen valami. Azért nézik, mert tudják, hogy történni fog valami. De nem történik semmi - "csak" a kivégzések. Mi pedig bámészkodunk, végignézzük kimerevítve a kivégzések minden mozzanatát. Mint egy lelassított híradóban. Katasztrófa-turizmus, vérontás-turizmus. Egyszerűen borzasztó nézni, ahogyan bestiális módon kivégzik a diákokat, tanárokat. Nagyon nem örülnénk például, ha a móri bankrablásról, vagy Soproni Ágnes haláláról is hasonló film készülne.Vagy? Egyszerűen nem jó azt nézni, hogy valaki kivégez egy másik embert. Különösen akkor nem, ha ez nem egy olyan filmben történik, mint a Schindler Listája, hanem egy olyan "filmszerűségben", aminek ezen a kivégzéseken kívül se mondanivalója, s tartalma, se semmiféle története sincsen. "A vérontást komputerjátékok világában élő unatkozó tinik követték el - ennyi" - ez a film mondanivalója, ez az összes mondanivalója, meg az, hogy "mennyire tragikus". Kösz, ezt felfogtuk anélkül is, hogy végigcsámcsogtunk volna 81 percnyi valóság-showt. Az etetőként szolgáló képernyő-dobozunkba ezúttal kivégzésre váró embereket pakoltak be, őket lehet nézni, hogy mi lesz velük. Gus Van Sant-nek sikerült megmutatnia a tragédiát - amit mindenki látott a hírekben. Hozzá semmit sem adott. Oké, mégis: megmutatta, milyen egyszerű ölni.

Ez pontosan olyan film, mintha végig azt mutatnák, hogy egy mentős hogyan dolgozik, illetve, hogy ezzel párhuzamosan egy másik "ember" hogyan végez ki embereket. Nagyon ronda dolog ilyet csinálni. Gus Van Sant nyilván megirigyelte a Kóla, Puska, Sültkrumpli sikerét, és gondolta, ő is jól labdába rúg - mintegy 81 perc terjedelemben. Ráadásul, ha azt vesszük, hogy egy ilyen film vajon csökkenti-e, vagy esetleg növeli az esélyét, hogy a jövőben hasonló vérengzés történjen, a válasz az, hogy abszolút növeli, és ilyen formán ez a film nemcsak rossz, nemcsak agy-hányingert okozó, de még határozottan ártalmas is.

Erre a filmre, ha rajtunk múlna semmiféle művészfilmeknek járó támogatást nem adnánk, ráadásul csak 26 éven felülieknek vetítenénk, mert fejlődő szervezeteket valahogy mindenképp megviseli (vajon miért?), ha egy film helyett "csak" kivégzéseket látnak. A forgalmazóit pedig arra köteleznénk, hogy ha valakinek végül nem tetszett ez a "film", akkor annak adják vissza a jegy árát.