Az Elszánt Diplomata

A német-angol koprodukcióban készült filmet egy brazil rendező, Fernando Meirelles rendezte, akit az Isten Városa c. filmje tett ismertté művészfilm-néző körökben. Az erős európai vonalat többek közt azt jelzi a filmben, hogy elég sok és durva erőszak szerepel a történetben, és természetesen azt is ideszámítjuk, amikor "csak" verbálisan írják le, kivel mi történt egy halálra kínzás, vagy gyilkosság során. Tényleg nagyon brutális erőszak az, amivel a forgatókönyv és a film operál, és ezt a fajta eltorzult világot nem képes ellensúlyozni az a művészfilmes attitűd, amikor kézikamerás jelenetekkel és spontánnak tűnő, természetes beállításokkal mutatják be a terhes főszereplőnőt (Tessa/Rachel Weisz), illetve a közte és férje (Justin/Ralph Fiennes) közt levő szerelmet.



Végtelen idill és mérhetetlen erőszak: csodás párosítás, ezzel a kombinációval biztosan lehet hatást elérni, főként, hogy a film megcélzott közönsége nem a "sima" horrorfilmek nézője, hanem a művészfilmek barátja.

Akárhogyan is, álságos ez a keverés, és nem is működőképes. Az alkotók láthatóan nem kívánták eldönteni, milyen filmet is szeretnének, a jelek szerint egy politikai krimit (vagy inkább horrort, ha van ilyen egyáltalán) vontak be egy szerelmi szállal, de lehet, hogy fordítva történt mindez, a lényeg, hogy egyik vonal sem jutott nyugvópontra, és egyik sem kapott egy rendes megoldást.

Ezt a kérdést úgy is megfogalmazhatnánk: tényleg érdemes-e egy gyönyörű fiatal női karaktert durván beáldozni (annyira durván, hogy Tessát éppenhogy nem terhesen ölik meg, igazán sokkal enyhítve ezzel a történet hiábavaló brutalitásán), csak azért, hogy ez jobban alátámaszthassa a sztoriban egyes nyugati gyógyszergyártó cégek mérhetetlen kegyetlenségét, és pénzéhes hidegvérűségét? Nem hisszük. Léteznek olyan politikai krimik (pl. a Pelikán Ügyirat, vagy a Közellenség), amiket jól írtak meg, és bár abban is akadnak "áldozatai az ügynek", nem kell a végsőkig felfokozni a gyilkossági vonalat ahhoz, hogy a film felhívja valamire a figyelmet, vagy kiderüljön benne egy körmönfont korrupciós ügy.

Persze erre az lehetne a válasz, hogy az Elszánt Diplomata a radikális, európai verziója a "szoftosabb" amerikai filmtípusnak, vagyis hasonló a tartalmuk, csak a hatáskeltő eszközeik mások. Nos, ha ez így lenne, ha ez a fajta (hiábavaló) brutalitás valóban egy európai filmes specialitás lenne, akkor már régen rossz lenne.

A történet elvileg korrupt brit diplomatákat, Afrikában éhező beteg embereken kísérletező gátlástalan gyógyszergyártó cégeket akar a film leleplezni, de a gond az, hogy ez sem jön össze neki. Teljesen feleslegesen bízunk abban, hogy ennyi erőszak után végül kapunk egy leleplező, és a helyzetet rendesen lezáró végkifejletet, nem kapjuk meg. Ez is alapvetően a forgatókönyv hibája, mert nem fordulhat elő normális (film) körülmények között, hogy egy film elmismásolja a befejezést, és ha már nem tud felfejteni szálakat, akkor azt gondolja, jó lesz egy patetikus és semmitmondó, álromantikus jelenet a végére, hátha nem tűnik fel a nézőknek, hogy végülis nem kaptak semmit.



Egy jó probléma-felvetés, később ennek izgalmas (nem horrorisztikus) kibontása lenne a megfelelő menet, ami után eljönne a megoldás ideje, vagyis ha felvetődik, hogy Afrikában beteg embereken kísérleteznek egyes gyógyszergyártók, akkor a film végén derüljön ki, kik a bűnösök, felbújtók és végrehajtók, hogyan működnek a hálózataik, vagy mik. Persze az is lehet, hogy azt mondja a film, ennek az ügynek nincs megoldása, csak felvet egy súlyos problémát, ami bántja a brit (európai) társadalom lelkiismeretét, és éppen az a fő gond, hogy az ilyen ügyeknek nincs megoldásuk - rendben, de akkor ehhez ne mészároljuk le a főszereplőinket, ha lehetséges.

Valahogy nem tartjuk meglepőnek, hogy ez a film 10 BAFTA-jelölést gyűjtött be, ami egyébként a brit filmszakma Oscar-díja.

Az eredeti filmcím Ralph Fiennes kertészeti szenvedélyére utal, mivel Justinként végig kertészkedi szinte az egész filmet, kivéve, amikor éppen nyomoz Tessa gyilkosai után. Ez a motívum is igazán erőltetett, mert a rendező nem tudta átkötni azoknak a jeleneteknek a töltését, hangulatát, amikben a kertészkedés hangsúlyos (és a férfi szerelmére utal), azokkal, amikben Justin csupán egy nyomozó diplomata.

Mindent egybevéve egy borzasztóan brutális filmmel állunk szemben, amit igazából nem is jó nézni, és ezért a kemény erőszakért még nem is kapunk "cserébe" semmit, se krimit, se rendes politikai oknyomozást, semmit. A film vége pedig annyira hihetetlen, amennyire vicc-szerű. Ezért kár volt egy brazil rendezőt leszerződtetni (aki az Isten Városa után bizonyára jól tudja kezelni a szegénységgel kapcsolatos filmeket), mert ez a film csak lehangol, de nem visz előre.