Kóristák

A Kóristák tulajdonképpen egy gyerekfilm, mármint abban az értelemben, hogy néhány felnőtt szereplőre jut több tucatnyi gyerek szereplő, de persze mégsem az, mert a témája és a hangulata komolyabb és érzelmesebb, mint mondjuk egy Harry Potter-filmé. A film egy visszaemlékezéssel indul, egy visszafogott narrációval, ami egy mai keretet ad az 1949-es eseményeknek.

Egy franciaországi fiúnevelő intézetben játszódik a film, 1949-ben, akkor, amikor a gyereknevelésnek még nem alakultak ki a gyerekek szempontjait is figyelembevevő módszerei. Vagyis az intézet igazgatója folyamatosan ordít, a hibákat veréssel torolja meg, és mindeközben az egyetlen nevelési alapelve az, hogy "akció-reakció", amit kár is lenne lefordítanunk, mert a lényege az ostoba fegyelmezés, semmi más. Ebbe a vad környezetbe érkezik meg Clément Mathieu, a jókedvű és jószívű nevelőtanár, aki már a megjelenésével felborítja az addigi rendet. Clément nem pártolja a fiúk rákényszerítését egymás elárulására, egyáltalán nem barátja az erőszaknak, és ezen felül elég jól átlátja az emberek motivációit, legyenek azok felnőttek, vagy gyerekek. Clément a baráti szellemet és a jó hangulatú oktatást hozza be az intézet falai közé, arról nem is beszélve, hogy ő alapítja meg az iskolai kórust is.

Ha belegondolunk, olyan sok minden nem történik a filmben, mármint a konkrét, tetten érhető cselekmény szintjén, de ez nem jelenti azt, hogy unatkozhatnánk a film alatt. Itt nemcsak egy szereplő megy át valamiféle jellemfejlődésen (amit mindig izgalmas végigkövetni egy filmben), hanem egy egész osztály, illetve egy egész iskola szellemisége változik meg, majdnem észrevétlenül, csupán egy humánus ember közreműködésével. És éppen ez az a motívum, ami miatt jó lesz a film, az apró közvetlenségből, szeretetteli megnyilvánulásokból, plusz a közösen készített zene öröméből végül egy igazán jó osztály áll össze, amiben a tehetségesek kitűnnek, a védteleneket megvédik, és mindenki a személyiségének megfelelően haladhat előre a tanulmányaiban. Mindezt nagyon jó dalokkal "küldik meg", ami jogos is, hiszen mégiscsak egy kórusról szól a film, sőt, a főszereplő kissrác az életben is profi énekes, illetve szólóénekes. A történet alapvetően izgalmas, hiszen egy borzasztó igazgató embertelen módszereit kell folyton kijátszania főhősünknek, ami egyáltalán nem könnyű, és ehhez még hozzájön egy szerelmi szál is, a nevelőtanár és a kiemelten tehetséges tanítványának az anyja között, ami szintén feldobja a filmet.

Minden nagyon egyszerűen történik ebben a filmben, az egész mégis magával ragadja a nézőt, az apró fontosságú események is érdekesnek hatnak, miközben egyáltalán nincsenek benne üresjáratok. A franciaság és a világháború utáni hangulat nagyon erős motívumként hat a filmben, de a legfontosabb vonala mégiscsak arról szól, hogy a szeretettel és a törődéssel mindent el lehet érni, míg a puszta fegyelmezés nem vezet sehová, a fizikai erőszak pedig totális zsákutca a gyereknevelésben.

Szinte az első perctől az utolsóig élvezhető film a Kóristák, ami egy elvileg egyszerű történet dolgoz fel, de ami a filmvásznon már egy érzékeny és hatásos műként jelenik meg, és ami végülis, valljuk be, nem másról, mint a szeretetről szól. És arról eléggé kifejezően.