Hazárd Megye Lordjai

A film egy 1979-es tv-sorozat újrafeldolgozása, ami bizonyára népszerű lehetett az USA-ban, vagy legalábbis a közép-nyugati, déli államaiban, mert a nép egyszerű fiairól szólt, azokról, akik jó sok rossz pontot kapnának a South Park-os srácoktól, a kockásinges, cowboy-kalapos, harcos hazafiakról, kisvárosi környezetben. Hogy a mostani generációk se maradjanak ki a jóból, két másodvonalbeli színésszel, egy szőke énekesnővel, és egy tv-sorozat rendezővel a fedélzeten újra leforgatták az alapjáraton nem túl érdekes történetet. Az eredmény kiszámítható: egy minden oldalról egyszerű vígjáték, ami tulajdonképpen a minimál-programjával hódít az USA-n túli területeken.

"A lassú penge áthatol a pajzson", tudjuk David Lynch Dűne-jéből, és valóban, a vállaltan szimpla forgatókönyv, az egydimenziós gonosz karakterek, a nagy mellű szőke bombázó, és a gyermeteg konfliktusok együtt jobb hatást érnek el, mintsem külön-külön ez várható lenne tőlük, és együtt meglepő módon egy teljesen élvezhető vígjátékot adnak ki. Fura, de így van, a bevallott egyszerűség itt valamiféle szerény és jóindulatú stílusnak hat, ami mellesleg szórakoztató is.

Vajon sikerül-e a hófehér cowboy-nak beöltözött, gonosz Burt Reynolds-nak tönkretennie Hazárd megye természeti környezetét, az ottlakó embereket, a kedves népeket, akiket csúnyán ki akarnak hagyni a megye sorsát eldöntő szavazásból? Azt nem mondhatnánk, hogy tele van izgalommal a film, de azért van minek drukkolnunk, a '90-es évek elejének a filmes konfliktus-stílusában időre kell odaérni valahova (a fontos szavazásra), miközben tengernyi akadály gördül hőseink elé (emberrablás, autóverseny, stb..), és mint ahogy ezt képekkel is illusztrálják, egy perc késésen múlhat az, hogy a gyönyörű kisváros és környéke egy ronda bányává alakuljon át.

A két főszereplő kiválasztása sem lehetett véletlenszerű: Johnny Knoxville-t mindig fura szerepekben láthatjuk, ha nem számoljuk a Jackass c. általa kreált idióta tv-sorozat főszerepét, akkor marad a Men In Black 2-ben a földönkívüli lény, vagy a remek Totál Káosz (Big Trouble)-ban a szerencsétlen gonosztevő karaktere. Sean William Scott szintén hajlamos kretén alakokat játszani, legalábbis az Amerikai Pite-sorozatban ő volt Stifler, akinek még a mamája is szexmániás volt. Játszott főszerepet is, például a Golyóálló Szerzetesben, vagy a Hé, Haver, Hol a Kocsim?-ban, és főbb (tűzoltó) szerepet is, az Evolúcióban. Ők ketten külön-külön is az idióta vonal képviselői, úgyhogy egy filmbe összeterelni őket több, mint kihívás.

Egyébként hamar megszokjuk a film szerény képességeit, a főszereplő srácok folytonos kurjongatását, az autómániát, ami a cselekmény nagy százalékát tölti ki, illetve azt, hogy a nagyon csinos Jessica Simpson mindent el tud érni a helyi terepen, ha kidomborítja a nőies adottságait. A film azt mutatja be, hogy Hazárd megye egy nagyon kedves környék, ahol minden menne a maga lassú és jóravaló tempójában, ha nem lenne a gonosz rendőrfőnök (stílusosan csak "Boss"), Burt Reynolds, aki folyton be akar tenni a helyieknek. Ezt a szombat délutáni tv-sorozatok konfliktus-mélységét idéző problémát csakis a Duke-fivérek oldhatják meg, bombázó unokahúguk és gusztustalan barátjuk segítségével.

És ha a cselekmény még nem beszélne önmagáért, az egészhez társul még egy jópofizós narráció is, amolyan iowa-i, "belevaló kockásinges csávók vagyunk"-stílusban, ami időnként értelmezi a látottakat, és helyrerázza a hangulatot.

Az a legjobb a filmben, hogy egyrészt nem tör nagyra, másrészt viszont bátran vállalja a korlátolt képességeit. Nem akarja eljátszani, hogy olyan, mint egy emlékezetes, vagy csak egy simán jó film, ehelyett azt mutatja, hogy ő egy szórakoztató és egyszerű film, majdnem nulla történettel, de kedvelnivaló szereplőkkel, és mosolyogtató konfliktus-kezdeménnyel. Hiába vagyunk élből kicsit ellenségesek a filmmel (ilyen filmcímmel vajon mit várjunk?), az az igazság, hogy egy idő után már nem akarunk leakadni feleslegesen dolgokon, hanem csak hagyjuk, hogy a maga egyszerű, de kedves stílusában elszórakoztasson minket. Ha kurjongatás dívik arrafelé, hát legyen, ha arrafelé a fiatal lányokat csak a mellük mérte alapján osztályozzák, hát mit tegyünk, ha nagyon egyszerű humorokkal próbálnak minket elszórakoztatni, ok, benne vagyunk - hamar felvesszük a helyi szokást, és ha csak képletesen is, de elvegyülünk Hazárd megye népe között. Ez viszont működik. Hoci egy hotdogot és egy sört!