Rózsadomb

Ígéretesen, vagyis inkább hangulatosan indul a film, olyan jelenetekkel, amelyek már élből valamiféle nosztalgiaérzést keltenek bennünk, bár még azt sem tudjuk, mi iránt. Látunk kisfiút, kislányt (Miska és Panka), ahogy egy kertben játszanak, aminek a kerítésénél egy fegyveres őr áll. Hamar kiderül számunkra az alaphelyzet: az apa, a családfő (Andorai Péter) egy magas beosztású pártkatona az '50-es évek magyarországi kommunizmusában, és így az egész család kivételes jólétben és kivételezett helyzetben él. Többen élnek együtt a rózsadombi villában, az elkényeztetett és erőszakos feleség (Marozsán Erika) helyett egy Róza nevű parasztasszony neveli a gyerekeket, de ott él még egy kertész házaspár is a kertben, velük a fiatal lányuk, Panka legjobb barátnője.

Itt, ezen az egy helyszínen fog játszódni a film, ami még nem lenne feltétlenül gond, mert például a Rózsa Énekei c. Szilágyi Andor-filmben (ami több szempontból is hasonlít erre a filmre) is remekül működött ez a megoldás. A Rózsadomb valami miatt mégsem áll össze teljesen, bár ennek nem az egy helyszín lehet az oka. Kicsit erőltetettnek érezzük a gyerek-szemszöget, főként azért, mert ebből a nézőpintből is kizökkenünk helyenként. A gyerekszínészek kitesznek magukért, de ez nem is az ő hibájuk, hanem inkább a dramaturgiáé, vagy inkább a rendezésé. Egyszerűen nem érezzük eléggé a folyamatosságot, a történeti koherenciát, ami összefoghatná a filmet, és így csak haladunk együtt a cselekménnyel, várjuk az újabb és újabb fordulatokat, de közben nem tudunk teljesen elmerülni a filmbe.

Andorai Péter jól játszik, de ő sem tud olyan elmélyült játékot nyújtani, mint mondjuk, a Simon Mágusban nyújtott annak idején. Marozsán Erika pedig túl kapkodó és túl kemény, úgyhogy a film végéig nem áll össze bennünk egy rendes kép az ő karakteréről. A legjobb Lázár Kati, aki a vallásos-babonás cselédet játssza, neki akadnak elég jó jelenetei és megnyilvánulásai a filmben.

A film zenéjére külön nem emlékszünk, szemben az operatőri munkával, ami okozott emlékezetes pillanatokat.

A történet furamód talán éppen '56-ot kerüli ki leginkább, ami azt jelenti, hogy az akkori események szinte csak katalizátorként működtek szereplőink életében, vagyis elég áttételesen jelenik meg a filmben '56, ahhoz képest, amit várnánk tőle. De ez nem baj, annyit jelent csupán, hogy ez a film inkább történelmi, mint konkrétan '56-os film.

Összességében egy nem eléggé kiforrott filmnek látjuk a Rózsadombot, hangulatilag nem igazán egységesnek, ami éppen ezek miatt időnként el-elakad, és nehezen veszi fel a folytatás fonalát.

Jobb lett volna, ha nem pont gyerekek szemszögéből láttuk volna az eseményeket, vagy ha már mégis, akkor legalább jó lett volna dönteni, hogy pontosan melyik gyerekéből, vagyis, hogy Panka vagy Miska a főszereplő. A történet feldolgozása elég személyesnek tűnik, bár a rendezőnő elmondta, hogy nem a saját életéről, vagy a családjáéról szól, hanem ismerősei történeteit dolgozta fel.

Mi a magunk részéről szívesen vettünk volna több érzelmet, több átélhető jellemfejlődést, vagyis egy ügyesebb dramaturgiát. Nem baj, majd legközelebb.