Dirty Dancing 2.

Először is: a helyszín Kuba, mégpedig az 50-es években. A kis család hátat fordít az USA-nak, és erre az új helyre költözik, ami mai szemmel nézve tök nagy szemétség a gyerekek tanulása szempontjából, mert miért is kellene egy eminens lánynak érettségi előtt Kubába költözni, ahol biztosan van pár dolog, de jó amerikai iskolák biztosan nem. A kubai környezetnek azonban az egész film szempontjából csak annyi a szerepe, mint egy olyan hely, ahol a salsa a helyiek hivatalos tánca. Az pedig, hogy nemcsak térben, de időben is utazunk, vissza az 50-es évekbe, azért elengedhetetlen a film szempontjából, mert mai szemmel teljesen érthetetlen lenne, mit esznek az emberek ezen a salsa dolgon, Kubán, amikor a fiatalok számára az a fontos, hogy jó egyetemre járjanak, jó környékre járjanak bulizni, jó haverjaik legyenek, és hasonlók. Az 50-es évek remek álcát ad a történet mai szemmel értelmezhetetlen elemei számára, nem is álcát, valóságos óvóhelyet, ahova a film hibái tényleg mind jól bemenekülhetnek. Egyszóval, ne is kérdezzük, mit csinál ott ez a lány, miért nem érdekli semmi más, csak a tánc, a salsa, mit eszik (majd) a helyi srácon, miért akarják a szülei megmondani neki, hogy kivel járjon, és kivel ne, mert mindez nem tartozik szorosan a film tartalmához.

A történet egyszerű: a szegény helyi srác és a gazdag amcsi csaj elkezdenek együtt haverkodni, és lám-lám, mi jut eszükbe, elhatározzák, hogy beneveznek a helyi táncversenyre, aminek az első díja 5000 dollár. Ezen a rém egyszerű történeten a film rém egyszerűen zongorázik végig, anélkül, hogy a film bármelyik pontján azt éreznénk, hogy valami megérintett minket, vagy mi.

Amikor a lány lemegy a koszos helyi klubba, ahova amcsik alig járnak, és ott élesben nyomják a salsát, elvileg azt kellene éreznünk, hogy itt aztán valaminek benne vagyunk a sűrűjében. Ehelyett viszont csak azt tapasztaljuk, hogy a sötét helyen párok egymáshoz tapadva denszelnek, mint valami erotikus show-műsorban, vagy egy latin klubban. Bizonyára nem a mi hibánk, hogy nem látunk semmi különöset ebben a klubban, hiszen akármiről is akarjon szólni egy film (hacsak nem direkt az adott téma (pl. a salsa) rajongóinak csatornáján nyomják le a filmet videóról), vennie kell a fáradtságot, hogy a nézőket bevezessék, és velük minimális esetben elfogadtassák azt, amiről a film szól, vagyis az adott témát.

Ha az eddig leírtak alapján valakiben az a kép alakulna ki, hogy e filmnek nulla története van, de még maga a salsa sem képez érdekességet benne, hát csak meg tudjuk erősíteni, pontosan erről van szó, ilyen ez a film. Az, hogy a lány és a kubai srác nem is fekszenek le egymással, vagy hogy az amerikai srác nem is rosszfej, csak egy pillanatra direkt erőszakossá tették a forgatókönyv írói, meg az, hogy a lány nem is tud táncolni, ami a filmbéli versenytáncosok mellett napnál világosabban látszik, szinte semmi ahhoz képest, hogy menyire üres ez a film.

Egy roppant egyszerű koppintása lehet ez az előző résznek (ha emlékeznénk rá), és az is eléggé egyszerű, ahogyan el akarják adni, azzal, hogy Patrick Swayze-t (az első rész főszereplőjét) teljesen értelmetlen jelenetekben, összesen két helyszínen direkt szerepeltetik a filmben. A film egyetlen különlegessége, hogy nincs végkifejlete neki, valójában be sem fejeződik, csak hirtelen abbamarad. Filmtörténelmileg is elképesztő ez a pimasz csel, ahogyan gyakorlatilag arra hivatkoznak, hogy Castro hatalomra lépett, és emiatt a film befejezése elmarad. Az, hogy a legevégén a salsa alatt a zene határozottan hip-hop-os vonásokat ölt magára, mintha nem is egy anti-feminista, 50-es évek béli történetet néztünk volna 90 percen keresztül, hanem egy beindult hip-hop filmet, már csak egy enyhe csúsztatás.

Nem látjuk át, miért ülne be valaki erre a filmre, hiszen ha a tánc érdekli, rossz, nagyon rossz helyen keresgél, csak idegesítené magát, ha pedig valami más, akkor csak egy olyan filmet lát, aminél bármelyik szappanoperába több történet szorult.