Vodafone - a party vége

Annak idején, '99 novemberében, amikor a Vodafone bejött Magyarországra, minden nagyon finoman és lazán indult. A cég bevezető kampányát az utolsó pillanatban, egyetlen laza mozdulattal (az ügylet állítólag egy spangli mellett zajlott) egy "másik reklámügynökségnek" adták, amelynek ilyen gyakorlata még nem is igazán volt, de a kampány végül nagyon jól sikerült, és az "egyik reklámügynökség" sem tett panaszt. Fiatalok röpködtek a levegőben az új Vodafone reklámfilmekben, sikerült nagyon jó stílusban megszólítani a hazai fiatalokat - a cég nemzetközi stílusával egybehangzóan. Ekkor jelent meg az egyik legelső Vodafone kártyás csomag, a Vitamax Party is.

Évekkel később (kb. 2001), amikor nemzetközi szinten a Vodafone javában nyomatta az "És Te Hogy Vagy?" című kampányát a zenzációsan jó reklámfilmmel (minden idők egyik legjobb filmje volt), a laza, finom és beindult fiatalok, fantáziadús "felnőttek" jelentették az uralkodó Vodafone-image-t - nálunk is. Aztán a magyar tv-képernyőkön feltűnt egy teljesen új stílusú, hazai gyártású Vodafone reklám. Hujber Ferenc főszereplésével állítólagos top-menedzserek azon röhögtek, hogy a Vodafone-nak nem is érheti meg anyagilag az éppen reklámozott tarifacsomag, mert az annyira olcsó. Ez a reklám valóságos image-váltást hozott a Vodafone-nál, és nézetünk szerint nem az előnyére változott. Garasoskodásra példát mobiltelcsi-reklámokban láttunk már korábban is, amikor a skót család nem telefonál, amíg 4-et nem üt az óra - ez egy vicces, vidám reklám volt. Az a stílus azonban, amit a Vodafone (Magyarország) ekkor felvett, ezzel a Hujber Ferences reklámmal, nem annyira garasoskodó volt, mint inkább piszkos, koszos, ronda módon anyagias, lehangolóan proletár gondolkodásmódot árasztó. Az ilyen gondolkodás távol állt azoktól a fiataloktól, azoktól az emberektől, akik éppen a laza, lendületes, levegős és felszabadító stílusa miatt kedvelték a Vodafone-t, és miközben a hazai Vodafone reklámok innentől kezdődően mind ebben a koszos anyagi világban játszódtak, egyre nagyobb lett a szakadék az anyacég reklámjai által közvetített image, és a magyar Vodafone-image között.

Ez a periódus abban csúcsosodott ki, hogy a Vodafone mindenkit (Pannont, Westelt) azzal vádolt, hogy csak dumálnak, ahelyett, hogy olcsó árakat adnának, és hogy nem szabad bedőlni az üres, vagy éppenséggel megtévesztő dumának. Ez önmagában egy eléggé szégyenteljes szintre vitte le a verseny alapvetően sportszerű intézményét, ráadásul saját magának is sokat ártott vele, hiszen amikor a Westel konkrétan, a Vodafone nevét említve reklámjaiban lereagálta ezt a vádat, az előny egyértelműen a Westelhez került, mivel a Vodafone által hangoztatott árakhoz folyamatosan apró betűs részek tartoztak, amik tényleg (ahogyan a Westel állította) felülírták a reklámokban ígért kedvezményes tarifákat, és kiderült, hogy valójában nem is olyan kedvezményesek. Vagyis a Vodafone vádja visszaszállt a Vodafone fejére, és jóformán ott is ragadt.

Az esetenként talán videóra készült, legalábbis direkt fakó színű reklámfilmjeivel a Vodafone továbbra is kitartott az olcsóságot hajszoló, suttyó stílusnál, amit végül egy feltaláló professzor karakterével juttattak nyugvópontra (a korábbi maffiózó taxis és piaci prosti után). Ez a professzor végül már a diliházba került, és ott élte csöndes hétköznapjait, mondván, hogy ő csak segíteni akart az embereknek, akik nem értették meg őt, lévén, hogy nem tudnak számolni. Nyilvánvaló az enyhítés és a kihátrálás szándéka ezekben a reklámfilmekben, kár azonban nemcsak az image terén keletkezett, hanem a gyakorlati megítélés terén is. Nemcsak a reklámok sugalltak rossz és lepukkadt image-et, de az a tény is, hogy a Vodafone kártyákat (hívószámokat) 1000 forintért gyakorlatilag bárhol be lehetett szerezni. Amivel, jegyezzük meg, az eldobhatóságnak nemcsak az image-ét vette magára Vodafone, de vélhetően a gyakorlatban is lehetővé tette, hogy pl. az alvilágban mindenkinek minden ujjára jusson egy-egy új szám - akár minden beszélgetéshez egy.

2004 nemcsak a DJuice, és nemcsak a T-Mobile éve volt, sőt, amíg a T-Mobile-nak csak a neve változott, addig a Vodafone annyi év nélkülözés után végre felnőttkorba engedte lépni előfizetőit azzal, hogy metrókon, földalattin, vagy nagyobb háztömbök árnyékában is lehet már telefonálni Vodafone-nal. Ez egy igazán jelentős lépés előre, mégsem ez az az íz, ami az ember szájában leginkább megmarad.

Ezer enyhe célzás után ugyanis, melyben felhívták a veterán Vitamax Party-sok figyelmét arra, hogy ingyenesen átmehetnek más Vitamax csomagra, egy szép napon, idén februárban egy lakonikus hangú SMS-ben közölték, hogy a Vitamax Party csomag ezennel megszűnt, és hogy a Party-sok mostantól a sima Vitamax csomagra lettek átállítva. Egy csomag megszűnésére normális civilizációkban nyilván akkor kerül sor, amikor azok elavulnak, és már senki sem akarja őket igénybevenni, ám itt éppenséggel nem ez volt a helyzet. A Vitamax Party csomagra már évek óta nem lehetett előfizetni, másrészt most, hogy megszűnt, nem állíthatnánk, hogy jelen pillanatban van helyette jobb, vagy legalább valami hasonló, hiszen ez volt a 4 óráig tartó csúcsidős Vodafone csomag, amit nem követett sem újabb, sem jobb. Úgy tűnik, nem más ez, mint visszafejlődés. Sajnáljuk, pedig a Vodafone nagyon jól indult.

És azt is érdemes figyelembe venni, hogy közben a Pannon GSM a remek stílussal induló Djuice kampányát és szolgáltatását éppen egy 4 óráig tartó csúcsidejű kártyás csomaggal indította be, vagyis nem mondhatnánk, hogy valamiféle tűzszünet keletkezett volna ebben a kategóriában, amely lehetővé tette volna a Vodafone számára, hogy lazítson - vagyis, hogy a fogyasztóval szemben bekeményítsen. Mindennek a tetejébe a számhordozás fogyasztókat megillető joga immár működő intézménnyé vált, így ha egy telefontársasság fejével gondolkodnánk, triplán odafigyelnénk azokra a pontokra, ahol ügyfeleink elszivároghatnak.

Végülis szép pályát futott be idáig a Vodafone, akkor jött, 1999-ben, amikor a hazai piac már rendesen le volt osztva, és könnyed stílusával, vonzó ajánlataival meglehetősen ügyesen faragta le évről-évre a hátrányát - most már azt mondanánk, hogy talán túl nagy sebességgel is, ami végül az image hátrányára vált. Közben végre az antenna hálózatukat is sikerült kiépíteniük, és most már mindenütt van vétele a Vodafonosoknak- szemben az elmúlt évekkel, amikor irigykedve nézhettünk a Pannonosokra a moziban, mert nekik tényleg volt rá okuk, hogy kikapcsolják a készülékeiket.

Tudjuk, mi az, hogy valamit valamiért, de nem mindegy, hogy mit és mennyiért. A Vodafone szeretett volna nagy sebességgel új ügyfeleket szerezni, és addig erőltette az "olcsóságot", hogy az végül már ártalmas lett, és véleményünk szerint sokat rontott a hazai Vodafone image-en. Most éppen, úgy tűnik, a havidíjas előfizetésekre akarnak rástartolni, kár azonban, hogy e célból a kártyás ügyfelek elszivárgásának engednek indokolatlanul nagy teret. Reméljük, valakik, valahol majd tanulnak ebből, a Party-nak mindenesetre vége.