Az Ördögűző: A Kezdet
Kultfilm ide, vagy oda, az 1973-as Ördögűzőt egészen 2001-ig nem láttuk, a rendezői verziónak 
kellett ahhoz "kijönnie", hogy egyáltalán megnézzük, viszont ez a találkozás meglepően jól sikerült. Hiába volt igazi horrorfilm, ami néhol rémisztő, néhol gusztustalan, ez a horror olyan jól volt felépítve, kigondolva és kivitelezve, hogy a végén csak ez az egy kifejezés maradt meg bennünk róla: "felszabadító". Igen, furcsa, de a jelek szerint létezik ilyen, nemcsak felszabadító humor van (mint például a South Park, a káromkodásaival együtt), hanem felszabadító horror is, ami után úgy érezzük, mintha megkönnyebbültünk volna, vagy kiadtunk volna magunkból valami felesleges feszültséget.
Most egy, az akkori Ördögűzés előzményeit bemutatandó film került a mozikba, ezért is kapta A Kezdet címet. Ez a prequel, vagyis a "rendes cselekményt" 
(általában tv-sorozatot, de akár egy filmet is) időben megelőző film 25 évet megy vissza az "eredeti" ördögűzés idejéből, amit Max Von Sydow művelt annak idején, már idős Merrin atyaként.
Bizonyára sokak fantáziáját izgathatta, hogy vajon milyen lehetett Merrin atya középkorúként, és hogyan lett belőle egy "profi" ördögűző, mindenesetre a Warner Bros. Stúdió az eredeti Ördögűző szerzőjének és forgatókönyvírójának a hangos ellenkezése ellenére is úgy döntött, megcsinálja a prequelt, had' lássuk a klasszikus film előzményeit. Most tehát Stellan Skarsgaard (Good Will Hunting, Ronin, Táncos a Sötétben, Dogville) lépett Max Von Sydow helyébe, és ő is kapott egy fiatal papot (Francis atya/James D'Arcy) maga mellé, hogy később együtt ördögűzhessenek.
A helyszín Afrika, az időpont 1948, csak pár évvel a háború után. Lankester Merrin már nem pap, mint később kiderül, a háborúban átélt borzalmak miatt rendült meg a hite, így Kairóban alkoholista és lecsúszott archeológusként találja meg egy megbízás: egy ősi ereklyét kell megtalálnia egy afrikai falu eltemetett templomából. Merrin odamegy, és egy elátkozott helyet talál, amiben a legelátkozottabb pont maga a templom: a feszület fejjel lefelé lóg egy kötélen, és minden jel arra utal, hogy a templomot a Gonosz vette a birtokába. Mi, nézők persze tudjuk, hogy mire megy ki a játék, a kiválasztott Merrinnek szembe kell néznie 
majd az Ördöggel (ezt a '73-as Ördögűző után nem nehéz kitalálnunk), de addig még el kell jutnunk valahogy, ami ebben a filmben egy nagyon véres és riasztó úton történik.
Az "eredeti" (vagyis a '73-as) Ördögűzőben nagyon ijesztő jelenet volt, amikor a megszállt kislány nyaka kifordult vagy 360 fokot, vagy amikor 'pókjárásban' közlekedett a lépcsőn, a folyamatos hányásairól nem is beszélve. De ezek a jelenetek nemcsak ijesztőek voltak, hanem jelentettek is valamit, és nem öncélúan hozták rá a nézőkre a frászt. Mindez már a múlté, A Kezdet nem foglalkozik ilyesmikkel, itt minden szívfájdalom nélkül bukkan fel egy olyan jelenet, amiben élve tépnek szét hiénák egy 8 éves körüli kisfiút, és szinte minden egyes jelenetben literszámra ömlik a vér mindenfelé. Mindezen még talán túl is lendülhetnénk (mármint ha elkötelezett véres-horrorfilm-rajongók lennénk), ha a sok vér egy izgalmas cselekmény-vonal köré szerveződne, ha valamiféle értelmezhető történet is kialakulna a sok borzalom mellett, de sajnos, nem így van. Itt a misztikus vonal is erőltetett, és tisztán érezhető, hogy csak azért van, mert egy feltételezett Legfőbb Gonosz jelenlétével mindenféle kegyetlen cselekmény megmagyarázható a filmben.
Miközben az első perctől kezdve nyilvánvaló, hogy a film arra a csúcsjelenetre fog "kifutni", amikor Merrin szembeszáll az Ördöggel (bárkinek a képében is mutatkozzon meg), addig mindenfelé igyekszik elkalandozni a történet, valljuk be, elég bénán. Itt a sokkoló képek kavalkádja a főszereplő, nem egy ötletes forgatókönyvíró, vagy egy jó rendező. Apropó, 
rendező: esetünkben éppenséggel rendezőkről kell beszélnünk. Az eredetileg kiszemelt rendező, John Frankenheimer (Ronin) a betegsége miatt visszalépett a projekttől, így Paul Schrader (Amerikai Dzsigolo) kapta meg a felkérést, aki le is forgatta a saját verzióját, vagyis állítólag 90 %-os készültségű volt a filmje, amikor a stúdió főnökei kirúgták őt. Ha minden igaz, a főnökök kevesellték a véres jeleneteket a pszichológiai feszültség ellenében, így a Die Hard 2 és a Háborgó Mélység rendezője, Renny Harlin finn rendező kapta meg a projektet, aki újraforgatta az egész filmet, ő már 50 millió dollárból (Schradernek elég volt 30 millió is erre). A teljesen szokatlan, kettős rendezés sokba került a Warner Bros.-nak, mindenesetre a Schrader szerződésének egyik kitétele miatt az ő filmje is meg fog jelenni a film DVD-kiadásában, a Harliné mellett.
Ez a film, szemben a '73-as Ördögűzővel (főként annak a rendezői változatával) egy teljesen szellemtelen, simán szuper-véres és a végletekig elborzasztó horrorfilm, ami annyira fárasztja a nézőit (és annak 
minden érzékét), hogy a film végére, az un. "csúcsjelenetre" már teljesen kiégve és lefáradva nézzük végig a konkrét ördögűzést.
Az ilyen filmeket, amelyek ennyire rosszat tesznek a nézők lelkének és képzelőerejének, szerintünk legalább "csak 23 éven felülieknek" megkötéssel lehetne a mozikba engedni, és még így sem ajánlanánk senkinek sem, hogy megnézze. Akármilyen felnőtt az ember/lánya, nincs olyan ok, ami miatt szüksége lehetne egy ilyen borzasztó és rossz élményre, mint amit ez a film tartogat a nézőinek. Semmit sem kapunk tőle, de belőlünk annál többet vesz el, és itt természetesen nem az anyagiakra gondolunk.
