Datolya

Ez a plusz szolgáltatás nem lebecsülendő erénye a filmnek, hiszen bizonyára nem véletlen, hogy a film első 10 perce után úgy érezzük, mintha jártunk volna már a filmbeli megnevezetlen arab faluban, vagy legalábbis hangulatilag ismerős lenne nekünk, és ez az érzés mindenképp érdekessé teszi a filmet.

Úgy indulunk, hogy sem az idő, sem a hely nem meghatározott pontosan, de ez nem zavaró. Egy kis arab faluban vagyunk, ahol egy kis köpcös férfi rohangál fel-alá, és egy Khorma nevű valakit keres megszállottan. Mindig jó ötlet a főszereplő késeltetett színrelépése, főként úgy, hogy már előre csak rosszakat hallunk róla. Most is hatásos, ahogyan előbukkan a főhősünk, és beigazolódnak az előzetes jelek, és egy a falat fényes nappal lepisilő, idióta vigyorú, eléggé csúnya Khormát pillanthatunk meg. Egy-két perc elteltével megtudjuk, miből él ez a mi Khormánk, és hogyan. A rohangáló köpcös ember az ő mentora, Boukhalb, vele együtt énekel siratóénekeket a temetőben a halottak lelki üdvéért, illetve kiáltja ki az esküvők és temetések időpontját, persze a családtagok fizetségéért cserébe. Azt is látjuk, hogy ez az üzlet csak Boukhalb számára működik jól, mivel Khorma sohasem lát pénzt az igyekezetéért, és bár ő dolgozik a legtöbbet, az idiótának elkönyvelt fiú folyton csak egy-egy üveg szódát kap fizetségül.

Ez így mehetne bármeddig (bár akkor nem lenne érdekes a film), de egyszer csak Boukhalb félrehall egy megbízatást, és egy lány esküvőjének kihirdetése helyett a lány anyjának a halálhírét kürtöli szét a faluban. Ez pedig egy rendes vígjátéki jelenetet eredményez, főként akkor, amikor a lány anyja a maga teljes valójában megjelenik a sirató férfiak előtt. Ez tényleg vicces, bár a humor amúgy nem éppen a legfőbb erőssége a filmnek. A malőr után felgyorsulnak az események: a helyi vezetés (a köztiszteletben álló férfiak egy köre) úgy dönt, leváltják Boukhalbot a tisztségéből, és helyére Khormát helyezik, némi megkötéssel: a hasonló félreértések elkerülése végett csak temetési híreket kürtölhet szét a faluban. És hősünk beindul, a karrierje váratlan nekilódulását úgy reagálja le, hogy hirtelen "vérszemet kap". Az addig ténylegesen idiótaként viselkedő Khormáról kiderül, hogy egy üzleti zseni, aki mindenki másnál jobban átlátja a helyi pénzkereseti viszonyokat, és rögtön megtalálja a helyi "temetői biznisz" majdnem mindenki számára legoptimálisabb formáját.

Már eddig a pontig is eléggé érdekes volt a film, de ennél a "vérszemet kap"-fordulatnál kezd még érdekfeszítőbbé válni a cselekmény, úgyhogy tényleg nem unatkozunk menet közben. Valójában nem sok történeti szál pereg a szemünk előtt, de ez a puritán cselekményvezetés illik a film stílusához, és így nincs hiányérzetünk. Khorma "beindulása" után pedig annyira felpörögnek az események, hogy két percnek tűnik, és már vége is van a filmnek, bár a végkifejlet passiójellege azért kicsit meglepő.

Végülis a Khorma sokkal jobb film lett annál, mint amit az első percekben futólag gondoltunk volna róla: van gondolati tartalma (de nincs nagyon karakter-bemutató képessége), van egy rendes története (bár azért még elfért volna egy-két történeti szál a fővonal mellett), és legfőképp van egy saját, egyedi hangulata, ami jól jön a már említett kulturális utaztatás funkciójához. Ha létezik olyan, hogy "arab film", akkor ez az, éspedig a jobbak közül.